A fém helyzete alapján az időszakos rendszerben határozza meg, hogy a két hidroxid közül melyik

A fém pozícióját az időszakos rendszerben határozzuk meg, melyik a két hidroxid közül az erősebb bázis:

Amint a szám növekszik a csoportokban, az alaperősség növekszik, ezért az Mg (OH) 2 mint a bázis erősebb, mint a Be (OH) 2.

Amint a sorszám növekszik az időszakokban, a bázisok erőssége gyengül és a savak erőssége nő, ezért a Cd (OH) 2 erősebb, mint Sn (OH) 2. és Sr (OH) 2 erősebb, mint Mo (OH) 2.

Az empirikus képlet az elemek atomi szimbólumaiból áll, amelyeket egy bizonyos sorrendben írunk.

A sók képletében lévő kation mindig az első helyre kerül: MgCl2. KMnO4. (NH4) 2C03.

Ha a só több kationot vagy több anionot tartalmaz, akkor a képletben a szimbólumok betűrendben vannak megadva: KCr (SO4) 2. PtBr2 Cl2.

A bináris vegyületeknél először az elemet, amelynek elektronegativitása alacsonyabb.

Az elektronegativitás (EO) egy atom azon képessége, hogy elektronba önmagát húzza egy kémiai vegyületbe.

Az elektronegativitás alapja a következő fizikai indokok (mérlegek):

A Pauling skála a kötési energián alapul egy egyszerű anyag összetett anyagának kialakításában.

A Mulliken-skála-EO arányos az első ionizációs potenciál fél-különbségével és az EO elektronfüggőségével

Az Alred-Rohov-skála egy külső elektronra ható elektrosztatikus erőre épül.

Az időszakokban az elektronegativitás növekszik, és csoportokban csökken a növekvő Z, vagyis növekszik a Cs-től F-ig az időszakos rendszer átlója mentén. Ez a körülmény bizonyos mértékig meghatározza az elemek átlós hasonlóságát.

Az atomok relatív elektronegativitását az 1. táblázatban mutatjuk be. 3.

3. táblázat - A legfontosabb elemek elektronegativitása