Angliában a szakszervezetek létrehozása és működése (xix - xx. Század eleje
A XIX. Században a szakszervezeti mozgalom számos jellemzője és iránya alakult ki. A szakszervezetek kialakulása a bérmunkások természetes válasza a termelési eszközök tulajdonosainak tettére. Az első szakszervezetek megjelentek a 70-80-as években. XVIII. Században. Angliában, mielőtt mások elkezdték a termelést kiváltó pályát. Többnyire magasan képzett, ugyanabban a szakmában dolgozó munkát egyesítettek. Idővel ezek a szervezetek szakszervezetek - (kereskedelem - szakma, kézműipar és szakszervezet - egyesület) nevezhetők. Ezt követően megszületett az egyesítés a fióktelepek szintjén és a szakképzetlen munkavállalók beillesztése a szervezetükbe. Ez a folyamat hosszúnak bizonyult. Angliában az ilyen típusú szakszervezetek csak a 19. század végén jelentek meg. és például az USA-ban - csak a 20-30-as években. XX század ..
Csak 25 évig tartó harc után, 1824-ben Angliában elérték a munkaellenes törvények eltörlését. A szakszervezetek azonban nem rendelkeztek jogi személy jogával. vagyis a bírósági eljáráshoz való jogot, és ezért nem tudtak megvédeni magukat a pénzük és tulajdonuk kísérlete ellen.
Az első munkavállalói egyesületek szigorúan helyiek voltak, és csak a legfejlettebb szektor magasan képzett munkatársait egyesítették. Tehát az egyik legelső angol szakszervezet az 1792-ben létrehozott Lancashire spin-tereinek egysége. Ami a szakképzetlen munkavállalókat illeti, a magas munkanélküliség könnyedén cserélhetővé tette őket, így eleinte nem tudtak ellenállni a munkáltatók önkényességének, ezért a szakszervezeti mozgalomon kívül maradtak.
És vállalkozók. és az érdekeket védő állam kezdetben intoleranciát mutatott a szakszervezetek felé. Ezek elleni küzdelem érdekében speciális törvényeket fogadtak el, amelyek megtiltják a szakszervezeteket és a "összeesküvéses szervezetek" tagságát. Angliában 1799-1800-ban jogalkotási aktusokat fogadtak el, amelyek törvényesnek nyilvánították a munkaértekezleteket, és megtiltották a tüntetések tilalmát. Ezek a törvények azonban nem tudták megbékíteni a munkásokat, hanem éppen ellenkezőleg, arra ösztönözték őket, hogy egyesüljenek a jogaikért folytatott harcban. Ennélfogva már 1824-ben megszüntették Angliában a munkát kikényszerítő jogszabályokat, a szakszervezetek tényleges legalizálása volt.
A szakszervezeti gyorsan tömegmozgalom lett. Számos helyi szakszervezeti szervezet kezdett kapcsolatokat teremteni egymással, hogy tapasztalatokat cseréljen és közös intézkedéseket szervezzen. 1834-ben Robert Owen kezdeményezésére alakult meg a Szakszervezetek Nagy Országos Szövetsége, de ez a szervezet instabilnak bizonyult. Azonban 1868-ban a brit szakszervezetek megszilárdítására irányuló mozgalom véget ért a szakszervezeti kongresszus kialakulásával. amely azóta Nagy-Britannia szakszervezeti mozgalmának központi szervezője.
A szakszervezeti mozgalom eredetileg tisztán férfias volt, a nőket nem fogadták el a szakszervezetek. Ez nem is sikertelenül élvezte vállalkozók: a legújabb technológiai fejlesztések, hogy egyszerűsítse a munka a munkavállaló, a munkáltatók kívánta helyettesíteni a férfi munkavállalók a nőknek, mint egy olcsóbb és kevésbé szervezett munkaerő vonzása őket sztrájktörőkkel. Mivel a nők munkához való jogát még a többi ember sem ismerte fel, Angliának meg kellett teremteni saját szakmai szervezetét. A legmasszívabb róluk „Society védelméről és a nők védelméről” (később a női Szakszervezetek Szövetsége), képes volt megszervezni 1874-1886 mintegy 40 szakszervezet irodában a női munkavállalók. Csak a 20. század elején. Angliában a férfi és a női szakszervezetek egyesülése volt. De Angliában még ma is, mint más országokban, a szakszervezeti tagok aránya a női munkavállalók körében jelentősen alacsonyabb, mint a férfi munkavállalók körében.
Ezzel párhuzamosan az angol szakszervezetekben más jelentős változások is voltak - voltak új szakszervezetek (NewTradeUnions). Az első nagyobb új szakszervezetek (Workers Union gázipar, Dokkmunkások Unió) alakult 1889 Meglévő szakszervezetek épültek szűk szakmai (üzletek) alapján, azaz csak az ugyanazon szakmában dolgozó munkavállalókat egyesítették. Új szakszervezetek épültek termelés (ág) alapján - úgy áll a munkavállalók a különböző szakmák, de egyazon termelési ágazatnak (ez áll a magas és alacsony képzettségű munkavállalók). A 20. század elején. Az új szakszervezetek és a régiek közötti különbség nagyrészt megszűnt.
A 20. század elején. Anglián a szakszervezetek az ország összes munkavállalójának több mint felét egyesítették (1920-ban mintegy 60%). A szakszervezeti mozgalom ilyen magas szintű szervezete sokáig befolyásos résztvevővé tette az ország politikai és gazdasági életében.
Emellett a szakszervezetek szerepének megerősítésének egyik módja az úgynevezett zárt üzletek és szakszervezetek. amely több mint kétszáz évvel ezelőtt jelent meg Nagy-Britanniában. A fejlesztése és forgalmazása az ipari állami intézmények a kollektív alku volt egy kis probléma a kompatibilitás zárt üzletek és egyéb óvintézkedések szakszervezetek antidiszkriminációs foglalkoztatási politikák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) [1] és az államok - tagja.
A szakszervezeti monopólium megnyilvánulásának fő formái:
a) a munkáltató kötelezettsége, hogy csak olyan szakszervezeti tagokat vegyenek fel, akiknek a munkakör fenntartása érdekében (zárt vállalkozás)
b) a munkáltatónak a választása szerinti alkalmazottak felvételére való alkalmasságát, és az utóbbit a szakszervezetbe bizonyos időpontokban kötelezően be kell vinni (a kötelező tagság az unióban);
c) az adó dolgozók, függetlenül a szakszervezeti tagság által fizetendő díjak az unió, akkor is, ha nem tartoznak az unió feltétele a foglalkoztatás és megőrzése munkaállomás (ügynök bolt agencyshop);
d) a munkáltatónak a preferenciális választás elvét követve preferenciális feltételeket kell adnia a szakszervezet tagjai számára a felvétel során.