Könyvtári műholdak
LIBRÁCIÓS MŰHOLDASOK
Pedagógiai tudomány kandidátusa F. ZIGEL
Az AKETA-MEDIA egy földi mesterséges műholdat adott ki egy adott pályára. Ezt követően a repülését elsősorban a gravitációs erők szabályozzák. A műhold egy elliptikus pályát ír le a Föld körül. Ha nem volt ellenállás a légkörben, akkor a műhold pályája végtelenül hosszú ideig megőrizte alakját.
A légmentes bolygóközi térben a gravitációs erők teljesen dominálnak. És csak a Föld mesterséges műholdja lesz, a földi légkören túl. A gravitációs erők szabályozzák az űrhajók repülését azokban az időszakokban, amikor a sugárhajtású motorok kialudtak.
A láthatatlan "gravitációs óceán", amely kitölti az egész világteret, összetett természetű. Mindegyik pontján számos erõ cselekvése jelentkezik, amelyek közül a legközelebbi mennyei testek gravitációs ereje dominál. Ennek a "erõs játéknak" köszönhetõen a "gravitációs óceánban" vannak olyan területek, amelyekben a test korlátlan ideig maradhat, így sajátos egyensúlyi állapotban marad.
Más területeken, ezek nélkül a tulajdonságoktól mentesen, a mozgó test nem késik, csak egy elhaladó vendég lesz.
Valami ilyesmi néha megfigyelhető a gyorsan folyó folyókban. A folyamatos vízáramlás általános hátterén kis örvények keletkeznek. Véletlenül belevágott a zsetonokba, dühösen forgatva, nem tudott kiszökni a pezsgőből, ami ugyanakkor a víz tömegének többi részével együtt mozog,
Láthatatlan "gravitációs örvények" is jelen vannak a világűrben, és viszonylag közel vannak a Földhöz. Lehetőségük létezésére először elméletileg a 18. század francia matematikusa, Lagrange bizonyult.
Képzeljünk el két testet, melyek tömege m1 és m2. amelynek távolsága r. Mindkét test kölcsönösen vonzza egymást, mindkét test egy közös súlypontot fordít, amely különösen akkor, ha e testek tömegei egyenlőek lesznek, középen helyezkednek el közöttük. Ahogy Lagrange bebizonyította, a vizsgált esetben két úgynevezett könyvezési pont van, amelyben minden harmadik test stabil egyensúlyi állapotban van. Ezek a pontok két adott testtel együtt két egyenlő oldalú háromszög csúcsait alkotják.
A "lefoglalási ponton" elhelyezett test megtartja pozícióját a két adott testhez viszonyítva, m1 és m2 tömeggel. függetlenül attól, hogy az utóbbi hogyan mozog. Mindhárom, az űrben mozgó testek állandóan egy egyenlő oldalsó háromszög csúcsait képezik.
Lagrange nem gondolta, hogy az általa megoldott feladat valódi jelentőségű volt. A három test szokatlan mozgása, csak kíváncsi matematikai paradoxonnak tartotta. Azonban néhány évtizeddel később, a naprendszerben felfedezték a törpe bolygókat, amelyek pontosan úgy mozogtak, ahogy a Lagrange számított.
A Jupiter pályáján a Nap körül forognak, állandóan együtt alkotják a Napot a két egyenlő oldalú háromszög csúcsaival. Ezek a Jupiter égi kíséretei a trójai háború hőseinek nevét kapták, melynek köszönhetően a csillagászati irodalomban a "trójaiak" általános neve alatt szerepelnek.
Jelenleg 15 trójai ismeretes. Tíz közülük előzi meg a Jupitert, a többi követi.
A trójaiak a képzőpontok közelében vannak, leírva a körülötte lévő komplex pályákat.
A könyvtár pontok a Föld-Hold rendszerben is megtalálhatók. Ezeket a pontokat elhagyva az űrstruktúrák állandó bolygóközi állomásokká válnak. . Távolság a Föld és a Hold ugyanabban a távolságban, egyenlő 384.000 kilométert, akkor mozog a térben egy nagyon sajátos módon, mint a trójaiak és a szerepe a Nap szolgálta volna a Föld és a szerepe a Jupiter - Hold (lásd az 1. borítón ..). A Föld ilyen könyvtári műholdainál képes lenne egy csillagászati megfigyelőt felállítani, amellyel az egész égbolt egyszerre megfigyelhető lenne. A hold a Földön olyan nagynak tűnt volna, mint a Földről, és a bolygónk négyszer akkora lett volna, mint a Hold. A Földhöz közel álló mesterséges műholdak számára ilyen széles látóhatár lehetetlen.
Érdekes volna, ha a Föld műholdjain kozmikus sugarakról kutatnának, amelyek - anélkül, hogy a Föld óriási tömege megakadályozná őket - minden oldalról szabadon elérnék a hangszereket.
A könyvtári műholdak helyének állandósága a Földhöz képest lehetővé teszi a bolygóközi repülések kényelmes üzemanyagbázisainak átalakítását. A Földről és a Holdról származó könyvtári műholdak összehasonlító távolságának köszönhetően a tőlük való távozást összehasonlíthatatlanul egyszerűbbé lehet tenni, mint a Föld közelében lévő műholdaktól. A jövőben valószínűleg tisztázni fogják a Föld könyvtári műholdainak egyéb érdemeit is.
Ha egy rakéta rakétát a könyvtáblák valamelyikébe dobja, és ezáltal a Föld egy könyves műholdává változtatja, nem kevésbé nehéz feladat, mint egy rakétát küldeni a Holdnak. Azonban a modern technológia szintje és fejlődésének üteme olyan, hogy a földi könyvtári műholdak létrehozása hamarosan nagyon valósággá válik.