A rádióvevők alapvető paraméterei
Elektromos és akusztikai minőségét rádióvevő jellemzi számos paraméter, amelyek közül a legfontosabbak a következők: érzékenység, szelektivitás, a tartomány kapott frekvencia, kimeneti teljesítmény, a minőségi reprodukció jelek harmonikus torzítás és az energiafogyasztás.
Az érzékenység jellemzi a vevőnek a gyenge jelek fogadására való képességét. A vevő bemenetére érkező jel értéke határozza meg, amely normál kimeneti teljesítményt (vagy kimeneti feszültséget) biztosít. Minél alacsonyabb az adott teljesítmény (vagy feszültség) megszerzéséhez szükséges jelerősség, annál nagyobb a vevő érzékenysége, azaz annál nagyobb a gyenge jelek és a távoli állomásoktól érkező jelek fogadásának képessége. Az érzékenység mikrovolttá (μV) van kifejezve kültéri antennák esetén; és beépített antennákkal - millivolt / méter (mV / m).
A nagy érzékenység megszerzése az összes vevőfokozat erősítő tulajdonságával függ össze. A hullámsávtól függ, és a tartományon belül változik. A vevő nagy érzékenysége gyakorlatilag csak akkor valósítható meg, ha a vevő kimenetén a belső zaj zajszintje jóval alacsonyabb, mint a jelszint. Rádióadás esetén a jelszintnek legalább 10-szeres (20 dB) értékkel meghaladnia kell a vevő saját zajszintjét.
A szelektivitás (szelektivitás) a vevõ azon képességét jellemzi, hogy az összes emf-bõl kiválaszthatja a kívánt rádióállomás jelét. a vevőantennában, és elnyomja a többi állomás jelét, és zavarja a vételt. Ez a komplex probléma oszcilláló áramkörökkel valósul meg. A szelektivitás függ a beállítások számától, minőségétől és pontosságától, decibelben kifejezve (dB). A szomszédos csatorna, a tükörcsatorna és a közbenső csatorna frekvenciája szelektív.
A szomszédos csatorna-szelektivitás olyan érték, amely azt jelzi, hogy hányszor fogadja a vevő érzékenységét ± 9 kHz-vel a DV, a CB és a KB, illetve a 120 és 180 kHz közötti VHF esetén. A szuperheterodin vevőknél a szomszédos csatorna szelektivitását elsősorban a közbenső frekvenciaerősítő határozza meg, és a tartományon belül kevéssé változik. Magasabb osztályba álló rádiók kell gyengíteni szomszédos rádiójel nem kevesebb, mint 55 dB, és a negyedik évfolyam rádiók - nem kevesebb, mint 26 dB, ami rendre 20 és 560-szor.
A szelektivitás egy tükörcsatornán olyan mennyiség, amely azt jelzi, hogy hányszor érik el a vevők érzékenységét a tükörcsatornán, mint a rezonáns érzékenység. A tükörállomás gyengülését a bemeneti áramkör és a nagyfrekvenciás erősítő rezonáns áramkörei érik el.
A szelektivitás a frekvenciája megegyezik a köztes, - az érték mutatja, hogy hány alkalommal az a vevőkészülék érzékenysége tekintetében a középfrekvenciás ingadozások (a antennaáramkör) chuvstitelnosti rosszabb jel vonatkozásában, amelynek gyakorisága a hangolt. Az IF frekvenciával és az első közteshez képest a jel elfojtása az antenna szűrő dugójának bekapcsolásával történik.
A vett frekvenciák frekvenciatartománya azon frekvenciák vagy hullámok tartománya, amelyeken belül a rádiós tuner hangolódik. A műsorszóró vevőkészülékeknek a következő tartományai vannak:
ST. 525,0. 1605,0 kHz (571,4 186,9 m);
KB: 3,95. 12,1 MHz (75,9, 24,8 m);
VHF: 65,8. 73,0 MHz (4,56-4,11 m).
A KB tartományban lévő műsorszóró állomások egyenlőtlenül helyezkednek el a teljes tartományon belül: egyes részeiben összpontosulnak. Ezért a KBs tartománya általában több alsávra oszlik. A rádióállomásokra való kényelmesebb ráhangolás érdekében az ilyen alsávokat a teljes rádiós hangolási skálán teszik ki. A feszített KB tartományok határai a következők:
75 m: 3,95. 5,75 MHz (76,0,52,2 m); 49 m: 5,95. 6,2 MHz (50,4, 48,4 m);
41 m: 7.1. 7, 3 MHz (42,2, 41,1 m);
31 m: 9,5. 9,775 MHz (31,6,30,7 m);
25 m: 11,7. 12,1 MHz (25,6,28,8 m).
A névleges kimeneti teljesítmény az a maximális teljesítmény, amelyet a vevőegység kimeneténél egy bizonyos mértékű harmonikus torzításhoz lehet elérni. Általában a wattok mértékegységében mérik és a vevő kimeneti fázisában működő lámpák és tranzisztorok típusától függenek.
A vevõjelek reprodukciójának minõségét jellemzi annak a képessége, hogy a kimeneten a modulált jel burkológörbéjének formáját reprodukálja a bemeneten. A vevőkészülék egyik fő paramétere a kaszkádok által okozott torzítás mértékétől függ. Minél kevesebb torzítást okoz a vevő, annál magasabb a minõsége a vett jelnek.
A rádióvevők különbséget tesznek a frekvencia és a harmonikus torzítás között. A frekvencia torzulások a vevők egyenlőtlen nyereségének köszönhetőek a különböző frekvenciákon és a reaktív elemek (induktivitás és kapacitás) jelenlétében az áramkörben. A frekvencia torzításának meghatározásához használja a frekvencia választ, ami a nyereség függése az erősített oszcillációk frekvenciáján. Kísérletileg megállapítást nyert, hogy beszéd és zene fogadásakor 100. 4000 Hz közép és 60. 10 000 Hz-es tartomány elegendő a kiváló minőségű reprodukcióhoz.
A harmonikus torzítások abban nyilvánul meg, hogy a vevő kimenetén olyan hangfrekvenciák (harmonikusok) oszcillációi vannak, amelyek nem voltak erősített jelben. A harmonikus torzítás oka pr-o. Jeláram a nemlineáris tulajdonságokkal rendelkező elemeken keresztül (elektronikus csövek, félvezető eszközök és transzformátorok). A harmonikus torzítás minőségi értékelésére a harmonikus együtthatót alkalmazzák. A torzítás nélküli hangvisszaadáshoz tartozó műsorszóró vevők esetében a harmonikus torzítási tényező nem haladhatja meg az 5,10% -ot.
Az energiafogyasztás határozza meg a vevõ hatékonyságát, és függ a lámpák vagy a tranzisztorok számától és mûködésük módjától. A hálózati vevők több energiát fogyasztanak, mint a lámpaelemek, és az akkumulátorcsövek viszont nagyobbak, mint a tranzisztorosak.