Felső állkapocs, ortopéd fogászat
A felső állkapocs egy pár csont, amelynek szerkezete a légzés, a beszéd, a szenzoros, a rágás és számos egyéb funkció megvalósításához igazodik. Egy testből és négy folyamatból áll (5. ábra). A test elülső állkapocs megkülönböztetni (elhalványul anterior), orbitális (fascies orbitalis), nazális (elhalványul nasalis) és infratemporal (fáciesek infratemporalis) felülete, amely együtt megfelelő képződmények kialakítva más csontok a pályán, az orrüreg és infratemporal üreg. Kivételt képeznek az elülső felület, amelynek alsó határa a fogászati alveolákba kerül.
A felső állcsont testén belül egy bélés nyálkahártya (sinus maxillaris), a középső orrjárathoz nyúlik. Amint a fogak kitörnek, ez az üreg nő felfelé és vissza. Feltételezhető, hogy ez az üreg rezonátor és védő funkciókat hajt végre: por felmelegedése és tisztítása az orron átfolyó légáramból.
Frontális, maláris és folyamatok hasonló szájpadcsont formában oszlopok (támpillérek) egymással szemben a rágás eredő nyomás a fogazat (6.).
Nyomás alatt rágás származó két metszőfogak, szemfogak és első premoláris, terjed nosolobnym alapjait felületén a pályán, az orr, a könnycsatorna, és frontális csontok, t. E. Főként függőlegesen. Fusion járomcsonti folyamatot a járomcsont képez járomcsonti támfal amelyen nyomás rágás zápfog mentén húzódik oldaléle a frontális csontban a pályára és járomcsonti folyamat a halántékcsont. Az orsó alsó széle egyfajta híd az elülső-orr és a zigótikus támfalak között.
A pterygoid és a palatinos folyamatok fúziója következtében a molárokból származó rágás nyomása a koponya alapjává alakul át.
Palatine folyamatok mindkét állkapcsát, hogy nő együtt egymással és a vízszintes lemez a szájpadcsont alkotják a kemény szájpad, kiegyensúlyozó a vízszintes feszültségek, amelyek akkor jelentkeznek az alveoláris ívek.
Klinikai szempontból nagy jelentőséggel bír a palatin folyamat vizsgálata anatómiai formában, amely elválasztja az orrüreg szájüreget és összekapcsolódik az alveoláris eljárással, amelyben a fogak találhatók.
A középső varrás mentén növekszik, a palatin folyamatok kemény palátot képeznek, amelynek anatómiai szerkezete nagyon változatos. Az újszülöttben szinte lapos, de amint az alveoláris folyamat kialakul, domborul. A palatalis mélysége és alakja számos külső és alkotmányos körülménytől függ.
Az orrnyálkahártya krónikus gyulladásos folyamata által okozott felső állkapocs kompressziója az akut kúpos vagy gótikus égbolt egyik oka. Az elzáródás, az állkapocs osteomyelitisének vagy az uranophylloplasztika korai műtéteinek anomáliái gyakran a szájpad aszimmetrikus deformációihoz vezetnek. Az ég vázlata jellegzetes körvonalakat nyer a szélsőséges alkotmányos típusokban - dolicho és brachycephalus. Az első esetben általában mélyebb.
Az ég mélysége természetesen megváltozik a fogászati alveolusok vagy az alveoláris folyamat reszorpciója miatt. Fogászati alveolák - speciális fogak a fogakhoz - felmerülnek, ahogyan megjelennek és eltűnnek velük. A leggyakoribb okok egyike sem okoz ilyen éles lepletet az égboltozatnak, mint a fogak elvesztése. Másrészről viszont semmi negatívan nem befolyásolja az eltávolítható lemezprotetusok rögzítését, mint egy lapos ég.
A palatinális folyamatok fúziójának helyén meghatározva a középső varrat jelentős korral kapcsolatos változásokon megy keresztül. Az újszülötteknél kötőszövet, amely korában a funkcionális terhelés növekedésével nő, a fogcsont csontozatai behatolnak. Ez a 35-40 év közötti interpenetráció csontösszehúzással fejeződik be - az ég varrása (Palatina mediana). A varrás súlyossága eltérő. Ez attól is függ, hogy mekkora a tapadási magassága és a submucosa fejlődése. Ha a nyálkahártya alatti réteg jól fejlett, majd az ég varrat merítjük vastagsága, és fordítva, ha a nyálkahártya alatti réteg gyengén fejlett, valamennyi vagy egyes részeit a varrás fölött húzódnak annak szintje formájában egy görgő (tórusz Palatinus). Ez nem zárja ki a gömbölyítés genetikailag meghatározott kiterjedését, de mindkét esetben a henger az eltávolítható protézis kiegyensúlyozásának oka.
A középső és oldalsó metszők körzetében az égvarrás felszakad, és mindkét oldalán metszi a metszőket. 6 hónapos korukig az izületi csont végül az állkapocs csontjaival fuzionálódik. A felső állkapocs testének alsó széléről, amely az égboltot a száj előtti részéből határolja, az alveoláris folyamat elindul (processus alveolaris). Ez íves, domború előre és kifelé. Az alveoláris folyamat alsó szélessége nyolc fogászati alveolust tartalmaz, amelyeket interalveoláris septa választ el.
Az elülső fogaknak megfelelő fogászati alveolák egy része alveoláris emelkedést (juga alveolaria) tartalmaz. Az alveoláris folyamat mindkét része összekapcsolódik. Ezen túlmenően az orr gerinc (spina nasalis anterior) emelkedik.
Az alveoláris folyamat fejlődése szorosan kapcsolódik a fogak fejlődéséhez, így nagysága és alakja folyamatosan változik az élet során. A formáció a tej elzáródás öt fogászati alveolusok (megfelelő számú elsődleges fogak) kialakítva az alveoláris csont, de az állandó harapni őket válik nyolc, és azok mélysége és alakja jelentős változásoknak kitett változása miatt az elsődleges fogak állandók, melyek ismert, hogy különböznek szám és forma.
Függetlenül attól a korszaktól, amikor a fogak elvesztek, az alveoláris folyamat elkerülhetetlenül megoldódik a megfelelő helyen. Ezért lehetetlen beszélni a fogászati alveolák korszakosságairól a hagyományos értelemben.
A kezelőorvosok háromféle felső fogatlan állcsontot különböztetnek meg, amelyek eltérnek az alveoláris folyamatok atrófiájának mértékétől. Az ilyen osztályozás azonban tisztán klinikai, és nem kapcsolható össze a maxilla általánosságban és az alveoláris folyamattal összefüggő korral összefüggő változásokkal. Ebből következik, hogy az alveoláris folyamat megkönnyebbülése nem függ attól, hogy mennyi ideig és milyen fogakat távolítottak el. Valószínűleg ezt a tényt azzal magyarázza, hogy a fogászati alveolák másodlagos képződmények, amelyek a fogzáshoz kapcsolódnak. Ez gyakorlati értelemben nagyon fontos következtetést von maga után, hogy a fogak eltávolítása után semmi esetre sem szabad a protézist eltávolítani nem eltávolítható struktúrákkal. Először feloldódni fog alveolusok, akkor a megfelelő régióban fordulnak elő sorvadása alveoláris folyamat, és csak ezután lehet támaszkodni pontos és tartós ragaszkodás a protézis határ szövetekben.
Mindkét felső állkapocs, amely a prenatális fejlődés hét hetében növekszik, egyetlen anatómiai szerkezetet képvisel, és funkcionális értelemben ezek egyike.
A klinika találkozhatnak a különbség a két pofa a járomcsont, vagy az arccsontja a ékcsont csont és az utolsó koponya bázis, de a különbség a pofák saját sagittalis varrat példátlan.
A csontok magas fokú pneumatizálása funkcionálisan indokolt. Ez azonban nem kevésbé célszerű és mechanikus rendszer. Az állkapocs testének nyitott munkája, lamináris szerkezete semmiképpen sem a gyenge pontja ennek a rendszernek, ugyanúgy, mint a rack vagy az üreges kötőelemek nem kevésbé ellenállóképességűek, mint a szilárdak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mind a felső állkapocs határolja, amely elég erős csontok kötéseknél területeken csont fúzió többi eleme az arckoponya mechanikus megbízhatóságát ezt az összetett világossá válik.