Turukhansk link
Nem számít, mennyire írja le Koba életét az elmúlt öt évben, még mindig nem szabadul meg attól a benyomástól, hogy ez a tökéletes nyüzsgés. Azok a dolgok és aggodalmak, amelyek 1905-ben ésszerűnek és célszerűnek tűntek, egyre inkább emlékeztetnek az inkoherens képekre, amelyek villognak a vonat ablakai mentén. Választásokat. Hol lehet választani, miért? Mit tehetnek a bolsevikok a Dumában, és mit tehet maga a Duma, és mit akar, ez a Duma, amelyben minden egyes teremtmény a párban? Újságok. Mit írhatsz? A menshevikekkel kapcsolatos kisebb politikai nézeteltérésekről? megvitatása
az égő kérdés az, hogy marad-e a Duma-ban, ha nem megy arra, hogy hol lenne a pártjuk kívánatos? Mi köze ennek az igazságosság megvédéséhez, és Koba jött a RSDLP-be?
Harmincöt éves volt, és az elmúlt tizenhat ember adta a forradalmi munkát. De a forradalom megfulladt, és nincs kilátások előtt. A "szabadság királyságát" legfeljebb a végtelenségig elhalasztották. És a legrosszabb esetben, úgy tűnik, dúsgá lett. Az ő éveiben, hogy üldözze a csodákat?
A közelmúltban Koba egyre inkább szünetet tartott. Négy hónap Solvychegodszkban, kettő Vologdában - egyedül maradni magadon, hogy megértsd, mi történik vele és körülötted. De nincs időnk - mindig ostoba, betűkkel bombázzák, politikai és szervezeti hiúság újra felhalmozódik. Joseph eltompult, komor, betegnek és fáradtnak tűnt. Nem volt izgalom, benne rejlő benne, az élet lenyomódott, a földre hajolt, szigorodott. És hirtelen mindez véget ért. Úgy érezte magát, hogy ki van dobva az életből, mindent - Moszkva, Petersburg, Európa - messzire, messze, messze a föld széléig. És a föld legszélén, a taiga nyalogatott.
Turukhansk régió hatalmas és vad. A Yeniseysktől 400 verstõl indulva a Sarkkör-óceánra, a határtalan taigára és az északi határra húzódik, mint határtalan tundra. Több száz és több száz kilométerre nincsenek utak, nem emberek. Csak a Yenisei partján vannak a falvak, amelyeket itt szerszámgépeknek neveznek. A viszonylag letelepedett helyeken a hajógyárak húsz-harminc, északon, és mindenképpen két-három méter.
József hangulata volt - rosszabb, mint valaha. Szomorú, depressziós, elveszett, nem akart beszélni senkinek és nem látott senkit. A menekültek türelmetlenül vártak rá, előkészítettek egy szobát, még néhány finomsággal is találkoztak, hogy szenvedélyesebben találkozzanak a nagy földről. Várta, hogy számoljon be az oroszországi helyzetről, ahogyan a száműzetésben szokás volt. De József megérkezett, elment a szobájába, és nem mutatkozott újra. Nem számolt be az oroszországi helyzetről, és szinte soha nem beszélt senkivel. Az erre való utalás társai megtévesztették - a zárt közösségekben általában az emberek érzékenyek.
A dolgok rosszak voltak. Számára a déli, és még a tuberkulózisban szenvedő betegnek sem volt esélye, hogy elhagyja a kapcsolatot, és életben maradjon, és ezt tökéletesen megértette. Emellett a megszokott szegénység valóra vált. Nem volt szakmája az északnak, és képtelen munka nélkül is. Elveszett mindenkinek, nem tudott közös nyelvet találni másokkal
a lélek által elnyomott, elnyomott, Joseph elvtársakat küldött elvtársává, és elveszett leveleket.
Közvetlenül a Zinovijev megérkezéséig Krakkóban: "Ahogy látod, Turukhanskban vagyok. Kapták a levelet az úttól? Beteg vagyok. Helyre kell állítani. Küldj pénzt. Ha segítségre van szükségem, írj, azonnal eljövök. "Még mindig nem értette, hogy a Turukhansk régió nem Vologda, sem Narym.
Itt minden teljesen más.
Itt írta Malinovszkijnak: "Hello, barátom. Könnyű írni neked, de meg kell. Úgy tűnik, soha nem tapasztaltam ilyen szörnyű helyzetet. A pénz minden kiment, kezdett gyanús köhögés miatt megnövekedett fagy (37 fok hideg), az általános állapot fájdalmas, nincs leltár nincs kenyér, cukor nélkül, nincs hús, kerozin (összes pénzt költött a rendszeres költségek és ruházati cipő ). És tartalék nélkül, minden itt drága: rozs kenyér 4 kopecks. font, kerozin 15 kopecks. hús 18 kopeks. cukor 25 kopecks. Szükségünk van a tejre, de szükségünk van tűzifára. pénz, nincs pénz, barátom. Nem tudom, hogyan töltsd el a téli állapotot ebben az állapotban. Nem gazdag rokonok vagy ismerősök, én teljesen meg senki fordulni, és én beszélek hozzád, és nem csak neked - és a Petrovszkij, és Badaeva. A kérésem, hogy ha a szociáldemokrata frakció továbbra is „alap az elfojtott,” hadd frakció, vagy jobb az iroda adj csak segíteni legalább RUR 60. Adj kérésem Chkheidze és azt mondják, hogy Arra is kérem, hogy kérje szíves figyelmét, nemcsak mint honfitársa, hanem főként a frakció elnöke. Ha nem
több mint egy ilyen alap, akkor talán mindannyian valami megfelelő dolgot fognak találni. Megértem, hogy mindannyian, és különösen - egyszer, nincs idő, de engedd meg, senki sem fordulhat. És itt nem hagyhatsz itt meghalni anélkül, hogy egyetlen levélre írnád. Ezt ma meg kell szerveznünk, és táviratba kell küldeni a pénzt. Mert még várni kell az éhezésre, és már kimerültem és beteg vagyok. "Úgy tűnik, bocsánatot kért tőle, hogy olyan zavaró embert akart megzavarni, mint Malinovszkij MP, és végül is ír, valójában az első az orosz bolsevikok pártjában. Ez azonban elég a Koba szellemében. Ha üzleti szempontból semmi olyat nem tartott szemmel, és bárkinek sem, az a személy, aki személyesen tétovázott, kérdezősködött még arról is, ami vitathatatlan volt.
Milyen ember volt Koba, a bolsevik TA története jól mutatja. Szlovák, biztonságos ház szeretője. Ott, egy apró szobában a szolgáknak, a konyha közelében, élt Bolsevik Soltz. Egyszer azt mondta a hostessnek, hogy be akarja mutatni neki egy kaukázusi fickót. Kiderült, hogy az elvtárs több napig él vele, anélkül, hogy elhagyná a szobát. "Elég súlyosnak, fenntartva és félénknek tűnt számomra. Úgy tűnt, hogy legfőképpen attól félt, hogy megakadályozza valamit és megakadályozza valakit. Nehézséggel ragaszkodtam ahhoz, hogy egy nagy szobában és nagyszerű kényelemmel aludjon. Mikor mentem dolgozni, mindig arra kértem, hogy vacsorázzon a gyerekekkel, de egész nap bezárta magát egy szobában, ettem sört és kenyeret. "
sandrovna. Valahogy szégyelltem írni, de mit tehetek? Nincs pénzem. És minden készlet jött ki. Volt egy kis pénz, de meleg ruhákba, cipőkbe és készletekbe mentek, amelyek itt drasztikusan drágák. Még mindig bízik a hitelben, de mi fog történni legközelebb, esküszöm, nem tudom. Lehetséges, hogy felkavarja a barátait, és 20-30 rubelt szerez? És még ennél is többet? Közvetlen üdvösség lenne. És minél hamarabb, annál jobb, mivel a tél teljesen lendül (tegnap 33 fok hideg volt). És a tűzifát nem vásárolják meg elégséges mennyiségben, az állomány kifogy. Remélem, ha akarod, akkor megkapod. Szóval, a munkaért, drágám. És akkor a "kaukázusi a kalashnikovskoy cseréje", hogy és a megjelenés eltűnik. "
A Központi Bizottság tagjaként vitathatatlanul joga volt a párt segítésére, de bajtársainak támogatása valamilyen oknál fogva sokkot okozott.
Furcsa ember! Végtére is ő maga segített másoknak anélkül, hogy kéréseket várna. A figyelem legkisebb megnyilvánulásaként ilyen érzelmi robbanásokkal válaszolt: "Kedves Tatyana Aleksandrovna, megkaptam a csomagot. Végül is, nem kértem meg új alsóneműt, csak az öregemre kérdeztem, és egy újat is vásároltál, de töltötted, de sajnálatos, hogy nagyon kevés pénzed van. Nem tudom, hogyan térjék vissza, drágám. Édesem - drága. Nemcsak a fizikai hidegnek kellett volna lennie, amely körülfogta őt a Turukhansk régió minden oldaláról, hanem a lélek hidegét is.
Még mindig reménykedett, hogy elmenekül, és a Központi Bizottság nem akarta összeegyeztetni magát azzal a ténnyel, hogy a két fő orosz bolsevik, bármilyen előny nélkül, Szibériában lógtak. A Központi Bizottság azonnal 100 rubelt osztott ki József és Sverdlov meneküléséért, és elküldte őket a kolostorba. pénz
Igen, de miért küldött a Központi Bizottság Sverdlovnak pénzét egyedül? A lehetséges válasz hihetetlennek tűnik, de. 1915-ben azt írta, hogy Zinovjev és Karpinskii „nagy kérés: ellenőrizze (az Styopka vagy Micah, stb ...) A neve” Koba „(Joseph J. Elfelejtettük.). Nagyon fontos! "Talán
Biztos, hogy pénzt küldtek Sverdlov nevére csak azért, mert nem emlékeztek József igazi nevére? És ha nem - miért?
A pénz problémája megoldódott. De a külvilágtól való elszigetelés szinte teljes volt. Most a különböző tevékenységekből csak könyvek voltak. Hogy megkapja őket, ő nem
nem tekinthető semmi, néha a cselekmények nem teljesen elfogadhatóak. Nem sokkal az érkezése előtt a kilakolt Dubrovinszkij belefulladt a jeniseibe, majd egy kis könyvtár maradt. József egyszerűen megfogadta és elhozta vele a település helyére. Kiderült, hogy a száműzetések a könyvtárat akarják szocializálni, és Philip Zakharov elment, hogy vizsgálja meg az állami tulajdon visszaszerzését. Jelöltséget nem volt a legsikeresebb, mint Philippe Joseph nem tetszik, úgy érezte, és a szerint Zaharov, köszöntötte őt, mint egy cári általános egyszerű katona, úgyhogy semmi jó nem jön ki ez a találkozó nem működik, kivéve a további súlyosbodása kapcsolatait az elvtársak száműzetésben.
De a nyelvtanulásra ez volt a legmegfelelőbb idő. Joseph egy bizonyos Belinsky-t kér Franciaországban, az orosz zsidók intellektuális segítségének Társaságának tagjaként, hogy Franco-Orosz zsebkönyvtárat és több angol nyelvű újságot küldjön neki. Könyveket és újságokat ír, a jó pénz, és még mindig sokat dolgozik, még annál is többet. Különösen miután egyedül maradt.
Valaha megérkezéskor József egy Mirodeich gépben élt, ahol kis száműzetésű társadalom volt, majd Kostino faluban. Közelben, Selivanikha faluban Sverdlov egy linket szolgáltat, hamarosan Philip Goloschekin is. De akkor Kibirov jött a hír, hogy ezek a száműzetések készülnek menekülni - az információ jött "felülről", a hatóságok, MP Malinovsky, olyan erősen védte Koba megpróbálták. fél-
Chiv figyelmeztetés, Kibirov mindkét potenciális elhárítót észak felé, az Északi-sarkkörön túl, a Kureyka-gépre szállította.
Az egyik olyan történet, melyet Sztálin feltalált a forradalmi múltjáról, azt mondta nekünk, hogy még mindig menekül. Sverdlov pedig ágyneműkosárban bujkált, amit a csendőr találkozott az úton, és szalonnával kellett átszúrnia, és Sztálin sikerült megmenteni az elvtársat, csak a csendőr pénzt adta. Ez a példa rossz összeesküvés példájaként említette. És érdekes, hogy ezt a történetet hitték - Sztálin nem valaki.
Abban az időben Kureyka-ban nyolc ház volt, és 67 ember volt: 38 férfi és 29 nő. A helyi lakosság - az ostyák, vadászok és halászok, az idegenektől - több száműzött bűnözőt. Előtt a kolostor - 200 kilométer, a helyi koncepciók szerint, nem olyan messze.
Először József és Sverdlov ugyanabban a házban éltek, de hamarosan vitatkoztak teljesen - nem értettek egyet a karakterekkel. Sverdlov a feleségének írta Kureyka-tól: "Nálam grúzok Dzhugashvili, egy régi ismerősöm, akikkel száműzetésben találkoztunk. A srác jó, de túl nagy az individualista a mindennapi életben. Támogatom a minimális rendelést. Néha ideges vagyok ezen a földön. " Valamivel később: ". a szomorúbb dolog az, hogy a száműzetés, a börtön körülményei között az ember ki van téve, minden kis dologban megnyilvánulva. Egy barátommal már a különböző apartmanokban ritkán találkozunk egymással. "" Az elvtársunkkal nem találkoztunk a karakterekkel és szinte
ne találkozz egymással, ne menj egymáshoz. "
És akkor a felesége: "Tudja, kedvesem, milyen káprázatos körülmények között éltem Kureyka-ban. Barátom, akivel ott voltunk, volt egy személyes kapcsolat, hogy mi nem beszélünk, és nem láttam. " St. Petersburg munkás Boris Ivanov, szintén egykori emigráns Turuhanszk régióban, emlékeztet arra, hogy Sverdlov mondta neki. „Érkezéskor a kapcsolatot laktam a kunyhójában, de hamarosan ő nem beszél velem, és világossá tette, hogy elengedtem őt a személy. "Általánosságban az együttélés nem működött. Tekintettel arra, hogy Sverdlov miközben rendelkezett, ahogy ő maga mondta, jelentős „tehetségek beszélt”, és Joseph beszélgetés nem ez a helyzet, nem tetszik, amit világossá válik. Általában nagyon hamar elkezdtek külön élni, majd Sverdlov visszaadta Selivanihu-ba. József Kureyka-ban maradt - nem fordították le, és valószínűleg nem keresett fordítást. A száműzetésben levő közösség végül is a kapcsolatok nem fejlődtek - tehát miért van szükség egy extra kellemetlenségre? Így kedvelte az ostyaki parasztok társaságát.
Annál is inkább, a parasztok, ő, a fia cipész és egy unokája paraszt jellegű teljesen konvergens, velük élt finom, vegyenek részt az ünnepek, és tanította őket forradalmi dalokat elfogadása orosz népi. És a gyerekek általában vele együtt tették, amit akartak, ő maga, egy hajléktalan és egy nem családi gyermek, egyszerűen imádott. Ebben az összefüggésben először valóban felismerte az orosz népet - és beleszeretett az életbe.
Volt itt egy nő is, pontosabban egy nagyon fiatal parasztasszony, Lida,
te-tizenöt éves, ami még úgy tűnt, hogy József két gyermeke. A történet különös: József nem aszketikus a nők számára, hanem a fiatalok számára, hogy elcsábítsák. Azonban, amikor az 50 év alatt a KGB feltárta ezt a történetet, érdekes részletek merültek fel. Lida szerint az első gyermek született valahol 1913-1914-ben, és József 1914-ben járt Kureykára. Tehát ez sokat magyaráz, különösen, mivel József Sverdlovval való megérkezése előtt ott éltek a börtönök. A gépen azonban hiányoztak a nők, így Lida hamarosan sikeresen feleségül vette a férjét, és elfogadta második gyermekeit (az első gyermeket meghalt), aki később katonás ember lett. Soha nem állította, hogy nagy affinitással rendelkezik.
Az élet a Kureikában olcsó volt, ami nagyon hasznos volt. 1915-ben József rendszeresen külföldön szokásos levelében megemlíti: "Ön kérdezi a pénzügyemet. Elmondhatom, hogy egy linknek nem annyira megélhetõnek kellett lennie, mint itt. És miért kérdezed ezt? Van véletlenszerű pénzed, és nem gondolja, hogy megoszthatja velem? Esküszöm a kutyán, a lehető leghasznosabb lenne.
Barátokkal pedig még mindig lelkiismeretes. Allilujev, a legközelebbi hozzátartozó, írja: "Kaptam a csomagot, köszönöm. Csak egy dolgot kérdezek - ne költs rám többet: pénzre van szükséged. Örülök annak a ténynek, hogy időről időre nyílt leveleket küldenek a természetre és így tovább. Ebben az átkozott földben a természete kevéssé szégyenletes - nyáron a folyó, a téli hóban ez az egész, amit a természet ad itt - és én vagyok a
ostobaság a természet típusaira nézve, még papíron is. "
Willy-nemes József ugyanazt az életet élte, mint a helyiek. Megtanulta, hogyan kell halászni, nyáron felkészítette a későbbi felhasználásra, télen mindig a jéghídon állt. Vadászt voltam, annak ellenére, hogy tilos fegyvereket tilos fegyelmezni, de hogyan éljen? A szomszédok fegyvert adtak neki az erdőben elfogadott helyre, Joseph üres kézzel lépett be a taigába, az őrség előtt, és ott vette a fegyvert. Lőttem egy polár róka és megvertem egy madarat. Tehát táplálkozott. A haszon nem volt elég mindennek, és könyvek és újságok nélkül nem élhetett.
Miután József majdnem megfagyott egy hóviharban, de ez az esemény kiderült, hogy áldás, és mégis hogyan! Elment, hogy ellenőrizze a felszerelést egy hosszú lyukra. Visszalépés után egy hóvihar ment végbe, a jelek, amelyek a fagyos folyó mentén haladtak, nem láthatók. Mi a hóvihar Északon? A hó csavarodik, hogy a kar hosszában semmi sem látható. A szél leütötte, és még a nehéz halakat is kidobják a vállán, de nem tudsz kilépni, nem fogsz enni enni. Elmegy, elmegy, de nincs menedék. Elmúlt a falu? Akkor mindent, a halált. És akkor, amikor az erő és a remény majdnem eltűnt, szagolta a füstöt, hallotta, ahogy a kutya ugat - a falu!
Belépett a kunyhóba, és a padon elszállt.
- Osip, te vagy? - kérdezte a tulajdonos rémült hangon.
- Természetesen én vagyok. Nem leshak!
A halászat után Joseph 18 órát aludt. De váratlan eredmények jelentek meg. A hideg és a stressz minden erőt gyógyulásnak bizonyult - a tüdő tuberkulózisának folyamata megállt. Szibériából egészséges volt.
Sajnos sokkal kevésbé szerencsés barátja, a Turukhansk link legközelebbi személye, Suren Spandaryan. Ez tényleg soha nem panaszkodott "nehéz karakter" Koba! Amint Suren és Vera Schweitzer elment Józsefbe a fagyott Yenisei-ben - Szibériában kétszáz mérföldre, nem messze!
"Ezek voltak a napok, amelyek éjszaka egy végtelen polár éjszakába összefonódtak, súlyos fagyokkal átterjedve" - emlékeztette Schweitzer később. - A Yenisei-i kutyákon megálltunk.
Rogyott a farkasok végtelen üvöltésére.
Itt van a Kureika. Józeppel örömteli, meleg találkozás volt. A váratlan érkezésünkhöz József szokatlanul elégedett volt. Nagy érdeklődést tanúsított számunkra. Bementünk a házba. Egy kis négyszögletes szoba, egy sarokban - egy fából készült tartó, szépen lefedve egy vékony takaróval, szemben a halászati és vadászfelszereléssel - hálók, díszítések, horgok. Mindezt maga Stalin készítette. Az ablak közelében egy hosszúkás asztal, könyvekkel burkolt, kerozinlámpa lóg az asztalon. A szoba közepén van egy kis kályha - "burzhuyka", egy vascsővel, amely a folyosón nyílik. A szoba meleg, a gondozó tulajdonos télen sok tűzifát készített. Nem volt időnk felvenni a meleg polár ruháinkat, mert Joseph valahol eltűnt. Néhány perccel később ismét megjelent. József elment a folyó partján, és vállán egy hatalmas koporsót hordott. Suren sietett, hogy találkozzon vele, és bevitték a házba a háromszínű, élő halat.
- Az én lyukamban nem talál egy kis halat, - viccelt Sztálin, csodálva a jóképű tokhalat.
Kiderült, hogy ez a tapasztalt "halász" mindig a "jámborokat" tartotta a jeniseiben (egy kötél egy nagy
horgolt horog horgászathoz). Sturgeon alig lehetett az asztalon. Suren és én tartottuk őt, és Joseph hatalmasan kiszagasztott egy hatalmas halat.
Joseph nem tudott semmiben a barátság sorsáról. 1916 nyarán nem jelent meg a kolostorban. És amikor megérkezett, Suren már nem volt ott. Megírta bárkinek, akit keres, barátokat keres. Egy levelet, melyet Suren halála bejelentett, Monastyrskoe-ba érkezett, amikor Joseph már elhagyta a Turukhansk területét.