Csak azt akartam mondani
Ismerkedjen meg a történelem középpontjában a romantikus és / vagy szexuális kapcsolatok egy férfi és egy nő között
Ez volt a leggyakoribb est, a leggyakoribb nap. Az ágyában fekve, békésen olvasva egy olcsó szerelmi történetet, Judy hűtlenül ki volt temetve a kedves kis lábujjával körbevett szelíd fátyol szívócsapjaiból.
A békét zavarta az az ember, aki a nyúlhoz hasonlóan aludni akart, de nem tudott elaludni.
Egyéb források közzététele:
Egy kis helyiség, amelyet valahol a központi kerület szélén béreltek, tele volt egy kellemes fényből, amely egy kis éjszakai fényből származott. Egy fából készült asztal, amelyen a tollak és a ceruza szépen elrendezett, egy rakás papír, és mellette van egy miniatűr ébresztőóra. A rendőrségi egyenruhát, mint mindig a kis tűk, egy apró szőnyegre lógott, várva az órájára, amikor a lakás bérlője ismét "jobb várost hozta".
- Fél tizenegy éves, Nick, az elmédben van?
- Tudom, sárgarépa, sajnálom.
- Nem, semmi ... csak ... - mondta a róka.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy mi új?
- Három és fél órával ezelőtt elszakadtunk, Wilde. Ebben az időben semmi különösebben nem lenne érdekes, még a vágyakkal együtt is - mondta a nyúl szarkasztikusan.
- Nos, ezt is mondja! Ez az egész három és fél óra! Gyerünk, valami, amit tenned kellett volna?
- Nos, ettem a "gyorsétterem", befejezte a jelentéseket, amelyekért Buivolson ma kárhoztatott minket, majd lefeküdt, olvasta a könyvet.
- Wh ... Szóval, Wylde, ha felhívtál erről, leteszem! - Hopps dühös volt.
- Ó, mennyország ... Rendben, a tiéd. Románc, amit olvasok! Elégedett?
- És mi hívják?
- Ez. És ez valami más az Ön számára?
- Úgy hívják, hogy "Vörös hajúak, akik nem engedik aludni, és hol élnek" - motyogta a nyúl.
- Ha. Ha. Ha. Nick ügyesen ábrázolta a nevetséges nevetést.
- Nos, bocsásson meg.
- És hogyan, csodálkozom?
- Igen, tudod, ez nem igazán ...
- Akkor miért olvasol? Kérdezte a róka, valóban zavarban.
- Nem tudom ... Csak elvonni ...
- Hogy elterelje a dolgot? Valami zavar? - kérdezte nyugodt hangon Nick.
- Igen, semmi különös, csak ... Szóval, tudod, különböző apró dolgokat.
- Wilde ügyész, ez egy kihallgatás?
- Egyáltalán nem! - sietett, hogy igazolja a róka.
- Csak segíteni akarok. Tudja, ha segítségre van szüksége ...
- Köszönöm, Nick, rendben van.
- Igen ... Teljes egészében ... - a nyulak szavai úgy hangzott, hogy ő maga nem hitt nekik.
- Nem nyugodt, Carrot, próbáld újra.
- De azt mondom, rendben van! - egy kis sírás, megalkotta a nyúlat.
- Wow ... Ez egy reakció! Nos, oké, ahogy mondod ...
- Szóval azt mondom. Komolyan, Nick, mi van? Miért hívtál ilyen későn?
- Elmondom, kisasszony: "hagyj rám egy vörös róka", hiányzott neked ... De tudod, igazad van, nagyon késő van, és holnap felkelünk, szóval ... - mondta Nick, valahogy megsértődött.
- Nem, várj ... Judy megtorpant a mondat közepén, de folytatta. "Még mindig beszélgethetünk, ha akarod."
- Nos, már aludtam az ágyban, nem a gondoskodó partnerem nélkül, és a könyv valóban nem nagyon érdekes, szóval ... igen, miért ne? - Judy hangjában lelkesedés lüktetett.
- Nos, oké. És miről beszélünk?
- Mondd meg, buta róka, te hívtad meg!
- Ez az? És igen, pontosan ... Nos, nem is tudom ... Hogy vannak a dolgok a Kis Minkben?
- És miért hirtelen érdekel a "vidéki szülők" ügye? Nem azt mondtad, hogy az élet az országban unalmas és monoton?
- Ezt mondtam?
- És akkor nem emlékszel?
- Én ... Nos, tudva magam, lehettem volna, igen ... - Wilde szavai kissé szégyent és szégyent hallattak. - De hidd el nekem, nem akartam megsérteni magát vagy a szüleidet.
- Gyerünk, rendben van. Az életet a sárgarépára, és valójában a legteljesebbet nem ismerem. Bár vannak vicces pillanatok, ha emlékszel.
- Tényleg? Elmondaná?
- Nos, nem tudom ... Hadd gondolkodjak ...
- Nem, ha nem akarod, akkor ne, - sietett Nick beillesztésére. - Nem ragaszkodom hozzá.
- Nem, nem, rendben van, csak annyira sok emlék, tudod ...
- Pontosan eszembe jutott! Ez történt, amikor még mindig nagyon fiatal voltam. Hat éves voltam, vagy úgy tűnik hétéves, és részt vettem egy iskolai játékban. Kicsi volt a termelés, ahol arról beszélgettünk, mennyire jó a Zveropolisban élni, és milyen csodálatos, hogy van olyan helyünk, ahol mindenki lehet, akinek akar.
- Hmm, nagyon érdekesnek tűnik. És mi történt?
- Nos, iskolában volt egy bully, a gimnáziumból. A neve Gideon Gray volt. Egy tipikus nehéz tinédzser, semmi különös. Tanult így, de amikor mindenféle piszkos trükköt kapott, még mindig bajnok.
- Megverte? Kérdezte Nick.
- Remélem, te voltál a főszereplő? - mondta Nick melegen.
- Lehetséges és így is beszélhetünk. A közönség nagyon tetszett a ketchup improvizációjához, ami vért ábrázol.
- Mi. Wilde meglepődött. - Milyen vér?
- Ó, sajnálom, egyszerre el kellett mondanom ... Miniatűr volt arról, hogy a ragadozók és a növényevők miért kezdtek egymás mellett élni.
- Wow ... És ez az első osztályban van. H-igen, sokáig azt mondtam, hogy az oktatási rendszer az országban tartarai-ba ...
- Nem, minden nagyon szép volt, tudod ... Kicsi voltunk, szóval ... Nem igazán értettük, mennyire komoly volt a téma.
- Nos, figyelj tovább. Amikor a műsor véget ért, a szüleim és én elmentünk a közeljövőben megrendezett vásárra. Tudod, a mezőgazdasági dolgokat, a zöldségek hegyeit, és mindent, ami velük kapcsolatban van.
- Volt már áfonya?
- Viccelsz? Igen, voltak áfonya hegyek!
- Mindent megvettem volna - nevetett a róka.
- Ha annyira szereted, kérdezhetek anyámtól, és ő egy kicsit elküld minket - a nyusziat azonnal elvonja a barátja megjegyzése.
- Mi az? Nem, te, Carrot, ne, - Nick sietett, hogy megbocsátja magát. Csak viccelődöm.
- Nos, tudod ... - horkant Judy. - Szóval, amikor végigmentünk a vásáron, láttam az osztálytársaimat, akik sikeresen megnyerték a jegyek jegyét a helyi látnivalókhoz. De nem én voltam az egyetlen, aki észrevette őket.
- Hadd kitaláljak, észrevették ugyanazt a Gideon Grey-t? A róka vélte.
- Rendben van, Wilde tiszt. És maga egy rohadt jó zsaru!
- Megpróbáljuk, Hopps asszony, hogy megpróbálja.
- Szóval azonnal gyanítottam valami rosszat, észrevettem a ravasz mosolyt Gideon arcán. És amikor követte a fiúkat, kétség sem volt: határozottan el fogja veszíteni ezeket a jegyeket tőlük.
- És mit tettél, Fuzzy tiszt?
- Hát ... - mondta a nyuszi. - Utána mentem.
- Mi az, így van, és elment? Egy. - meglepte Nick.
- Nos, igen. Mi mást tehetnék? Nem volt idő gondolkodni - Judy hangja kissé felháborodottan hangzott.
- De azt mondod, hogy idősebb nálad. Nem féltél? Az egyik idősebb testvérnek nevezhette volna. Fogadok, hogy százan vannak!
- Háromszáz, pontosabb, de nem számít - tette hozzá a nyúl. - Nem, nem hívtam senkit, hogy segítsek, úgy döntöttem, hogy kezelhetem magam.
- És amit meglepettek - felelte Nick. - Mindig ilyenek vagytok, egy fejsugárzóval, igen, Carrot?
- Ez persze biztos, hogy megcsókolta a gyömbért.
- Nos, hogyan? Sikerült felzárkózni velük?
- Nos, miután az egész társaságot követtem, láttam, hogy Gideon jegyeket vásárol a srácoktól. Szörnyen rémültek voltak, nem mondtak semmit, és Gray élvezte a győzelmet.
- Tehát, uram, - a lehető legnagyobb iránt érdeklődött, Nick feszült az ágyra. - És mindent megírtál a mobilodon, ugye?
- Milyen mobiltelefon, Nick? Nem voltak ott akkor! Judy egy kicsit sértett. "Hallgatsz rám?"
- Ó, a róka ostobán tétovázott. - Igen, sajnálom, elgondolkodva kavarogtam ...
- Nos, akkor ... - folytatta Hopps. - Amikor megláttam ... Tudod, valami beléptem, rájöttem, hogy nem maradhatok távol.
- És hívtad a szüleidet? Javasolt Nick.
- Nope, - a nyúl elég volt. - Egyenesen mentem Gideonhoz, és azt mondtam neki, hogy adjon jegyet.
- Nos, mit? A nyúl felháborodott.
- Nos, sajnálom, de azt hiszem, nem dolgoztál ...
- Valójában igen, nem történt semmi. Gray csak nevetett az arcomon, és nem vette komolyan a kis nyúlat.
- Nagyobb volt nálad?
- Nick, - Judy nagyon aranyos sóhajtást adott. - Ha nyúl vagy, nagyobb, mint te. Ez az egér, de a saját területükön élnek ...
- Ó ... igen, igen, sajnálom ... És hogyan végződött mindez?
- Általában elmondta, hogy ha akarom, hogy visszaadja a jegyeket, akkor el kell vennem tőle.
- Itt ... "Wilde hangja enyhe düh volt.
- Igen, ez így van. Azonban nem volt más választásom. Tudod, nem tudom, hogyan kell feladni. Röviden, megpróbáltam elvenni a jegyeit tőle, de nem volt ennyire könnyű. Egy ilyen pillanatban Gideon elnyomott, attól, amit a földre esem.
- Mi. A róka őszintén felháborodott. - Pushed?
- Igen, valahogy. Iszonyú ijesztő voltam, tudod, a szívem vadul verte, és könnyek jöttek a szemembe, de nem sírtam. És ... Judy egy kicsit tétovázott. "Még erősebbé tette." Amikor a földön jártam, odajött hozzám, átvette a mancsam a fejét, és azt mondta, hogy "csak egy hülye tehén nyúl" vagyok.
- Sárgarépa, csak őrült vagy! Mit gondolsz? - folytatta Nick.
- Hogy van ez? Vett jegyeket azoktól, akik nem tudták megváltoztatni őt! Mit gondolsz, mit kellene tennem, Nick?
- Hát, nem tudom, hívj felnőtteket, igazságos! Vannak más állatok is mindenhol! Tényleg senki nem volt ott?
- Sajnos, vörös hajú barátom, nem egyetlen lélek. Szóval, a körülményektől kellett eljárnom. Tehát abban a pillanatban, amikor lehajolt rám, minden erőmmel ütköztem, annyira, hogy elrepült!
- Mit vagytok? - A róka az események ilyen hirtelen bekövetkeztével köhögött. "Mit csináltál?"
- Megütöttem ... - egy kicsit csendesebb, és nem olyan büszke, ismételte Judy.
- Ó, igen, Carrot, ez a legjobb döntésed! - a vörös róka szétszórta a maró hatású szavakat, és erõsen vitatkozott a kis nyúl tetteirõl. - A legvadabb iskolai huligán egy kis nyúl-első osztályozóból érkezett az állkapocsba. Van valami ötleted, hogy ez a fenyegetés hiúsága. És ha visszadob?
- Tehát ... "a nyúl nyűgözött. "Megüt ..."
- A francba, tudtam róla! - bosszankodott Nick.
- Erősen kaptam? A róka nyugodtabban kérdezte, némi meleget.
- Rendben, hogy őszinte legyek. Annyira dühös volt, hogy karcolta az arcomat ...
- A fenébe, Sárgarépa, most már Nick még hangtalanabban hangzott el, mint korábban. - Nos, megérte, mi?
- Valójában igen, "Judy határozottan megerősítette. - Miután megkarcolta, ő és a barátja elment, elégedett a győzelemkel. De ... Nem vették észre, hogy még mindig elloptam a jegyeket. Miközben lógott rám, megragadtam őket a mellényzsebéből, és visszaküldtem őket osztálytársaikba.
- Nos, adsz, Fuzzy ...
- Gyerünk, Nick, mióta vált ilyen riasztó? Minden kiderült, hidd el. Amikor Gideon rájött, mi volt, már messze voltam. Nem tett volna semmit nekem.
- M-igen ... - mondta Nick szkeptikusan. "Wow, történelem."
- Ez az, az élet az országban. Vidám és szokatlan.
- Mi olyan vicces?
- Nem tudom, de most emlékszem mindez mosollyal az arcomon ...
- És ki volt ez Gedeon Gray? Kérdezte Nick hirtelen.
- Mi van, sajnálom? - A nyuszi megértette, hogy hibát követett el.
- Nos, mi volt az a fenevad? Ő is nyúl?
- Nem ... nem, nem nyúl, Nick ...
- És ki az? - a vörös hajú folytatta a támadást, és arra kényszerítette a partneret, hogy egyensúlyba kerüljön a szélén.
- Igen ... mi a különbség? Judy megpróbált kibújni. "Olyan sok éve van ..."
- Chem. Ő. Ott volt? - Wild, egy ismerős intonációval, mondta Wild.
- Nick, én nem ... - nem volt helye visszavonulni.
- Sárgarépa, tudod, nem hagylak egyedül. Gyerünk, tedd ki!
- Oké, oké! Judynak kapitulálnia kellett, és arra gondolnia, milyen szörnyű következményei vannak, amit mondani akar.
- Ez jobb - sóhajtott Nick.
- Nick? Minden rendben van? Mi ezek a hangok? Judy hitetlenkedve ült az ágyon.
- Sajnálom ... - tette hozzá a nyúl. - Ezért nem akartam beszélni ... Tudod, felejtsd el, hogy régóta van, és nincs különbség Gideonéval. A rómaiakhoz való hozzáállásom nem rosszabb, hidd el.
- Tényleg? - kérdezte szomorúan Nick.
- Igen, Judy bólintott.
- Pontosan, pontosan! Őszinte nyúl! - Nyuszi, ráébredve, hogy a partnere nem fogja látni ezt, felhúzta a könyök mancsát.
- És tudod mit? - Nagyon vidám, mondta Nick. - Te és én el kell mennünk a Kis Minkhez! Megtalálom ezt a Gedeon Grey-t, és megcsókolom az arcát! Ez egy gazember! Egy kis, védtelen, kedves ... támadni ... jól érted ...
- Nick, nyugodj meg, ne csiszoljon semmit. Már régen volt. Most Gideon a legédesebb róka. Van saját cukrászata Maly Norkban, és még a szüleim is dolgoznak vele, bogyókat szállítanak a pite-k számára. Igen, és bocsánatot kért tőlem, ami akkor volt. Tehát minden rendben van.
- Oh, Carrot ... Ideges lettél, nem mondasz semmit!
- Bocsáss meg újra.
- Nem, rendben van. És ... megbocsátasz nekem, én magamtól kértem. Itt hívlak, az éjszaka közepén, szaglászva az életed részleteiről ...
- Nos ... tényleg, nem igazán, és ellenem ...
- Vagyis nincs bűncselekmény? - sietett, hogy tisztázza a rókák helyzetét.
- Viccelsz? Miért bántani akarlak, Nick?
- Nos, nem tudom, mert nem hagytam aludni, például ...
- Oké, Nick, már elkésett, holnap túl korai, hogy felkeljek ... És te, egyébként is. Azt hiszem itt az ideje búcsúzni.
- Jó éjt, Nick.
- Várj, sárgarépát ... A róka tétovázott, mintha valami mást mondana.
- Én ... Nézd, én ... nem tudom, hogyan mondjam ...
- Nos, mondja meg nekem.
- Nem, tudod mit, felejtsd el. Nem számít.
- Hm ... nos ... "Szó nélkül kiszállta a nyúlat.
- Jó éjt, Carrot. Még egyszer, sajnálom a baj.
- Igen, semmi, minden rendben van. Jó éjt, Nick.
És akkor, amikor Bunny majdnem beleesett a szakadékba az álmok, az embléma az áruló műanyag sárgarépa megharapta a hátoldalon, ugrált az éjjeliszekrényen, kisugárzást kellemetlen zúgás ahonnan Judy dobta első meleg, majd hideg, stretching édes feledésbe.
- Igen, a pokolba! - átkozta a nyúlat, megragadva a vevőt. - Mi más, Wilde?
- A sárgarépa - valahogy megtorpant a róka. "Judy ... Én ..."
- Nos. - nem tudta elnyomni a haragot, sietett egy partner nyuszi. - Beszélj már!
- Ó, ez nem olyan könnyű - motyogta újra Wilde. "Azt akartam mondani ..."
- Mi folyik itt, Nick? Valld be, miért hívsz ilyen későn? Mit akarsz mondani nekem, hogy ez nem várhat holnapig ?!
- Várjon, leállíthatja a sikolyt, és adj egy percet a gondolataim gyűjtésére?
- Nem! Ez elég nekem! Az éjszaka közepén hívsz, kérdezd meg a furcsa, érthetetlen kérdéseket, hogy ne aludj le, a végén! Nick, vagy mondja meg, miért hívtam fel, vagy lecsukom. Háromra számolok!
- Várj csak én ...
- Judy, azt akarom, hogy tudd, míg én melletted vagyok, senki sem fog merni kárt vagy valahogy megsérteni. Ha valaki megérinti az ujja hegyét, rúgom a mancsát! Nagyon könyökig! Igen, még egy ferde pillantás az irányába is, ez elég lesz!
- Judy. Mi volt ez?
- Ah ... nos, igen, gondoltam ... * távol a csőtől * ... a saját fegyverem ...
- Tudod, miért ...
- Hm, nem értem, miről beszélsz ...
- Oh, hát ne kezdjen, mi?
- - Nem értem - felelte Wilde dallamos hangon.
- Szeretlek, hülye róka.
- Legerősebb a világon?
- Erõsebb, mint maga a fény.
- Egy ilyen erős kijelentés valami bizonyítékot fog tenni tőled, Miss Hopps!
- Nos, talán bizonyíthatnám neked valamit, Mr. Wilde, de kezdetben szeretnék kölcsönös vallomást hallani ...
- Gyerünk, már tudod ...
- Ponya-ti-i-nem-én-én ... "nevetett a társával, Judy énekelte.
- Szeretlek Judy. Mindenekelőtt ez az életemben van. Te minden vagy nekem.
- Tudom ... a nyúl elmosolyodott.
- Jó éjt, Carrot.
- Jó éjt, buta róka.
Ez egy ilyen lámpa, meleg és szép rajz. Köszönjük, hogy elolvastad. Plusz karmaidban: 3