A tudósok kifejtették, miért olyan kegyetlen emberek - a tudomány
Az emberek kegyetlenek nem a passzivitás miatt, hanem azért, mert nem tudnak ellenállni a feletteseik parancsainak
A múlt század 70-es évében Philip Zambardo ún. Börtön kísérletet folytatott, amelynek során a főiskolai hallgatókat feltételesen két csoportra osztották. Egy csoport fogolyként működött, a másik egy rabság. A kutatók rájöttek, hogy a diákok gyorsan megszokták az új szerepeket, hogy a rabszolgák rendkívüli kegyetlenséget mutattak a foglyok felé, és az utóbbiak depressziós és reménytelen állapotban voltak.
Etikai okokból meg kellett szakítani a kísérletet. A kísérlet alapján azt a következtetést vonták le, hogy az engedelmeskedőnek teljesítenie kell a parancsokat (még akkor is, ha azok ellentmondanak az ő meggyőződéseinek), akik magasabb pozíciót töltenek be, jelentik az infuture.ru.
Professzor Alexander Haslam a Queenslandi Egyetemen azzal érvel, hogy a kegyetlenség nem a vaki engedelmesség eredménye, és hogy a legtöbb ember újjáépíti a pszichéjét, kezdve azt hinni, hogy ez az egyetlen helyes döntés.
Alexander Haslam: "Az emberek nem a passzivitás miatt mutatják ki a kegyet, nem azért, mert nem képesek ellenállni a felettes rendjének. Arra a következtetésre jutottunk, hogy miután megkapta a rendet, egy személy újjáépíti a psziché, elkezdi azt hinni, hogy ez az egyetlen helyes döntés. "
A kutatók saját kísérletet végeztek, hasonlóan Philip Zambardo vezetéséhez. Ennek eredményeként három következtetést vontak le.
- Lehetetlen lehet bármit megtámadni egy személyre, beleértve a kegyetleneket is. Még abban az esetben is, ha egy személy alárendelt ahhoz, akitől a megrendelés jön. Az előadó önállóan döntést hoz, vagy meggyőződik a hűségéről.
- az emberek a szerepek szerint járnak el. Olyan szerepet vállalnak, hogy hajlamosak vagy arra törekszenek.
- A megengedett határok szükségszerűen a csapat tagjai. Ha a töretlen számú nő, akkor a szabályok fokozatosan változnak. Ha a szabályok megmaradnak, ezért ezek a normák a többség számára elfogadhatók.
A professzor arra a következtetésre jut, hogy a "zsarnokság" nem annak a következménye, hogy az emberek nem tudnak ellenállni a rendnek, hanem azért, mert a többség a megállapított normák helyességét hiszi, és ebben a keretben "pszichológiailag stabilnak" érzi magát.