Olvassa el az ingyenes könyv The Detectives király (összeállítás), Nate Pinkerton
Nat Pinkerton
A nyomozók királya
ISBN 978-966-14-9029-0 (fb2)
A kiadvány írásos engedélye nélkül a kiadvány egyetlen része sem másolható vagy reprodukálható bármilyen formában
Az elektronikus változat a kiadás szerint készült:
ISBN 978-966-14-8719-1 (Ukrajna)
ISBN 978-5-9910-3172-1 (Oroszország)
Vitaly Mikhalyuk ("Nat Pinkerton, Bloody Talisman") angol fordítása
A legrosszabbak legjobbja
Lopás? Emberrablás? Gyilkosság? Azonnal hívja a "detektívek királyát" - Nata Pinkerton! Rögtön elkapja a gazembert és megbünteti. Megment és bosszút áll. Nem pazarolja az időt üres gondolatokra. Pinkerton cselekvő ember. Hatalmas és undorodó, minden bajból él. Ő egyedül képes elpusztítani egy egész bandát bűnözők. Pinkerton - ez az igazságosság és az igazságosság, és az azonnali cselekvés. Nincs nyomozó bürokrácia és bizonyság. Nincs levonás, logika, vegyi kísérletek és más értelmetlen dolgok. Az üldözés, a harc, a letartóztatás - ezek a három bálna, amelyeken a világ dicsősége nyugszik. Olyan ez, mint a pizza szállítása: gyors, kényelmes és bármikor.
Ki a Nat Pinkerton és honnan jött? Ki találta fel, és aki több száz könyvet írt győzelmeiről a gonosztevők fölött a világon? Egy évszázaddal a győztes után, hogy ezekre a kérdésekre érkezik, senki nem válaszolhat.
Szerint Chukovsky, Pinkerton - „epikus hős a város, mind a benne rejlő funkciók a városi kultúra degeneráció” - született „több millió amerikai olvasók.” Sőt, Pinkerton neve jól ismert az Egyesült Államokban. Tehetséges kriminológus, cserkész Allan Pinkerton (1819-1884) alapította Amerika egyik első magánnyomozó cégek - „Nemzeti Iroda Pinkerton.” A tevékenységi köre az ügynökség húzódott a vizsgálat lopások vasúti megoldani a bűncselekmények országos jelentőségű.
Nem lehet megmagyarázni a hatalmas sikert ötcentesed könyvek, Chukovskij hibáztatja olvasók - ősember öntötték, hottentották, a csekély számú különböző álmok, és ezért szükség van egy személytelen, névtelen, kórusművek. Korney Chukovszkij számára Pinkerton, mint nemzeti hõs a pusztulás korlátja. Vagy inkább - a határértékek. Mint, tovább - csak kannibalizmus és egy vasgyűrű az orrban.
Azonban nem minden értelmiség osztotta meg az irodalmi Aybolit haragját és dühét. Például, filozófus és misztikus, Vaszilij Rozanov elismert szenvedélye az olvasás, mint az irodalom, könnyen megcáfolható vádló pátosz Chukovskogo csak egy megjegyzés: nem tudja megítélni egy személy által a szórakozás. Ezen túlmenően, a következtetések Chukovsky „primitív” hottentotta-olvasó nagyon messze az igazságtól. AI Reytblant előszavában egyik novelláskötete a kalandjait Pinkerton megemlíti a felmérés 1909 között középiskolások, amely szerint 90% -a diák olvastuk nyomozó irodalomban. Nem valószínű, hogy a középiskolás diákok és azok borzalmas volt Hottentots akik folyamatosan elképzelt kritika mesemondó.
A híres detektív király Nath Pinkerton szokatlan kalandjai
Kereskedők élő árukkal
1. fejezet: A hiányzó menyasszony
A gyönyörű palota a New York-i milliomos Stuart Kunnerti a könyvtárszoba volt a fia, Horst Kunnerti, és kétségbeesetten kapaszkodott a szék támlájára, szenvedélyes, könyörgő szemmel nézett a magas, karcsú fiatal lány, Vera Zandou, aki élt a házban, mint egy nevelő a fiatalabb nővérek.
- Hit - mondta -, miért tagadod meg tőlem? Nem hisz az érzéseim őszinteségében. Nem tudok nélküled élni, jobban szeretlek, mint bármi a világon. Te - én boldogságom, és azt hiszem, nem akarja beismerni, de ő táplálja nekem ugyanaz az érzés!
Vera Zandow gyönyörű volt. A sápadt arcát vastag, fekete fürtök határolták, a nagy, sötét szemek, amelyek általában éltek és vidámak voltak, egyértelműen kimutatták, hogy belső bántalmazása van. De a fiatal lány erőfeszítést tett, próbálva nem izgatni.
- Tévedsz, Mr. Cunnerty! - válaszolta alig hallhatónak. "Tetszik nekem, becsülöm és tisztelem, mint őszinte és kedves ember, de soha nem leszek a felesége!"
"Ön a saját meggyőződései ellen szól!" Szeretsz, csak nem akarod beismerni! De miért? Miért akarsz mindketten boldogtalaná tenni, és teljesen lemondunk róla?
- Ne mondd ezt, Mr. Cunnerty! Nincs joga meghallgatni!
- Nem, figyelj rám! - kiáltott fel. - Azt hiszed, nem vettem észre, hogy elkerültél, mennyire félsz, hogy egyedül maradsz velem. Végre sikerült találkoznom szemtől szemben, és nem fogok elhagyni, amíg végül meg nem találom a kapcsolatot.
- Már mondtam, hogy nem szeretlek, - mi mást szeretne. Igen, Mr. Cunnerty, attól tartottam, hogy találkoztam veled, tudtam, hogy a válaszom szenvedést okozna neked! Gyere, kérlek! Nem vagyunk egymásra!
- Mert túl sok különbség van a helyzetben? Szerinted apám nem adja bele beleegyezését?
"A házasság velem együtt vezetne, hogy teljes szünetet tartson a családjával." Tudom, hogy az apád, akiről mélyen tisztelem, soha nem fog beleegyezni abban, hogy egy fiú feleségül vegyen egy szegény nevelőnőt, aki csak a szépségét hozza hozományához.
"Apa minden bizonnyal megadja, amikor meglátja, milyen nagy és őszinte szeretetünk!" De még ha nem is támaszkodna a kéréseimre, még mindig igaz lennék az érzéseimhez. Veled megyek, és örömmel belevágunk az életbe. Fiatal vagyok, erős vagyok, reggeltől fogva dolgozom, és boldog lesz a szerelmével!
A szeme olyan tiszta és erős érzéssel világított, hogy Vera tétovázott. Megértette a szeretet mélységét, és szívét elviselhetetlen fájdalom okozta. Végtére is szerette őt szenvedélyesen és lelkesen. De nem tudott viszályt hozni a családba, elpusztítani fényes családi boldogságát! Tudta, hogy Stuart Kunnerti büszke és tisztességtelen természete van, és természetesen nem fogja beleegyezni a házassághoz.
Horst közeledett hozzá.
- Nézz rám, drágám! Mondj csak egy szót - igen! Rögtön bevallom az apámat, és remélem, hogy képes leszek megtörni a büszke szellemét! Végtére is, olyan szenvedélyesen szeretlek téged, olyan óvatosan, kedvesem!
Lehajolt, suttogta a szerelem szavait, és átkarolta a karcsú táborát. A hit halványan ellenállt, és ajkaik hosszú, szenvedélyes csókban találkoztak. De ez nem tartott sokáig - félt az ölelésétől.
- Az Isten szerelmére! Mit csinálsz? Menjen el! Motyogta.
- Nem, nem megyek el! Diadalmasan felkiáltott. "Most már tudom, hogy szeretsz engem, és ez elég."
Felemelte a kezét imában.
"Kár, hogy rám!" Nem tudom! Hadd gondolkozzam ... holnapig. Holnap határozott választ fogok adni!
- Holnap várni fogok, de holnap csak azt fogja mondani, hogy az enyém leszel. Tudom, hogy a szív elleni küzdelemben az utóbbi mindig a győztes marad!
Horst nagy melegséggel bámult rá, és sietett a szobából. A hitet szilárd szemmel nézte a hely, ahol éppen állt. Mindkét kezét a szívéhez szorította, és két nagy könnycsepp lassan leesett az arcán.
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó, a másik szobába, és megjelent a küszöbön Kunnerti Stewart, az apa a fiatalember. A csúnya arca szigorú kifejezés volt, a szemöldöke dühösen csavarodott.
Vera megborzongott, rájött, hogy mindent hallott. És a milliomos első szavai végre meggyőzte őt erről.
"Találtam egy beszélgetést, ami történt veled és fiammal!" Hűvösen mondta. - Az aggodalmam rám nagyon indokolt: nem adom beleegyezésemnek ezt a házasságot. Látom, hogy teljesen elfogadható a kérdés, és én nagyon boldog vagyok. De mondd meg nekem, kérlek, mi lesz a döntő válasz, hogy holnap szándékában áll a fiamnak adni?
Vera összegyűjtötte erejét, megpróbálta elfojtani a szörnyű fájdalmat a szívében, és végül úgy válaszolt - ahogyan úgy tűnt, nagyon nyugodtan:
- Csak néhány sort hagyok belőle, Mr. Cunnerty, mert ma elhagyom a házadat.
A milliomos látta, hogy kimondhatatlanul szenvedett. Még a szegény lány iránt is érzett együttérzést, és kezet nyújtott neki.
- Nagyon örülök, hogy az egyetlen lehetséges megoldást választottad ebben a kérdésben. Természetesen készen állok arra, hogy jutalmazzak a kellemetlenségért, ami összefüggésbe hozható a házam váratlan távozásával, ezért hadd adjam hozzá ezt a fizetést.
Zsebéből kivett jegyzetet, és valamit meg akart írni, de Vera felháborodott mozdulatot tett, és szárazon szólt:
- Nos, ahogy akarja - mondta a milliomos, kivette a tárcáját, és átadta Zandow kisasszonynak az esedékes összeget. - Remélem, hogy a fiam érteni fogja, ha nem találkozik veled bárhol!
- Ne aggódj! - mondta Vera. - Soha többé nem fog látni!
Kunnerti bólintott, és őszinte hálával rázta a kezét. Azután visszatért az irodába, és Vera a szobájába ment, ahol a lány hosszú felgyülemlett fájdalom végül ömlött ki.
Nyögéssel leesett az ágyra, és forró könnycseppekkel lecsapva az arcát a párnára rejtette. Tudta, hogy a szíve megmarad ebben a házban, és bármennyire messze ment, gondolatait mindig visszatérni fogják az a személyhez, akivel kegyetlen sorsát elválasztotta.
Leült az íróasztalhoz, és nehezen tudta visszafojtani a zokogó könnyeit a mellkasából, és több búcsúszót írt.
De ahhoz, hogy megnyugtassák Horst az ő további sorsa, letette a levelet a közvetítő, aki elküldte őt a fenti javaslatokkal.
Késő este ment, senki nem búcsúzik - Gorst otthon volt, és félt, hogy hívják gyanús.
Másnap reggel Gorst meglepetten kérdezte az apját:
- Hol van Miss Zandow? Mindig olyan szép, de ma soha nem találkoztam vele egész reggel. A szobalány gondoskodik a gyerekekről. Nagyon beteg?
Tónus önkéntelenül elárulta a belső szorongást, amely átsiklott rajta, és a szeme valami szomorú bizonytalan előítéletre tekintett az apjára.
Apám úgy döntött, jobb, ha egyszerre mindent megtalál.
- Miss Zandow? Ismét megkérdezte.
- Nem fogod többé meglátni, elhagyta.
Megrándult, és fia arcára pillantott. Vászonként fehér lett, és a fiatalember szeme tágra nyílt, halálos rémületet fejezett ki.
Gorst felállt, és az apjára nézve rekedt hangon szólalt meg:
- Mit mondasz? Elment ... De lehetetlen! Nem tehette meg. Valószínűleg tévedsz!
- Sajnos nem! - az apja zavartan ellenezte: a fiúban bekövetkezett változás megijesztette.
- Ez nem igaz! - kiáltotta a fiatalember.
- Nem, tényleg! Mondta Mr. Cunnerty nehézségekkel. - Tegnap este megkért, hogy engedjék el, hogy új helyre menjen.
- És ön beleegyezett?
- Joga van-e megtartani?
Horst visszahúzódott, és hirtelen összeszorította a fejét, mormogta:
"Elképzelhetetlen ... nem tudott olyan kegyetlenkedve okozni halálos csapást!"
- Nyugodj meg! Apja elkezdte meggyőzni. "Miért aggódni annyira?" Elment, hát a másik a helyére kerül!
- Egy másik? Egyéb. - kiáltott Gorst. - Tudja, mi volt Vera? Tudod, hogy szeretem őt teljes szívvel, hogy meghalok, ha nem a feleségem. Tudja, hogy elveszít egy fiút, az egyetlen fiút, ha nem tér vissza. Elhagytad a házunkat! Ön elvitte tőlem, mert nem akartam, hogy feleségül vegyen egy szegény lányt. De tudd: inkább meghalok, mint teljesíteni a vágyadat. A fenébe engem, ha akarod, vezessen ki, de nem adom fel Vera-t, és esküszöm rád, mindenütt keresem őt, és nem fogok nyugodni, amíg nem találok!
Soha nem látott olyan fiatalembert, aki olyan izgatott volt az életében. Éppen ellenkezőleg, Horst nyugodt, kiegyensúlyozott karakter volt. De mindig egyenesen a cél felé ment, minden akciójában nyilvánvalóvá vált a tanácskozás és a következetesség. Ha a fiú bármilyen döntést hoz, nem vonul vissza tőle, és ebben a tekintetben teljesen örökölte apja tartós jellegét.
Mindez azonnal átverte az öregember fejét; tudta, hogy a Horst által beszélt szavak nem üres hangok. Az őrült félelme, hogy elveszíti szeretett fiát, fokozatosan a szívébe süllyed. Ugyanakkor egyre jobban tudatosult a gyilkos nevelőnőhöz viszonyított igazságtalanság és kegyetlenség. Pénzre volt szüksége? Nem jobb látni a fiamat boldognak egy szeretett nővel?
Stuart Kunnerti csendesen a fiára nézett. Horst felemelte a kezét és felkiáltott:
- Apa! Megkeresem, és ha nem találok, meghalok. És ön egyedül hibáztat mindent!
Ezekkel a szavakkal rohant ki a szobából. Az öreg nem számított arra, hogy a fia olyan égő szeretetre képes, amely számára teljesen megfoghatatlan, mivel ő maga még soha nem érezte mély érzést az elhunyt házastársnak.
De nem akarta elveszíteni a fiát! Jobb, ha feleségül veszi Vera Zandowot, ha ebben a boldogságban látja életét! Ráadásul ő egy kedves, jó lány, méltó a legjobb társadalomban való elfogadáshoz, és kétségkívül New York egyik legszebb szépsége.
Stuart Kunnerti felállt. És miért nem gondoltál erre. Mennyire boldogok lettek volna tegnap este, ha hirtelen eljöttek a könyvtárába, és azt mondta: "Adok áldást, a gyermekeim! Szeressétek egymást, szívesen örülök, ha boldog vagy! "
De az átkozott arrogancia megóvta tőle.
De, hála Istennek, még mindig megoldhatja.
A Vera Zandow-t csak a lehető leghamarabb vissza kell küldeni.
Az öreg hirtelen nagyon aktív lett. Elfelejtve a megszokott csendes üzleti bizalmat, elkezdett felhúzni, izgatottnak lenni, és rohant, hogy közölje döntését a fiával. De ahogy felment a lépcsőn, amelyik Vera szobájába vezetett, hirtelen hallotta a kétségbeesés bujkáló kiáltását, amelyet a test súlyos bukása követett.
Stewart Kunnerti lábai megrekedtek. Nem emlékezett magára, megdöbbentve, rohant Vera szobájába, és látta, hogy a fia, aki éppen elolvasta utolsó sorát, a földön feküdt. Az öregember zokogva térdre süllyedt mellette.
- Horst, kedves, kedves fiam! Gyere magadhoz! Minden rendben lesz!
De a fiatalember nem hallott semmit. A búcsú hit hideg szavai, amelyek megfojtották minden reményét, hogy újra meglátják őt, úgy csapódott le, mint egy mennydörgés. Amikor az orvos erőfeszítéseinek köszönhetően Gorst eljött önmagához, lázas volt, és elkezdődött a delirium.
Stuart Kunnerti kétségbeesett: a hit legutóbbi feljegyzéséből nem tudta megmondani, hová ment. Eközben, ha nem küldi vissza a lehető leghamarabb, a fiad életét veszélyben fogják tartani. Az orvosok azt mondták, hogy csak a szenvedélyes vágy teljesítése, csak a hit jelenléte mentheti meg a fiatalembert.
De Vera Zandow nem jelent meg. Nyom nélkül eltűnt.
2. fejezet Jobb úton
Néhány nappal később Bob asszisztense belépett Nat Pinkerton irodájába, és átadta a névjegykártyát a fejének, így szólt:
- Ez az úriember látni akarja. Nagyon izgatott!
Bob kijött, és néhány másodperc alatt a látogató már az irodában volt. Elfelejtette az etikettet, nem volt ideje felszólítani, a nyomozóhoz rohant és felkiáltott:
- Ó, Mr. Pinkerton, segíts nekem! Utolsó reményedre! Mentse el a boldogtalan fiamat a halálból!
Nat Pinkerton nyugodt maradt. Egy székre mutatott és azt mondta:
- Először nyugodj meg, Mr. Cunnerty! Könnyedén megismerhetjük az ügy körülményeit, ha nyugodtan beszélhetünk, és megnézhetjük, mit tehetünk Miss Vera Zandow megtalálásában.
Kunnerti leült a javasolt székre.
- Tehát már tudod ... - kezdte.
- Természetesen én is! - mosolygott Nat Pinkerton. "Úgy tűnik számomra, hogy nemcsak New Yorkban, de talán minden egyes Egyesült Államokban nincs olyan személy, aki nem tudja, hogy Mr. Stuart Kunnerty Miss Weru Zandow-t keresik!"
- De képzeld el, Mr. Pinkerton, ő nem válaszolt. De kijelentettem, hogy a fiam haldoklik, és csak az ő jelenléte mentheti meg. De nem jelenik meg! Ez kegyetlen és kegyetlen!
- Ne légy sietve, hogy ítélje meg, Mr. Cunnerty. Nem tudod miért Miss Zandow nem válaszolt.
- Mindazonáltal lehetnek olyan körülmények is, amelyek lehetetlenné teszik Zandow kisasszony számára, hogy meghívja.
- Milyen körülmények ezek?
- Milyen karakter Miss Zandow? - kérdezte Pinkerton.
"Ő a kedvesség és a szelídség angyala!"
- Igaz! Megegyezéses cunnerty. - De nem értem, hogy nem tudta elolvasni.
A milliomos elájult és sápadt volt.
- Gondolod, hogy Zandow kisasszony veszélyben van?
- Nem zárnám ki egy ilyen lehetőséget. Figyelembe kell vennünk a legrosszabbat.
Hideg verejték jelent meg Mr. Kunnerty homlokán.
- Istenem, de akkor bűnös leszek erről! Mr. Pinkerton, milyen hálás lennék, ha megnyitná Vera Zandow lakóhelyét!
- Megpróbálok minden tőlem telhetőt tenni, Mr. Cunnerty. Mondja el nekem a részleteket, hogy a fiatal lány eltűnt.
Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26