Szókratész filozófiai tanítása
Az idealista erkölcs fejlődése a Szókratész filozófiai érdekeinek és foglalkozásainak fő magja.
Szókratész különös jelentőséget tulajdonított az erény lényegének megismerésében. Egy erkölcsi embernek tudnia kell, hogy mi az erény. A morál és a tudás ebből a szempontból egybeesik; ahhoz, hogy erényes legyen, ismerni kell az erényt mint olyan, mint az "egyetemes", amely minden magán erény magját szolgálja.
Az "univerzális" megtalálásának feladata - a Szókratész szerint - különleges filozófiai módszerével támogatta.
A "szókratikus" módszer, amelynek feladata az "igazság" felfedezése volt a beszélgetés, a viták és a viták között, egy idealista "dialektika" forrása volt. "A dialektikában a mûvészet az õsi idõkben lett megértve, hogy elérje az igazságot azáltal, hogy ellentmondásokat tár fel az ellenfél megítélésében és az ellentmondások leküzdésében. Az ókorban egyes filozófusok úgy vélték, hogy az ellentmondások felfedése a gondolkodásban és az ellentétes vélemények összecsapása az igazság felfedezésének legjobb eszköze. " Sokrates az athéni tömegek összeegyeztethetetlen ellensége volt. Ő volt az arisztokrácia ideológusa, az erkölcsi normák megváltoztathatatlanságának, örökkévalóságának és megváltoztathatatlanságának doktrínája kifejezi az osztály ideológiáját. Az erény szókratészi prédikációjának politikai célja volt. Ő maga beszél magáról, hogy ő szeretne felkészíteni a lehető legtöbb embert, aki képes politikai tevékenységet folytatni. Ebben az esetben a politikai nevelés az athéni polgár végezte őt olyan irányban, hogy készítsen a helyreállítás a politikai uralom az arisztokrácia, hogy menjen vissza a "tanításait az apa. Szeretne látni az athéni állampolgárok bátor, de szerény, nem igényes, körültekintő, tisztességes emberek barátainak, de nem ellenségeinek. Citizen kell hinni az istenek, az áldozat nekik, és általában végre minden vallási szertartások, remélve, hogy a kegyelem, az Istenek és ne engedd meg magadnak, hogy „vakmerőség” felfedezni a világot, az ég, a bolygók. Röviden: az állampolgárnak csendes, isteni félelmetes, engedelmes eszköz lehet a "nemes mesterek" kezében.
Végezetül meg kell említeni, hogy Socrates az állami formák osztályozását is körvonalazta, etikai-politikai tanításának alapvető rendelkezéseiből kiindulva. A Socrates által említett állami formák: monarchia, zsarnokság, arisztokrácia, plutokrácia és demokrácia.
Monarchia, a szempontból Socrates, annyira különbözik a zsarnokság, amely alapján a törvényes jogait, nem pedig az erőszakos hatalomátvételt, és ezért erkölcsi érték, távol a zsarnokság. Arisztokrácia meghatározott kormányzat kevés hozzáértő és erkölcsös emberek, Szókratész inkább minden más kormányzati formák, különösen, irányítja a kritika ellen az ősi demokrácia elfogadhatatlan az ő véleménye szerint erkölcstelen formái államhatalmat.
A szókratész az athéni demokrácia ellenzője. A világűr kérdésének helyére az ember minden kapcsolódásával kapcsolatos kérdést az antropozitizmus jellemzi. Socrates a felvilágosító szerepét hangsúlyozta. Ő is az ellensége a természet tanulmányozásának (az istenek interferenciájának). Filozófiájának feladata a vallás-erkölcsi kilátások igazolása, a természet megismerése istentelen ügy. Socrates szerint a kételkedés az önismerethez, az igazságosság, a törvény, a törvény, a gonosz, a jó megértéséhez vezet. Azt mondta, hogy az emberi szellem ismerete a legfontosabb dolog. A kétség egy szubjektív szellemhez vezet (személy), majd objektív szellemhez vezet (isten). Ismét Szókratész szerint nagyon fontos az erény lényegének ismerete. Felvetette a dialektikus gondolkodásmódot. Meggyőződött arról is, hogy az igazság az erkölcs. És az igaz morál tudja, mi a jó. És a tudás elitizmusa erényhez vezet. Állami formák osztályozását adta: monarchia, zsarnokság, arisztokrácia, plutokrácia, demokrácia. És Socrates szerint az arisztokrácia a kormány legjobb formája.