Anna ekshiyan - "szerencse bája"
Sok Jakut tűz volt egy talizmán a jó szerencsét, a hangja adta nekik a bizalmat, amikor mentek harcba a tűz, tudták, hogy ha a másik végén az egészet ellenőrzés alatt, és nem kell sok szó, minden fog történni ezen a módon, szükség szerint. A jelenlegi vezetők mindig emlékezni hálával tanára, mert ő volt a szigorú, tisztességes tanár és megpróbált közvetíteni a játékosok a finomságok a szakma vezetője.
Meet Anna Ekshiyan - veterán tűzvédelmi Yakutia, az elmúlt - menedzser CRTS, zászlós belső szolgáltatás. Az iskola után, azt akarta, hogy legyen egy nyomozó, de problémák miatt a Bizottság véleménye szerint nem tartott, ugyanezen okból nem kíván venni, és a tűzoltóság, de aztán rá támadás nem járt sikerrel az ENT orvos, aki azt mondta: „Ő manager” 01 "- nem a szemével fog működni, de a hallása normális." Tehát az ügy akaratának köszönhetően Anna Ekshiyan elkezdett dolgozni a tűzoltóságon, de a hősnőnk nem sajnálta.
- Mikor jöttél dolgozni, milyen követelmények voltak a diszpécser "01" számára?
- Amikor a tűzoltóságon dolgoztam, diszpécserré váltam, nagyon jól kellett ismernie az egész várost. Így a gyakorlat során az utcákat kellett sétálni és tanulmányozni. És így az egész nap körbejártuk a várost, és a régi épületek, a város eltűnt, az utak nem burkolt, és este visszatért a rész és teszteket. Nagyon nehéz volt. Ebben az esetben a kérdéseket, melyekben tesztek vettünk, annyira váratlan, mint például a színek, az épület, hogy hány emeletes a szín a tető, amely a legközelebbi tűzcsap. És ehhez jó vizuális memóriára volt szükség, és sok információt tárolt a fejedben. Ezért egyszerűen lehetetlen, hogy ne menjen és nézzen. És ami még fontosabb, véleményem szerint ez a diszpécser hangulatát, mert nagyon függ a hangulattól és az energiától, az állapotától. Mindig korán mentem ágyba, mielőtt a kötelesség. Megértettem, hogy ha visszatérek nyugodtan dolgozni, akkor az én kötelességem nyugodtan áthalad. Elvégre ez az operatív munkát és bonyolult, hogy nem tudja, mi vár rád a másik végén. Bármelyik másodperc megtörténhetett, bármi, és mindenre szükség volt. A menedzser a munkahelyen nem hozza a problémákat ki a házból, hogy felejtsük el, hogy a fizikai fájdalom. Mert ha jön dolgozni, és üljön a konzol mögött, akkor semmi körül nem létezik, hanem csak - a cső „01”, a fiúk, hogy elküldi a tűz, és az emberek, akik meg kell menteni a lehető leghamarabb.
- A főnök Valerij Y. Pogodin, amely most, sajnos, már nem él, azt követelte, hogy a menedzser felemelte a kagylót, és nem több, hangok, tisztán, gyorsan elfogadta a kihívást. És amíg az első diszpécser elfogadja a hívást, a második már bekapcsolja a riasztást és kibocsátja a jegyet, és ott már a körülmények, ha további erőkre van szükség, akkor elküldjük. És történt, hogy a tűz egy, kettő, három, négy, és komoly, és a technológia nem elég, és meg kell hoznia a helyes döntést, akkor fel kellett emelnie az embereket. És amikor a harmadik számot bejelentették, mindenki hasonlóan emelkedett. Dolgoztunk Vladimir A. Vorobiev, aki élt a faluban, geológusok (a másik végén a város Yakutsk - auth.), Így sikerült kerékpározás, síelés vagy séta, nem vár a szolgálati autó, szó szerint szinte mindenki más előtt, hogy a tűzoltóság.
Néha, hogy a tűzoltók dolgoztak huszonnégy órájában, nem volt ideje, hogy jöjjön a tűz, majd hívja újra és újra a csatát, szokott lenni egy csomó faházak, és a télen, különösen az új év előtt gyakran égett bázis, tűz jött alaposan megfagyott drenched, boevki állt cola. A legveszélyesebb időszak tavaszi volt, és most, talán azért is, mert az emberek mindenütt égetnek füvet, és napi 40-50 hívás volt. Magukat a tűz melegágyai persze kicsi, de mégis, vannak küld egy autó, és ugyanabban az időben történt, hogy tizenegy hívások kellett kitalálni, hogy milyen autót lehet használni, hogy távolítsa el, nehéz, hogy eloszlassa tizenhat gép áll majd a helyőrség.
- Volt valaha hamis hívás?
- Nem volt hajlandó elhagyni a tűzoltóságot, végső soron az állandó kötelesség valószínűleg nagyon nehéz egy nő számára?
- Nem, nem voltam, nagyon szerettem a munkámat, persze voltak pillanatok, amikor nehéz volt, de nem volt hajlandó elhagyni. Jól ismertem a munkámat és tudtam, hogy szükségem van rá. A férjem, Leonid Belchuk, több mint húsz éve dolgozik a tűzoltóságon, és a tűzoltóság munkás emlékei csak naposak. Mindnyájan a szolgáltató egy család, mert adó váltás - ez huszonnégy óra, így nem voltunk főzés saját ételeiket, voltak idők, amikor még kiagyalt, tedd az asztalra, és leült együtt enni. A munka mellett a szabadságon és a természetben zajló raideket együtt töltötték.
Én magam is jönem, kivéve a rokonok tűzvédelmét, nincs, és mindig tudtam, kihez fordulhatok egy nehéz pillanatban. Élek egy kis közeli csapatot, nagyon sok, és nagyon fontos az emberek számára, hogy megfeleljen az energia, mind pszichológiailag, mert a tűz, azt mondják egyszer, mert megértjük egymást egy pillanat alatt, és mi csak egy ilyen kapcsolat. Végül is, ez nagyon sokat jelent, ha a srácok így a tűz, tudom, hogy van mögötte, a kontroll szobában - megbízható hátsó, hogy az intézkedések kifejlesztett, és attól függ, hogy milyen gyorsan dolgoztunk. De én mindig biztos voltam az emberekről, akikkel együtt dolgoztunk és most. Tudod, hány családot hoztak létre munkánk során. Sokan még gyermekek is felnevelkednek és munkába állnak a tűzoltóságon, mert gyermekkoruktól fogva csatlakoztak ehhez a szakmához.
- Hogyan viszonyult a család a munkájához?
- A férjem a tűzoltóságban is dolgozott. Leonid Dmitrievics kommunikátor volt, és munkáján alapult, hogy hogyan kapcsolódtak össze a kommunikáció és a világítás a tüzekben. Néha napi munkába kellett járnia, és nagy tüzekre kellett mennie. És bár együtt voltunk otthon és munka közben, soha nem történt meg, és most nem unalmas. Közös barátaink vannak, közismert ismerősök, és ha valakiról beszélek, a férjem mindig megérti. Persze, voltak nehézségek, mint Leonyid Dmitrievich küldött egy üzleti útra, volt, hogy a gyerekek velük dolgozni, és én nagyon hajlandóság számú. Nos, amikor egy kicsit nőttek fel, egyedül maradtak otthon. De ugyanakkor, soha nem kerülnek nélkül maradt a figyelmet, és mindig úgy érzi, a szerelem, a szabadidőnkben szeretünk utazni az egész családnak az erdőben, miután kinyílt az úszás szezon, ezért - közvetlenül a folyó, továbbá minden évben mentünk pihenni .
Kedvenc feleség, imádott anya, csodálatos nagymama és egyszerűen bájos nő, mindez róla. Most nyugdíjas, bár a gyönyörű, karcsú nőre nézve nehéz alkalmazni a "nyugdíjas" kifejezést. És a választ a szépség titkaira vonatkozó kérdésre egyszerű: "Ez a pápa és a fia érdeme". Ez egy ilyen csodálatos család "szerencse bája".