A katona stúdiója
Könnyebb megtalálni a szót
És kérlek mondd meg nekem,
Hogyan esik az ablak kívül
És ahogy a szél a leveleken megrémít.
kórus:
Írj nekem, hogy az éjszaka hosszú,
Hogy belefáradt az eső meghallgatásáról,
Írj nekem, hogy egyedül vagytok,
Írj nekem, hogy vársz.
Idén ősszel köröztek
A szellemek zenekarában.
Hiányzik a szemed,
Nincs elég kezed.
És a levelek a fákról repülnek
Mint az õszi támadás.
Tudja, hogy valahol máshol nem alszik,
Minden őrmesterrel szomorú.
Belefáradt a laktanya sötétjébe,
Nem tudom, mit tegyek vele,
Én összeszedem az ajkadat,
A mellkasomra összecsaptam.
Ó, utolsó nap, sok könnyemre emlékszem.
Hajótörést választottunk a tengeren, de már komolyan.
A csecsenjáratot átsétálom, a moziba megyek.
Több száz levelet küldtem neked, cserébe pedig egyet.
kórus:
Ó, az átalakítóim,
Ön katonák szeretete.
Hé, barátnő, nem bánod a chervonchikkel.
Egy katona régóta vár rád.
Te, barátom, barátom,
Ne unatkozzon, és ne felejtsen el rólam.
Hamarosan hamarosan a szolgálat véget vet a kifejezésemnek,
Várjon egy kicsit.
Ő írja: "Szeretlek, szeretlek, gondolok rád,
Minden nap megvárja a leveleket, éjjel álmodom rólam.
És a katonák lopakodó pillantással - a szolgálat az,
Ismét várni kell, hirtelen szelíd szavakat.
Bocsásson meg nekem, de nem, nincs olyan erõm, hogy betûket várjak a tiédre.
Sokszor golyók alatt mentem, a fiatalos harag elesett.
Ha még emlékszel rólam, írj öt sort,
Emlékezzünk a háborúra, de érzékeny vagy.
Várjon egy kicsit, egy kicsit.
Nem jövök hamarosan.
FORGIVE, MARITIME DESANT.
Varrtam a gallért és a bőröndöt a kezemben.
Mint mondják, a tartalék őrmester, testvérek.
A mellkasán pedig az őrök ezredjének jelvénye -
Bármit is mondhat, itt az ideje búcsúzni.
A mellkasán pedig az őrök ezredjének jelvénye -
Bármit is mondhat, itt az ideje búcsúzni.
kórus:
Távol-keleti szelek, sós szelek,
Sziklás partok törött vigyorral.
Részben, az óceánban örök szerelmeseinknek,
És a hullámok nyögnek, és a dokk körül törnek.
Egy órával a repülőgép előtt nem találom a szavakat.
Vicces, mert mindent napok és éjszakák számlálására használtak.
Akkor most miért állok, nem megyek el,
És a szív nem akarja elengedni.
Akkor most miért állok, nem megyek el,
És a szív nem akarja elengedni.
Veletek vagyok, csak egy sorban vettem.
A hadsereg sorsa kemény munka.
De átvágott a napokon, viszlát, haditengerészeti leszállás,
Vivat, a haditengerészeti dicsőséges gyalogság.
De átvágott a napokon, viszlát, haditengerészeti leszállás,
Vivat, a haditengerészeti dicsőséges gyalogság.
És a hullámok nyögnek, és a dokk körül törnek.
És a hullámok nyögnek, és a dokk körül törnek.
A szél mozog valahol a hideg jég közepén.
Ő, mint én, egyedül van. Egy.
És kérlek Istent,
Az én úton
Hirtelen vezetett a küszöbön.
És mindent nem számít.
Egy napot kopogok -
Hadd menjek el, annyira hideg vagyok. A hideg.
De most a gitár hallgat, és nem énekel,
Nem emlékszik a zenére.
De a távoli távoli szél,
Megérintve a szomorú,
Ismét emlékeztetni fog.
És e jegyzet dalai
Vedd fel egyet
Belefáradtam, hogy várakoztam a sorsomban. A sorsban.
A kérdésekre semmilyen módon nem találok választ.
Egész életem rendetlenség. Mess.
És a hullámok a sziklákba vergődtek.
A naplemente véres skarlát.
Hol találhatom meg most?
Te, a szél, ne válaszolj,
És ha találkozol valahol,
Neki, halkan kopogtat az ajtónál. Az ajtó felé.
Eugene Seliverstov szavait Galina Golovanova készítette.
Egy szörnyű álomból ébredek fel
És a sötétben suttogom - várj!
És a csendes ablak üvegén
Öntsük az eső égő könnyeit.
Elfelejtettem, hogy nincs itt,
Elfelejtettem, hogy nem vagyunk együtt.
Kinyitom az egész ablakot,
Beszélni fogok veled és az esővel.
kórus:
Egy eső folyik le a szomorúságon, és átáramlik az ablakon.
Megígérted nekem: "Visszajövök!" És most várok rád.
Egy eső folyik le a szomorúságon, és átáramlik az ablakon.
Megígérted nekem: "Visszajövök!" És most várok rád.
Szerettem, szeretett,
Minden órában "szeretlek" suttogta.
Miért vagyok most a másikval?
Miért vagyok egyedül most?
Egy másikval vagyok, a neve az eső,
A másik a neve, a neve vágyakozik.
Még mindig várlak, nos, nem megy,
Tőled nincs levél, nincs hívás.
Elválasztott minket az Ön CPR-től
És egy magas kerítés,
És ez a kiáltás már ott van, a háborúban:
- Készülj fel, saláta, járőrözés!
És azóta semmi sem rólad.
Minden nap egy szegény anya kiált,
Nos, még mindig van
Az éjszaka magányában, hogy menjen.
Egy eső folyik le a szomorúságon, és átáramlik az ablakon.
Megígérted nekem: "Visszajövök!" És most várok rád.
Eső esik az ablakon, mintha sírna ránk,
És a baba, a meleged, először lábbal ütött.
Fotó a fehérített falon.
Egy barátja, aki tegnap meghalt a háborúban.
Korábban sebesültem, korábban repültem,
Nem akart részesíteni velem így.
És van egy ilyen éjszaka,
Ahol a völgy egy máglya lángjával feküdt.
Messze voltam, nem tudtam segíteni
Tartsa magasságát egészen reggelig.
kórus:
Barátaimhoz felemelem az üvegemet,
És ő fel fog emelni az ország felét.
Túl vagyok rajtad, unatkozni.
Mindig szükségem van rám.
Csak te vagy messze, messze,
Az áthatolhatatlan mennyei távolságban.
Nem volt könnyű a háború,
De megmentetted az életedet számomra.
A barátom egy csiszolt patront adott nekem,
Rendkívül mentett megrendelés:
"Ha minden oldalról körülveszi,
Akkor küldjön magának egy ólom ajándékot.
Emlékvenettel átmentem a háborúba,
Most pedig az asztalnál van a vodka,
Csak a barátom az idő előtt,
Az ünnepi asztalnál vagyok, és a földön van.
Nézd meg a fény világát.
Ez az, hazamegyek,
Miután elhagyta a háborút,
A régóta várt béke megtalálása
És még mindig hallgat, csend.
És sikerült felnőni a soraiban,
És ideje volt halálra tekinteni,
És a fiatalabb testvér sikerült felnőnie.
Leaf esik, levél levél, levél esik.
kórus:
Fuss el a világ végéig,
Elfelejteni mindezt,
És felejtsd el nyugodt alvásoddal.
De a memóriából nem tud elrejteni,
És álmom lesz a háborúról
És ma, holnap, majd.
És hagyja, hogy minden bűne elmenjen
Senki nem mert merészelni.
Megbocsátani tudom az ellenségeimet,
Igen, nem tudtam, de nem tudtam, de nem tudtam.
Vállán a géppuska, mint egy háborúban,
Ma azonban háború van.
Nos, emlékszem a tavaszra.
Hát, tavasz, álmaidban maradsz.
És nem gondoltam, hogy így lesz,
Egyszer, ebben a pokolban,
Megyek a támadások húsdarálójába.
Leaf esik, levél levél, levél esik.
És most a mély szürke hajhoz
Megtartom az álcámat,
Addig is csak csendben ülj le,
Letette a csomagot az autó körül.
És nem gondoltam, hogy mit temessek el
Barátok lesznek a harcok.
Hosszú időt vesz igénybe
A túlélő emberek emléke.
De a háborús beszámolók vége,
Csak még mindig nem értem,
Miért hihetetlen a lelkem?
Miért, miért, miért.
"Nem sokáig írok nektek,
Bocsáss meg nekem, öcsém, bocsásson meg nekem,
Sajnálom, hogy újra elkezdtem.
A levélben ez minden ostobaság.
Ismer engem, testvér,
Nem tudtam írni.
Még egy pár rövid sor
Órákig tartja az anyját.
Minden még mindig él és jól van.
Szerencsés vagyok, mint mindig, szerencsés.
Csak rossz - a mesterlövészektől
Sok fiatalember.
Tehát támadó néha számukra,
Tizenkilenc gyermek.
Nem egy levél, hanem egy vers
Kiderül nekem.
Mi más írni neked?
Miért csodálhatnék meg, testvér?
A háborúban minden olyan, mint a háború,
Az ember farkas az embernek.
Dirt és hideg, lövés és pár -
Nos, tudod, hogyan kell harcolnod,
Te is, testvér, katona
És nem nekem kell elmagyaráznom neked.
Később befejezem,
Ismét valami történt velünk,
Mi vagyunk az elsőek a háborúban
És hívnak minket, testvér, különleges erők. "
- Igor ír neked honfitársa.
Nem tudom, hol kezdjem.
Megérted, de kiderült.
Nem tudja befejezni az írást. "
Az őszi golyó véletlenül váratlan
Kopog a szélvédőn.
A szomorúságom nevetséges, és egy kicsit furcsa,
Ez még késett is.
A szomorúságom nevetséges, és egy kicsit furcsa,
Ez még késett is.
Őszi golyó, miért van szüksége újra?
A ködös nap naplementeit eltemetni?
Tavasszal egy másikba mentél,
A mesterlövész nevetett, gondolta - bennem.
Tavasszal egy másikba mentél,
A mesterlövész nevetett, gondolta - bennem.
Itt túlélte - de érezni? Az üldözés izgalmában
Nem hallottam a szimfóniákat, és nyomtam a kürtöt.
Az őszi golyó nem fog felfogni velem,
Vitorlázik, és megfogtam a gyorsítást.
Az őszi golyó nem fog felfogni velem,
Vitorlázik, és megfogtam a gyorsítást.
A romos gép mögött a srácok futottak,
Megpróbálja visszaadni, amit nem ad nekik.
Őszi golyó, én magam távozom.
Hiába próbálkozik, régen meghalt.
Őszi golyó, én magam távozom.
Ne lőj, régen halt meg.
Régen halt meg, régen halt meg.
Pass, pass, pass, pass.
Ez a szél, aztán hó, majd eső, majd köd.
Hogy az ég a vállunkon van-e,
Vagy a föld határán vagyunk.
Pass Kharami.
kórus:
Várj, várj,
Velünk minden életed előttünk.
Nos, ha belefáradtál rám várni,
Tudni fogom - nincs semmi veszíteni.
Az ősi sziklák felrobbantak, beléptek
Oroszország határán vagyunk távol, otthonuktól távol.
Kaphatod ki a szájpadat a kezedből,
Egy kicsit elszakadva a földről.
Pass Kharami.
Várj, drágám, várj,
Velünk minden életed előttünk.
Nos, ha belefáradtál rám várni,
Tudni fogom - nincs semmi veszíteni.
Csak itt érezheted a lény jelentését -
Az élet villog, mint egy pillanat, ha nem szereted.
Megvédjük szerelmünket,
Megvédjük a föld kertjét.
Pass Kharami.
Várj, drágám, várj,
Velünk minden életed előttünk.
Nos, ha belefáradtál rám várni,
Tudni fogom - nincs semmi veszíteni.
Számomra ma egy ilyen boldog nap -
Hazatértem.
Nekem, barátaimnak, mindenkit kívánok élni.
Hát most, Afganisztán, búcsút.
kórus:
A régóta várt boldog óra jött,
És most volt egy út a házhoz.
A sors segítsen nekünk újra.
Együtt megosztottuk az örömöket, csapásokat,
Együtt, barátok mentünk a csatába.
Most szeretnék hosszú életet.
Hamarosan hazajön.
Egy madár repült magasan az égen kék.
Gyakran álmodott a szülőföldről, gondolkodott rajta.
Távol az otthontól, hogy túlélje a téli,
És most - vissza Oroszországba, elkezdődött a nyár.
Csak ott könnyű élni, csak ott szabad,
Csak ott szeretik a csajt.
Egy idegen országban nincs szabadság, nincs hőmező.
Hagyja a rossz időjárás Oroszországban, nincs mérföld.
Bárhol is lehet, a szív könnyeket, húzza a házba,
És légy, ne fáradjon el, a tenger mellett a bennszülött partján.
A szétválasztás fájdalma elválasztja a szívet, csak a szárnyak fáradtak.
Doleti, köröm a csomaghoz, itt már régóta vártál!
A nappal szeretett erdő találkozott, és a film szikrázott.
Hány dalt perepeto a nyírfa zörögött.
Hányszor könyökölt a köd a földre.
Miért tartott ilyen hosszú ideig a szülőföldre vezető utat?
A házat egy madár üdvözölte, visszhangozva a nyájat:
- Felejtsd el a bánatodat, itt már régóta vársz!
Nem volt időm melegedni a föld hőjétől.
Bár a felvétel nem volt megfelelő, de lehetett.
És miután a fürdőházban egy sört akarsz,
És pontosan Alyoshkával vagyunk a sütőből.
A zajos nyír, a folyó suttog.
Köszönöm, hogy életben vagyok, basmachi!
kórus:
És az asztalon van
Főtt burgonya,
És a holdfényt öntik.
Énekeljük, Alyoshka,
A hegyekről és a ködről,
Lőszer rakomány,
Arról, hogyan szakadtunk meg
Otthon, az Unióba.
És miután a fürdőház füstölhet,
És hagyja, hogy az Egészségügyi Minisztérium ismételten figyelmeztette -
Sokszor kipróbáltuk ölni,
Hajlítsa az ujjaimat már fáradt.
És a fürdő után a szív megkísérli énekelni.
Gyerünk, Alyoshka, ne haragudj a húrokra.
Drive szomorúság, szomorúság és a "halál" szó
Felejtsd el, mert a dal nem rólad szól.
Menjünk, Sashok, a zsákba.
És hány út haladt át,
Most próbálj meg számolni.
És milyen messzire előre, testvér,
És milyen messzire előre, testvér,
További sérülések és veszteségek.
És talán valahol sors van
Ez volt a végünk.
És várni egy támadást és lövöldözést,
És várni egy támadást és lövöldözést,
És a mellkas - olvadt ólom.
És nem szoktunk hozzá
Újra úszni, és újra az aljára lépni.
És a szalag el van ítélve lenyelni,
És a szalag el van ítélve lenyelni,
A géppisztoly, és nem egy.
A patronokkal festettünk,
Igen, veszteségek nélkül veszteség volt.
Az elhunyt barátai nem térhetnek vissza,
Az elhunyt barátai nem visszaküldhetők.
És a szívem hirtelen elromlott.
kórus:
Gyerünk, Sashok, a pokeshokba!
Gyerünk, öreg,
Nem vagyunk az elsőek.
Ne zavarja, ne siessen,
Végül is egy egész élet.
Figyelj, hagyd, hagyj egy poharat -
Nem szabad többet inni.
Kelj fel, menjünk, kölyök,
Kelj fel, menjünk, kölyök,
Megöltem, nem lehet feltámadni.
Fogd a taxit később
És szétszóródtak az otthonaikba.
Hagyja az őszi eső,
Hagyja esik az eső
Hűséges barátokkal.
Elrohant a forgószélbe,
Mi nevezik háborúnak.
És gyakran láttuk a halált,
És gyakran láttuk a halált
A mocskos kaszával.
De készen, mint mindig,
A tasakban néhány gránátot,
És az üvegben van víz,
És az üvegben van víz,
Tehát élni fogunk, testvér!
Gyerünk, Sashok, a pokeshokba!
Köszönöm Tatiana Krasznodárnak, aki elküldte nekünk ezeket a dalokat.