Az Edouard scarlet le corbusier (le corbusier) életrajza

Életrajz Charles Edouard Le Corbusier (Le Corbusier)

Le Corbusier írt néhány utópisztikus városfejlesztési projektek szervezését a városi élet több függőleges szintek, rendszeres városi terv a felosztás raznofunktsionalnye terület szigorúan által elrendelt építészet, és így az asszimiláció a gép tevékenység az emberek ( „Voisin” terv Párizs és a tervek az új a Buenos Aires, Algéria, Antwerpen és mások eszközei). Egy ilyen projekt a rendszerváltás szerint Moszkvának átalakítását foglalja magában, de feltétlenül figyelembe véve a történelmi fejlődést és a tájképeket. Oroszországban, a projekt Le Corbusier Tsentrosoyuz épület épült Butcher Street (1928-1933 részvételével építész N.D.Kolli). Ő is a Szovjetunió egyik projektje. Között az épületek Le Corbusier 1930 - kezdete 1940 - az épület a központ az Üdvhadsereg Párizsban (1932-1933) és az Oktatási Minisztérium és az Egészségügyi Rio de Janeiro (1937-1943, valamint számos más építészek).

Az 1940-es években Le Corbusier kifejlesztett egy harmonikus mennyiségi rendszert az emberi test arányai alapján, amely az építészeti tervezés kiindulópontja volt; ez volt a "modulor". Azokban az években 1948-1952 épített marseille „lakóegység” - egy 17 emeletes ház világos színek, felszerelt solntserezami számára ez azt valószínűsíti, önálló működést, de az ötlet nem hajtották végre. Ezt követően létrehozták a Notre-Dame du-O kápolnát Ronchamp-ban (1950-1953); a város főtervét és az adminisztratív épületeket Chandigarhban, az Indiai Köztársaság Punjab (1950-1957) fővárosában; Tokiói Nyugati Művészeti Múzeum (1957-1959); A Cambridge-i Harvard Egyetem Művészeti Központja (1964); Kórház Velencében (1965).

A Le Corbusier mintegy 50 monográfiát és cikket birtokol. A legismertebb művei: "Az építészet felé" ("Vers une architektúra", 1923); "Urbanizmus" (Urbanisme, 1925); "Amikor a katedrálisok fehérek" (Quand les cathedrales etaient blanches, 1937); "Három emberi intézmény" (Les Trois Etablissements humains, 1945). 1918-ban az Ozanfman-nal közösen a festészetben a purizmussal foglalkozó mozgalom egyik alapítója lett.

Fotó a dhm.de webhelyről