Az Egyesült Államok kétpárti rendszeréről
Az Egyesült Államok kétpártrendszerének két párt - demokratikus és republikánus - uralkodása az ország politikai arénájában.
Ma Washingtonban kevesen emlékeztetnek arra, hogy az Egyesült Államokban nem mindig volt kétpárti rendszer. A köztársaság létrejötte idején nem volt párt, a párt alkotmányát egyáltalán nem említik. Azokban az években, az ország két nagy politikai csoport: a toryk, támogatója az angol uralkodó, így hívták lojalisták és Whigs, akik harcoltak a brit gyarmati uralom, a függetlenség. Miután megnyerte a polgárháborút, a Whigs súlyosan foglalkozott lojalistákat megfosztott polgári jogok és az elkobzott javak, és mintegy 100 ezer. Kizárták az Egyesült Államokban. #xAB; Így - írja D. Coyle amerikai jogász - az Egyesült Államok egypártrendszerrel kezdte # xBB;
Az első amerikai elnök D. Washington ellenezte a pártok létrehozását. Mindazonáltal a XVIII. Század végére. az országban két párt - föderalista és republikánus alakult. Két évtizeddel később azonban a föderalista pártja lemondott a politikai színtérről, és az ország ismét létrehozta az egypártrendszer működését. A XIX. Század 30-as évei óta. két fél rendszere újra megjelenik az országban.
A kétpártrendszer fontos eszköz, amely lehetővé teszi az amerikaiak tömegtudatosságának és politikai viselkedésének manipulálását. A demokraták és a republikánusok közötti választások előtti csaták segítenek megőrizni a tömegek között egy valóban népszerű akarat lehetőségét és valóságát. Ezt megkönnyíti a kampányok lebonyolítási stílusa, amikor a jelöltek járják körzetüket, kezet fognak a közönséges amerikaiakkal, megcsókolják gyermekeiket. A választási kampányok nagy szerepet játszanak az ország politikai életében.
Mindkét fél, egymással szemben a választásokon, közösen megvédik monopóliumhelyzetüket. Erre a célra használható a Kongresszus és az állami törvényhozó, létrehozása nyereséges csak nekik megszerzésére irányuló eljárás szövetségi támogatásokat választási kampányok (ők csak nagy pártok, valamint az újonnan létrehozott, nem tud számolni őket), valamint a lajstromozási eljárás az új pártok, összhangban amelyeket minden államnak a petíció alapján kell tennie, tíz, és néha több százezer aláírással. Együtt az szereti a pénzügyi és szervezeti szabályok célja, hogy megakadályozzák az új párt a választásokon, és a demokrata és republikánus pártok támogatják őket, hogy a mainstream média szisztematikusan inspirálja a szavazók, hogy szavazni egy harmadik fél - eszközök #xAB; elveszíti szavazata # xBB;; # xAB; a szél # xBB-re történő dobálásához; mivel ugyanazon független jelölteknek nincs esélyük a győzelemre. Próbáld meg megakadályozni az új pártok megjelenését. És általában az ilyen céltudatos erőfeszítések eddig sikeresek voltak.
A választási eljárásra és annak finanszírozására vonatkozó jogszabályokat az Egyesült Államok Kongresszusa és az államok törvényhozó szervei fogadják el. Gyakorlatilag minden képviselőjük a demokratikus és republikánus párthoz tartozik, kivételként egy vagy két helyettes önállónak tartja magát, de ez ritka eset. Mindkét fél törekszik arra, hogy fenntartsa monopóliumhelyzetét. Ezért a többi fél számára különböző akadályokat és nehézségeket hoznak létre, amelyek megakadályozzák a sikeres választásokat. Azok, akik megpróbálják megkérdőjelezni a kétpárti rendszer uralmát, sokkal rosszabb körülmények között helyezkednek el, mint a demokratikus és köztársasági pártok támogatói. Bár az amerikai politikusok és ideológusok kijelentik a politikai elkötelezettségüket # xAB; pluralizmus # xBB ;, azaz a sokféleség, valójában a politikai rendszer stabilitásának bajnoka, a status quo megőrzése. Készek arra, hogy tolerálják a pluralizmust olyan korlátok között, amelyekben nem befolyásolja a politikai életben mindkét fél dominanciáját.
Eltekintve kell gyűjteni egy bizonyos számú aláírást jelöltek harmadik felek vagy független kell erősítenie hűségüket a fennálló rend sok államban, Kaliforniában, például, szükség van rájuk, hogy aláírja azt a kijelentést, hogy az elmúlt öt évben, nem áll a szervezet, amelynek célja, hogy # xAB, a jelenlegi rendszer erőszakos megdöntése az Egyesült Államokban # xBB;
Még az összes hivatalos követelmény kielégítése mellett az új pártnak semmi garanciája nincs arra, hogy végül részt vehet a választásokon. A köztársasági és demokratikus pártok híveit alkotó helyi önkormányzatok ebben a szakaszban különböző technikákat alkalmaznak, hogy elhagyják a külső személyeknek a szavazóhelyiségek felé vezető útját. Ezek közül a leggyakoribb az a vád, hogy egy harmadik fél vagy független jelöltek, amikor a petíció aláírásával összegyűjtötték, #xAB; visszaélés # xBB; vagy #xAB; megsértették # xBB; utasításokat. 1969-ben eljáró független elnökjelölt, liberális demokrata vezető, korábbi szenátor Eugene McCarthy gyűlt össze New Yorkban több mint 28 ezer. Aláírások (a törvény előírja, 20 ezer.), Azonban az Állami Választási Bizottság, majd a és a bíróság elutasította a nyilvántartásba vételét, hivatkozva az aláírásgyűjtés során elkövetett állítólagos hibákra. Ugyanúgy nem volt szabad Kaliforniában és számos más államban futni.
Harmadik feleket szintén hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak a választási kampányok állami támogatásának megszerzésében. Számos korlátozás létezik, amelyek elé állíthatatlan akadályokat vetnek fel előttük. Ez tisztességtelen harmadik felekkel és az amerikai adófizetőkhöz képest. Az a tény, hogy az alap, amelyből az állami támogatásokat fizetik, az adófizetők bevételeiből áll. Az alapból származó pénzeszközök átvételekor azonban a demokratikus és köztársasági pártok jelöltjei nyilvánvaló előnyökkel járnak. Egy harmadik fél elnökjelöltje csak akkor részesülhet támogatásban, ha a korábbi választásokon a szavazatok legalább 5% -át megkapta. Így az első kísérletben nem kap szövetségi támogatást, jóllehet sokkal nagyobb szükség van rájuk, mint a befolyásos öreg pártok jelöltjei. De még akkor is, ha másodszor is részt vesz a választásokon, és korábbi esetekben képes volt a leadott szavazatok szükséges 5% -át elérni, még egy feltételnek kell megfelelnie a támogatások igénybevételéhez: legalább 10 államban szerepelnie kell a választási listákban.
Ezek csak néhány példa arra, hogy a demokrata és republikánus pártok blokkolják a harmadik feleket és független jelölteket a szövetségi alaphoz való hozzáféréssel, bár a pénzt nemcsak levonták e két párt követőitől.
A fentiek nem azt jelentik, hogy az Egyesült Államokban nincs lehetőség harmadik felek, köztük az újonnan létrehozott személyek számára sem a választásokon való részvételre. Vannak példák arra, hogy a független jelöltek mennyire sikeresek voltak a választásokon.
A legnagyobb sikert R. Lafollette szenátor ért el. A munkavállalók, mezőgazdasági termelők, kisvállalkozók széles koalíciója által támogatott 4,1 millió szavazatot kapott az 1924-es választásokon (a leadott szavazatok több mint 16% -a). Az 1920-as és 1930-as években a szocialista párt tagjai viszonylag sikeresek voltak az elnökválasztáson. 1920-ban J. Debes összegyűjtött 920 ezret, 1932-ben N. Thomas-t 885 ezer szavazattal. A következő években a párt befolyása észrevehetően csökkent. 1936-ban N. Thomas kevesebb mint 200 ezer szavazatot kapott. Ugyanezen év választásán az U. Lemke kongresszus, az Unió Pártja jelöltje, aki egyesült a gazdákkal és a városi kisvállalkozókkal, 882 ezer szavazatot kapott.
A háború utáni időszakban, 1948-ban, az Amerikai Progresszív Párt, G. Wallace jelöltje mintegy 1,2 millió szavazatot gyűjtött össze.
Voltak olyanok is a demokratikus vagy republikánus pártok, akik valamilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy küzdenek a Fehér Házért a platformuk és az új pártok jelöltjeiként. 1948-ban a déli aktivisták egy csoportja elszakadt a Demokrata Párttól. #xAB; Állami Jobb Harci Pártja # xBB; Jelöltje, South Carolina S. Thurmond kormányzója körülbelül 1,2 millió szavazatot kapott. Nagy sikert aratott 1968-ban Alabama J. Wallace kormányzó, az Amerikai Független Párt jelöltje, aki nyíltan rasszista, reakciós programot folytatott. Számára 9,9 millió szavazatot leadtak (13,5%). Az 1980-as választásokon a republikánus J. Anderson, aki független jelöltként jár el, a szavazatok 6,6% -át kapott.
Annak ellenére, hogy a demokrata és republikánus pártok által elköltött több százmillió dollárt költöttek el, az amerikaiak több mint fele jelenleg nem vesz részt az elnökválasztáson. Az állami és kongresszusi választásokon a szavazók részvétele még alacsonyabb. Az ország számos városában és városában kevés a verseny a helyi választásokon.
Az USA-ban, a legalacsonyabb választói részvételi arány az összes nyugati ország között. Bár sok oka van annak, hogy az amerikaiak nem szavaznak, a legfontosabb az, hogy a demokraták és a republikánusok jelöltjeinek semmi vagy szinte semmi köze a több tízmillió szegény embernek és fiatalnak. Mindkét nagypárt, amelyet a gazdagok és a vállalati érdekek uralnak, elveszített minden kapcsolatot e polgárokkal. A két fő fél nemcsak nem képes komoly megoldásokat kínálni problémáikra, de sok esetben még csak nem is beszélnek róluk.