Árfolyam és annak költségalapja
Az árfolyam fő funkciói a következők:
o a devizák kölcsönös cseréjének végrehajtása az áruk és szolgáltatások kereskedelmében, a tőke és a hitel mozgásával;
o a világ és a nemzeti piac árainak és a különböző országok költségmutatóinak összehasonlítása (GNP, az egy főre eső nemzeti jövedelem és mások);
o A bankok, a külföldi devizában lévő vállalatok eszközeinek időszakos átértékelése.
Külföldön az árfolyamot a nemzetközi gazdasági kapcsolatok résztvevőiént bemutatják, mint az egyik pénznem másik konverziós tényezőjét. Azonban objektív értékalapú és indokolatlan eltérések vannak attól, hogy a piaci ráták nem szolgálnak helyes referenciapontnak a külföldi gazdasági fejlődés irányainak kiválasztásában és a nemzeti termelés versenyképességének meghatározásában.
Az arany pénznemek képzése
Arany devizák általában szignifikánsabbak voltak azokban az országokban, ahol a népesség magasabb életszínvonala és a napi vásárlások és értékesítések jelentős része kifejezetten a monetáris egység frakcionált frakcióiban volt kifejezve. Éppen ellenkezőleg, a kevésbé biztonságos országokban a deviza általában sokkal szerényebb mértékű volt, így annak összetevői (cent, centiméter, fillérek) könnyen meg tudták mérni a fogyasztók összes (főként kis) napi fizetését.
Tehát a hivatalos (paritás) arány angolul. font és am. dollár a következőképpen kifejezve.
4,2474 font. Art. / 1 tr. oz. = 20,67. dollár / 1 tr. oz.
67 óra. dollár / 1 tr. oz.
1 oldal. Art. = 4,8665 am. dollárt.
4,2474 font. Art. / 1 tr. oz
Ennek megfelelően 1 óra. 0,2055 font volt. Art. [6, c.492].
Az aranyparitás stabilitása, amely évtizedekig változatlan maradhat, nagyrészt annak a ténynek tulajdonítható, hogy az arany, mint egyetemes értékérték, saját értéke. Változása meglehetősen ritka volt, és elsősorban a növekedés, és néha az aranybányászat árcsökkenésén múlik. Ezek a változások nem jelentettek jelentős ingadozásokat, mivel a nemesfémből a monetáris keringés eszköze, valamint a megtakarítás eszközeinek egyedi igénye kompenzálta a saját értékének csökkenését.
Az aranyparitás megőrzése érdekében fontos volt, hogy elegendő mennyiségű nemesfém maradjon az állami tartalékokban. Ez biztosította a központi bankjegyek akadálytalan cseréjét az aranyért, korlátozta a pénzkínálat növekedési ütemét, és fenntartotta a bizalmat a nemzeti valutában.