Az örményeknek valamit el kell rejteni, a régiót plusz

Az Egyesült Államokban egy másik kísérlet nem vette fel a kongresszusi képviselőknek a fiktív örmény népirtás hivatalos elismerését az oszmán birodalomban. Az állítólagos népirtásról szóló 252. sz. Állásfoglalás-tervezet, amelyre a Nancy Pelosi Képviselőházának elnöke nem szerepel a kamara plenáris ülésén.

Eközben nyilvánvaló, hogy az örmény diaszpóra nem hagyja abba a szándékát, hogy hivatalos szinten népirtás híveit népszerűsítse, ugyanakkor ellenezte a levéltárainak megnyitását a történészek számára ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Főosztályvezető örmény Tanulmányok a török ​​Historical Society, professzor Kemal Cicek mondta, hogy egy történelmi és jogi szempontból az örmény helyzete nagyon gyenge, és ezért nem tudja eldönteni, hogy az ügyet a Nemzetközi Bíróság Hágában. Ezért igyekeznek megoldani kedvező módon magának a politikai színtéren. Egy interjúban lapunknak Kemal Cicek kiderült érdekes részleteket.

- Professzor, azt állítja, hogy nincs egyetlen igazolás és tény, amely megerősítette az örmény népirtást. Ha igen, akkor miért éppen az örmények ragaszkodnak a "népirtás" hivatalos elismeréséhez? És mit remélnek?

- Az örményeknek nincs bizonyítéka a népirtásnak. Csak olyan források állnak fenn, amelyek pusztán olyan ördögöket öltek meg, vagy egy bizonyos számú katona megsemmisítette az örmény népesség számát. E dokumentumok egyike sem valós bizonyítékokon alapul.

Az örmények a deportálás tényeit genocídiumként kívánják bemutatni, de nincs ilyen cikk az 1948-as ENSZ-egyezményben: "A népirtás megelızésérıl és büntetésérıl".

Az én álláspontom az, hogy az örmények megpróbálják politizálni a kérdést, mert nem biztosak a helyzetükben. Ha az örmények annyira magabiztosak az archívumukban, akkor miért kellene ellenállniuk a történészek közös bizottságának létrehozásában?

Egy másik fontos pont, amelyre szeretnék összpontosítani, hogy az örmények sok hamis információt terjesztenek szerte a világon, amelyet sajnos gyakran használnak a tudományos kutatásban.

Például egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá azt a pletykát, hogy az oszmán katonák támadtak és megölték az örményeket a központ parancsára. Éppen ellenkezőleg, a legfrissebb levéltári anyagok között találtak bizonyítékot az örmények meggyilkolására szolgáló katonák elítélésére és végrehajtására.

Másodszor, az örmények azt állítják, hogy a deportáltak konvojai nem részesültek az állam által biztosított védelemben, és nem rendelkeztek rendelkezéssel. Azonban ez az állítás alaptalansága is nyilvánvaló. Az oszmán kormány meghatározta a kötelékútvonalakat, és pihenőhelyeket is létrehozott az út mentén, ahol kórházak, konyhák és árvaházak találhatók.

Külföldi humanitárius szervezeteket engedélyeztek ezen a területen dolgozni. Ezek és más valóság már nyilvánosságra került.

- Örmény történészeket hívtál fel a vitára?

- Természetesen. Én és kollégáim Törökországban folyamatosan felkérték az örményeket, hogy közös tudományos kutatások keretében keressék fel a közös történelmet.

Az a tény, hogy a nemzetközi közösség van kitéve az egyoldalú, túlzott és fiktív propaganda az események 1915-ben megerősítette 1921-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb biztos, Admiral Mark Bristol (ugyanabban az időben volt a rangot nagykövet).

1919-ben az oszmán birodalom felszólalt a semleges államokhoz, hogy javaslatot teremtsenek az adott időszak eseményeire, de Nagy-Britannia nyomására Spanyolország, Dánia és Spanyolország nem fogadta el ezt a fellebbezést.

Azaz az egyetlen módja annak, hogy megismerjük az igazságot egy közös bizottság létrehozása révén.

- Tanulmányoztam az örmény témákat Nagy-Britannia, Svájc és különösen az Egyesült Államok archívumában. Összegyűjtöttem több tízezer anyagot, osztályoztam őket, és most írok egy könyvet és egy cikket ebben a témában.

Az amerikai irattár nagyon fontos dokumentumokat tartalmaz az "örmény népirtás" állításaira vonatkozóan. Mivel az első világháború alatt a hármas szövetség országaival diplomáciai kapcsolatok összeomlottak, csak az amerikai diplomaták, misszionáriusok és humanitárius szervezetek képviselői maradtak az országban. Küldeményeiken keresztül a nyugati közvélemény tudomást szerzett a fronton lévő helyzetről, valamint az "örmény problémáról".

Ezek az emberek képviselték az örményeket, mint kiválasztott keresztény népet, és ellenezték áthelyezésüket, a helyzetet egyoldalúan jellemezték. A szándékosan eltúlzó színeket és az örményeket "megfosztott emberekként" mutatták be, ezért törekedtek arra, hogy növeljék az összegyűjtött adományok mennyiségét.

- Van olyan külföldi levéltár, amelyhez nem jutott be? Tehát van valamiféle tilalom a használatukra? Ha igen, miért?

- Valóban vannak. Felszólításaink ellenére nem kaptunk hozzáférést a bostoni "Dashnaktsutyun" archívumához. A kutatók számára az örmény patriarchátus archívuma Jeruzsálemben zárva marad.

Nagyon nehéz is szerezni engedélyt a dokumentumok tanulmányozására a párizsi "Bogos Nubar" örmény archívumban, és még nehezebb dokumentumokat másolnia ebből az archívumból. Ezek a mesterséges akadályok megerősítik, hogy az örményeknek van valami elrejteniük.

Személy szerint szeretnék látni a Szófiában és Bukarestben található Dashnaks által létrehozott irodából származó dokumentumokat, amelyeken keresztül a háború idején információkat továbbítottak a nyugati közösségnek. Senkit sem mutatnak be. Biztos vagyok benne, hogy minden olyan dokumentumot, amelyet később diplomáciai küldeményekként és tanúk beszámolóként mutattak be, megváltozott.

- Találtál külföldi forrásokban olyan tényeket, amelyek igazolják, hogy éppen ellenkezőleg, az örmények maguk is a törökökkel szemben népirtás-politikát folytattak?

- Mivel a kutatásom főként az amerikai archívumokra összpontosított, nagyon gyakran megtalálhatók ilyen bizonyítékok.

Az örmény írók tömegükben nem alapozzák meg az archív anyagokat, hanem a szelektív levéltári anyagokon alapuló könyveket.

- A múlt század elején az azerbajdzsánokat örökországi népirtásnak vetették alá. Ezt többször is megismételték. Látott-e bizonyítékot az archív anyagok tanulmányozása során az azerbajdzsániakkal szembeni népirtás tényét igazoló bizonyítékról?

- Az amerikai levéltárak fontos dokumentumokat tartalmaznak, amelyek bizonyságot tesznek az örmény atrocitásokról Nakhchivanban. Mark Bristol admirális is nagyon gyakran mesél az azerbajdzsáni örményországi tömeggyilkosságokról 1917-18-ban.

Ezekben a dokumentumokban azt mondják, hogy az örmények elpusztították az élő állatokat az azerbajdzsáni falvakban, beleértve a csirkét.

- Khojalyban mindazt, amit az 1948-as ENSZ-egyezmény "A népirtás megelızésérıl és megbüntetésérıl" tükröz.

Azerbajdzsán a bűncselekmény elkövetésére, nevezetesen a népirtás elkövetésére, az örmény állampolgárok elítéléséről szerezhet be, majd ezt a kérdést továbbadhatja a nemzetközi bíróságoknak.

Szükség van a bűncselekményt elkövető örmények listájának elterjesztésére is.

Egy másik fontos tényező az a tény, hogy az azerbajdzsáni lakosságot Karabakhból teljesen kiirtották, és a kulturális és anyagi örökség emlékei megsemmisültek. Ez a bűncselekmény kulturális népirtás.

Ma Örményország minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az elfoglalt területeken az azerbajdzsánokat említse. Ez emberiség elleni és népirtás elleni bűn. Az örményeknek azonnal lehetővé kell tenniük a menekülteknek, hogy visszatérjenek a megszállt országokra.

- Az "örmény népirtás" kérdését Törökország nyomására használják. Mondhatjuk, hogy ez a kérdés nemcsak az örményekre, hanem más államokra is szükség van?

- Ahogy kezdetben azt mondtam, az örmény kérdés politizálódik. Az 1915-ös események a történelem kategóriájából származtak, és teljesen politikai kérdéssé váltak. Ennek eredményeképpen ma az amerikai szenátorok vagy európai parlamenti képviselők, akiknek fogalmuk sincs az adott időszak eseményeiről, a "népirtás" felismerésére vonatkozó törvényjavaslatokat támogatják.

Ez a helyzet nagyrészt a politika ezen országok tekintetében Törökországban. Ezek az államok újragondolja pro-örmény politika, ha egyszer rájönnek, hogy ezen a módon nem lesz képes elérni engedményeket Ankara tüdő, illetve a stratégiai és gazdasági ereje Törökország érvényesülnek rájuk.

- Tegyük fel, hogy az "örmény népirtást" olyan formában ismerik fel, amelyben az örmények állítják. Mi vár Törökországra?

- Az örmények talán erkölcsi sikereket érnek el, de Törökországtól nem kapnak kártérítést, amit próbálnak elérni. Ez jogi szempontból lehetetlen.