A kommunikáció kommunikációs oldalának jellemzői (verbális és nem verbális kommunikáció)
Elektronikus könyvtár »Pszichológia» A kommunikáció kommunikációs oldalának jellemzői (verbális és nonverbális kommunikáció). A kommunikációs aktus modellje
- A kommunikáció kommunikáció
Adatátvitel, információ fogadása. Különböző információk és információk.
- A kommunikáció mint érzékelés (a kommunikáció észlelő oldala)
- A kommunikáció mint kölcsönhatás
A kommunikáció tevékenységként való figyelembevétele (a kommunikáció formái, a kommunikáció konfliktusosságának mértéke - egy bizonyos kommunikációs szervezet)
Amikor kommunikálunk, mindhárom kommunikációs szféra van.
Az információcsere specifikussága a kommunikációs folyamatban. Amikor a szó szoros értelmében kommunikációról beszélnek, elsősorban azt jelenti, hogy a kommunikáció folyamata az információcsere folyamata.
Az emberi kommunikáció körülményei között az információ nemcsak továbbadódik, hanem kialakul, kifinomult, fejlett. A két eszköz közötti egyszerű "információáramlással" ellentétben itt két egyén aránya van, amelyek mindegyike aktív téma: kölcsönös tájékoztatásuk közös tevékenységek létrehozását jelenti.
A kommunikáció minden résztvevőjének különleges szerepe az információ fontossága, mivel az emberek nem egyszerűen "cserélnek" értékeket, hanem mint A.N. Leontev, miközben megpróbálta a józan észet megfogalmazni. A kommunikatív folyamat lényege nem csupán a kölcsönös információ, hanem a téma közös megértése. Ezért minden kommunikációs folyamatban a tevékenységeket, a kommunikációt és a tudást valóban az egységben adják meg.
· A kommunikáció az interakció típusaihoz kapcsolódik a kommunikációs folyamatban:
Egy tárgy (S) ad információt, a másik megkapja.
Az egyik információ sugárzott, nincs visszajelzés. Az emberek bizonyos sorrend szerint kommunikálnak (például a főnök ad a feladatot az alárendelteknek). A fordítás az emberek közötti félreértés forrása (nincs visszajelzés).
Az emberek a nyelvben dolgoznak.
Az egyik sajátról beszél, a másik a sajátjairól beszél. A cél mindenki számára más, az emberek érzelmi csere (barátságos beszélgetés, például).
Mivel a célok eltérőek, ez, mint a "fordítás" - pszeudo üzenet.
Az emberek érzékeikben dolgoznak.
Információ születik, amelyet a kommunikációs folyamat határoz meg. Az igaz kommunikáció ritka.
ü Egy közös cél kidolgozása
ü Közös kommunikációs normák kidolgozása
ü A fogalmak tisztázása
· A kommunikációs folyamat strukturális elemei
1. A téma (aki kezdeményezi a kommunikációt, a kommunikáció forrását) [S] - Általában S olyan célt szolgál, amelyre információt küld, és ezt a célt általában nem nevezik
2. K [információ] kódolása (egy ötlet, hogy S hozza be néhány kódot és szimbólumot: szavak, tempó, timbre, stílus, vizuális kép, szagok, mozgások). A kódolás magában foglalja a feladatot, a célnak a címzettre gyakorolt hatását.
3. Az üzenet [M] (üzenet, üzenet), mint valamiféle kódolt ötlet, amit akartak kommunikálni. Az üzenet változatát a kommunikációs eszköz határozza meg, azaz az a személy, akitől az információ jön.
- Az információátadás eszközei (az üzenetcsatornára hivatkozva: egy-sok, média, írásos beszéd)
Meg kell jegyezni, hogy a beszéd megnyilvánulhat:
ü Nemi jellemzők (a női beszéd több redundáns, a férfi beszédben sok ige van)
ü Egy személy állapota (a hangulata).
Az emberen keresztül az M-hez hasonló hozzáállás van, mint bizalom vagy bizalmatlanság.
Ez lehet szöveg
4. Vagy Dekódolásról [D] - Fordítsd az M-t a címzett nyelvére.
Ez egy szubjektív folyamat, annak megfelelősége 0 és 100% között lehet.
- hasonló képzés jelenléte / hiánya
- hasonló tapasztalat jelenléte / hiánya
- Rejtett motívum jelenléte / hiánya.
5. Címzett (címzett) [R]
6. Visszajelzés.
Amit mondtam nekem, valahogy megfejtettem, és tudtam róla.
Visszajelzési űrlapok:
- Leírás ("Ön sápadt, látom")
- Saját hozzáállás, hozzáállás az üzenethez ("Szeretem a pozícióját")
- Értelmezés ("Azt hiszem, ezt mondod, hogy veszekedj velem")
A visszajelzési forma befolyásolja a jövőbeli kommunikációt. Az első forma előnyösebb. A kommunikáció minden nehézsége a visszacsatolás nehézsége. Téves visszacsatolás általános értékelés formájában ("Ivanov - jó ember")
A visszacsatolás (és ennek eredményeként a kommunikáció) nehézségei:
→ egy személy nem kap valós információt arról, hogy mások mit gondolnak róla.
- A visszacsatolás legrosszabb formája az értékelés ("te vagy jó", "te egy laikus vagy")
A jó visszajelzés egy adott helyzetben lévő személy megnyilvánulására vonatkozik (e megnyilvánulások felmérése, nem az egész személy).
Beszédet. Minden információ átadása csak jelzéseken, pontosabban jelzőrendszereken lehetséges. Vannak verbális és nem verbális kommunikációk, amelyek különböző jelzőrendszereket használnak.
A verbális kommunikáció az emberi beszédet mint szimbolikus rendszert, a természetes hangnyelvet használja, i.e. fonetikai jelek rendszere, amely két alapelvet tartalmaz: lexikai és szintaktikai. A beszéd a legegyetemesebb kommunikációs eszköz, mivel a beszéden keresztül történő információ továbbítása a legkevésbé valószínű, hogy elveszti az üzenet jelentését.
A beszéd segítségével az információ kódolásra és dekódolásra kerül: a kommunikátor a beszélési folyamat során kódol, és a címzett dekódolja ezeket az információkat a hallási folyamat során. A "beszéd" és a "hallgatás" fogalmát az I.A. A tél, mint a verbális kommunikáció pszichológiai összetevői.
A nyilatkozat értelmének hallgatók pontossága csak akkor válik nyilvánvalóvá a kommunikátor felé, amikor a "kommunikációs szerepek" változása bekövetkezik.
· A nyelvi kommunikáció funkciói:
- Érzelmi (a mások érzelmek által való benyomásának vágya miatt)
- Fatic (fatori - utterance)
Kapcsolódik kapcsolat létrehozásához. Fontos nem a beszéd, hanem a kapcsolattartás (üdvözlés, gratulálások, "beszélgetések" [az időjárásról])
Ez szabványos beszédfordítással van összekötve, minimális tájékoztató jellegű.
A külföldiekkel való kommunikáció esetén (nem ismeri a nyelvet), a csecsemők esetében.
Gesztusokkal, hangokkal próbálunk beszélni.
a beszédre való figyelmet a beszédért, az üzenetért a kommunikáció érdekében. Az ember figyelmet fordít a verbális formára (a szó szép, azt akarom mondani).
Imádságban megfigyelhető például egy szeretett személy nevének olvasása és kiejtése, a költészetben ritmus, rím.
Ez a funkció az emberi pszichéhez vezető legrégebbi mechanizmusokhoz kapcsolódik.
Az emberek egyesítését szolgálja, egy embercsoport (például ifjúsági szleng)
Az ember a beszédet valamilyen magasabb hatalommal (tabu, eskü) kezeli. A szóhoz való viszony mágikus hatalomként jelenik meg (a szó mint varázslat).
Gyakran megfigyelhető stresszes, fájdalmas körülmények között, a sugallatállapotokban.
A kommunikátorból származó információ önmagában kétféle lehet: motiváció és meggyőződés. Az ösztönző információk egy sorrendben, tanácsban, kérésben fejeződnek ki. Úgy van kialakítva, hogy ösztönözzen valamit. A megszerzett információ üzenet formájában jelenik meg, különböző oktatási rendszerekben jelenik meg, és nem jelenti a viselkedés azonnali megváltozását, bár közvetve járul hozzá ehhez.
Nonverbális kommunikáció. A pénzgyűjtés célja a következő funkciók ellátása: beszéd kiegészítés, beszédcsere, partnerek érzelmi állapotának ábrázolása a kommunikációs folyamatban.
A verbális kommunikáció minden rendszere kétségtelenül nagy segéd (és néha független) szerepet játszik a kommunikációs folyamatban. A nem verbális kommunikáció valamennyi rendszere nemcsak a szóbeli hatások fokozására vagy gyengítésére képes, hanem a kommunikatív folyamat ilyen lényeges paraméterének azonosítására, mint a résztvevők szándékaira. A verbális kommunikációs rendszerrel együtt ezek a rendszerek biztosítják az információcserét, amelyet az embereknek közös tevékenységeket kell szervezniük.
A nonverbális viselkedés az ember belső világába fonódik, ez az ő szellemi világának megnyilvánulása (állam, hangulat, kultúra, temperamentum).
Egy közönséges emberben a nemverbális jeleket nem tudatosítja. Mindketten kísérhetik a beszédet, és megakadályozhatják azt (a tudós öntudatlanul előállítva). És ezeket a jeleket tudatosan érzékelik.
Vannak olyan verbális jelek, amelyeket minden ember és kultúra ért, de gyakran ezek a jelek nemzeti, kulturális, földrajzi jellegűek.
A nem verbális jelek rendszere összekapcsolódik, egyetlen jelet nem értelmezhetünk, holisztikus módon kell őket kezelni.
Korral a jelek finomabbá válnak, mások számára kevésbé nyilvánvalóak.
Beszélhetünk több rendszerről, a nem verbális jelek típusairól:
a) Extralinguisztika Szünetek a beszédben, köhögésben, sóhajtásban, nevetésben, sírásban
b) Millet # 61448, fasz Ez kapcsolódik a tempóhoz, a hangszínhez, a hangossághoz, a beszéd magasságához, az intonációhoz
a) Expresszív expresszív mozgások: testtartás, gesztus, tekintet, járás;
b) Élettani viszony: arckifejezések, arc- és testszerkezet;
c) Averbális jelek: a toll megtörése, a toll csavarása, csikorgatás stb.
A jelek optikai-kinetikus rendszerének jelentősége a kommunikációban olyan nagy, hogy jelenleg egy speciális kutatási terület jött létre - a kinesika, amely kifejezetten ezekkel a problémákkal foglalkozik. Így például M. Argyle tanulmányai a gesztusok gyakoriságát és erősségét tanulmányozták különböző kultúrákban (egy órán belül a finnek gesztikulálták, olaszok - 80, francia - 20, mexikóiak - 180).
a) Statikus érintések: kézfogások, csókok, dinamikus érintések simítása (,)
b) Az érintés dinamikus jellemzői: például a csók hossza, a kézfogás alakja