A csillagok versenyzői - Kreativitás - A macskák-harcosok a csillagok jelei
1. Hol járnak a macskák?
Amikor a lepke felmegy a hold lámpájáig,
A macskák a tetőkig megyek a zsákmányt vonzani,
Ablakok és ajtók, egy ismert út -
Minden, mint egy - az esti fekete fonáskor.
A havas tejföllel tavasszal felhőket vonz,
Az égen, ahol a krémet nem mindig ragadják fel egy kanállal,
A tejes ösvény régi macskákból származik,
A nap a szőrme oldalát helyettesíti.
A bársonyfelhőkben kényelmes, kényelmesen alvó,
Elrejteni és játszani a holddal a ragyogó világ felett,
Szabadon válni, elfelejteni a házakat és az apartmanokat -
A barátom, tudja, hogy a macskák repülhetnek.
Azok, akik a saját módján a földhöz tartoznak,
A szelíd szél nem tér vissza,
Csak a szemek a napnyugta mákszéle miatt
Több száz csillag nézi szeretett házigazdáikat.
2. Erzsébet
Hello, mester! És még mindig olyan szétszórt.
Csak azért jöttem, hogy rád nézek.
Jó ott. Nem szándékosan becsapta az ajtót, ugye?
Tudta, hogy jövök? Ez csak egy pillanat - a halál.
Helló Ébren vagy? Olyan, mintha a térd szélérintette volna.
Akarsz - ütni. Csak nyújtsa ki a kezét nekem.
A tükörben - az éjszaka az antracit macska fürdőzik,
Az arany fények holdfényben táncolnak.
Ne légy szomorú: Juharhagymával játszom,
Hallasz - zörököl? El tudtam mondani
Téli mesék, igen, jeges, sugárzó.
Ne feledje, barátom - kék szeme van.
Hello, mester! Egy nap mindenki visszajön -
Zúgás, szél, légzés ezen az oldalon.
Szivárványhíd a horizont ívén sziklákon -
Találkozzunk ott, tavaszi naplementében!
3. A szeles macska dalai
Elhagytam a cica a padlásfalakból,
Az egész világ, mint egy golyó, ugrott a mancsba!
Sikoltoztam, árnyékot kerestek a tetőn,
Nem tudtam, hogy a tűz keserű szaga van.
Én is szeretem a füstöt - sötétszürke,
Meredek, enyhén bolyhos,
Kiment a naplementébe, mintha a gátig, -
Nem tudtam, hogy a mennydörgés őrült, mint egy lövés.
Szeles voltam, és éjszaka,
Legalább száz látogatást tett,
Gazdag volt és szinte lovag,
És a gyönyörű hölgyek nem követeltek tiszteletet,
De egyszer a lassú farok mögött
Én, mint a szél, üldöztem, kihagytam,
Több száz felhő repült egy nyájba,
Fehér villanás nyalta a foltos labdát.
A háta mögött álló tűzlány futott végig a páncélon,
Rettenthetetlen vagyok, és egy ugrás egy kis dolog,
Kilenc káprázatos élet volt -
Minden égett, egyetlen maradt sem.
A mennyországban érezte magát,
Leszálltam, és a felhőket felvették a csomagba,
Szeles voltam, és én lettem - csak egy szél,
A kóbor macskák piszkos prémje.
4. A macska - tűz
A hónap karma egy csillogó gyapjúban villant,
Csillogó szemmel a macska a felhők miatt nevet.
A hóviharban, az ördögök,
Az apró törmelékkel elszakadva az úttól.
Nincs mód; Drifting fagyasztott hullámok
A sokemeletes épületek világítótornya áramlik,
Macska - a gyermekkori illat tüze jött anyámhoz,
Hónap megtalálta az utat, meg fogja mondani!
A szavak szikrázó hóvihar az égbe dobja:
Anya, hallottad? Jöttem, eszembe jutott a szag:
A felhőn túl vagy; elég ahhoz, hogy egymásból fussanak!
Nem fogok felkelni. A fagycsapból.
Terület, város - tej nagy tál,
Csak a hó nem szaga a gyerekeknek és ismerősöknek.
Égések, mint a tűzhely. Egy álmot látok, és olyan közel vagyunk!
Anya, maradhatok? Itt - mint otthon.
Megszökött és eltemette nedves orrát
Lágy oldala, olyan natív, olyan bolyhos,
A fehér égen - a csillagok villogó szóródás,
És a macskák halhatatlan életének nyomai.
5. A macska táncol a felhőkben
Ha az ég találkozik a tüzes tengerrel,
Ahol ismeretlen szélességi szélek roam,
A felhők gerincén, a hétcsillagos hegy lábánál,
Mossa a mancsokat a naplemente táncoló macskában.
A földön sétált a gondtalan csavargó,
Nem ismerte a sarkot, sem a mesterét,
Érezhetően zihálta magát, de nem makacsul esett,
Mintha egy keserű élet nem szorította volna a fogást.
A farok felbomlik - és az elemek felé!
Az esőben nem félek nedvesíteni.
Ha mi, még ha egy pillanatra is,
Sajnálom a szerencsétleneket, hogy nem kellett!
Ez a macska szabad volt, de egy kutya harcában
Minden ideg égett súlytalan ostorral,
Mindaz, ami a memóriában volt, komor volt,
Halálosan megsemmisült karmokkal.
Ha a nap a tengerbe merül,
Ahol ismeretlen szélességi szélek roam,
A mennyei lábúak búcsúságának sántaságával,
Mossa a mancsokat a naplemente táncoló macskában.
6. Ott, a Rainbow (Cat's Paradise) mögött,
A Szivárványhíd hét macskafarkot ásított,
Többszínű a tejföl vászonra:
Ott, a szivárvány felett, a tetők, padlások városa,
Pincékből rácsok és falak nélkül, -
Akár egy macska, egy cica, egy cica macska -
Lunar labda gondatlanul játszani!
Van egy pletyka: az emberek vicces emberek -
Ezt a várost paradicsomnak hívják.
A szivárvány mögött a bátor kétszeresen bátor,
Nem rejtenek el rókákból és kutyákból,
Semmi karcolás, semmi sebhely a macska háborújában -
Csak olyan játékok, mint a harcok.
A szivárvány mögött a gyenge erős és egészséges,
A kék magasságban gyapjú csillog,
Kiscicákhoz és macskákhoz - juharfés
A madárlábnyomtatással a lapon.
A csillagfelfogás felhőként a gondok nélkül használják -
Az eső nem áztatja a vizet,
Egy íves macska visszahúzódott az Örökkévalóságra,
Csíkozott a bajuszból a farokba!
Ott, a szivárvány túl a paradicsom, mindenki megszokta a napot,
Csak a halandó városra tekint,
És egy nap, - tudom - egy cica életben
A csontozott tetők hídjából a házba ugrik.
Powered by uCoz