A Ekaterina 2 - iskola belső politikája
II. Katalin belső politikája Fő feladatai az autokrácia megerõsítésében, az állami apparátus átszervezésével, annak erõsítésével, Oroszország nemzetközi pozíciójának konszolidálásában.
II. Katalin kijelentette magát Péter utódjának. Már az uralkodás kezdetén minden törvényi és közigazgatási hatóságra összpontosított. Jogalkotó testület volt a szenátus. 1763-ban Catherine megosztotta a szenátust hat osztályba, amelyek mindegyike bizonyos hatáskörökkel és kompetenciával rendelkezik. Így gyengítette azt jogalkotói testületként. 1764-ben, annak érdekében, hogy elnyomja a szecesszió vágyát Ukrajnában, II. Katalin megszüntette a hetmant (autonómia). 1654-ben Ukrajna Oroszország részévé vált a legszélesebb önállóság jogairól. II. Katalin úgy vélte, hogy a belső erősség érdekében a multinacionális birodalmat egységes elvekkel kell szabályozni. 1764 őszén kinevezte a P.A. ügyészséget Rumyantsev. Az uralkodás kezdetén Catherine úgy döntött, hogy rendezi az egyház és a világi hatóságok közötti kapcsolatot. Péter I. idejéből az egyház alárendelt volt az államnak. Az ország pénzügyi helyzete nehéz volt, és az egyház az állam nagy tulajdonosa volt. II. Katalin ortodox volt, végezte az összes ortodox szertartást, de pragmatikus uralkodó volt. Az állami kincstár feltöltéséhez 1764-ben az egyházi földterületek szekularizációját (egyházi tulajdon átalakítását világi tulajdonhoz) vezette. 500 kolostort eltöröltek, a kincstár több mint egymillió paraszt lelkét adott át. Ennek következtében az állami kincstár jelentősen feltöltődött. Ez lehetővé tette számunkra, hogy gyengítsük az ország pénzügyi válságát, kifizetjük a hadsereget, amely sokáig nem kapott fizetést. Az egyház befolyása a társadalom életére jelentősen csökkent. Politikájában II. Katalin kezdett támaszkodni a nemességre. A nemesség a trón támaszpontja és a legfontosabb feladatokat gyakorolta: a nemesek a termelés szervezői, parancsnokok, nagy ügyintézők, udvaroncok voltak.
Catherine II elkezdte folytatni a megvilágosodott abszolutizmus úgynevezett politikáját. Az uralkodás kezdetétől kezdve II. Katalin igyekezett elérni az állam belső szervezését. Úgy vélte, hogy az igazságtalanság az államban feloldható a jó törvények segítségével. És elképzelte az új jogszabály elfogadását Alexandra Mihailovich 1649-es törvénykönyvének helyett, amely figyelembe veszi az összes osztály érdekeit. Ennek érdekében 1767-ben összehívták a Bizottságot. Catherine II európai nevelésű nő volt, és embertelen jelenségként osztotta meg a szerbséggel foglalkozó nyugati európai gondolkodók véleményét. De a trónra való csatlakozás idején tanulmányozta az országot és a társadalmat, amelyet most irányít. Megértette, hogy hatalmas különbség van a nyugat-európai pedagógusok absztrakt gondolataival a szabadságról és az orosz valóságról. A leszálló parasztok fele rabszolgák voltak. Minden jobbágyot a jobbágy tartott. A Serfdom egy ismerős, mindennapi jelenséggé vált, amely természetes állapotot jelent a parasztok számára. Ráadásul Catherine meg volt győződve arról, hogy az orosz nép nem lelkileg fejlett, és még nem kész arra, hogy gondoskodjon magáról. A sors olyan radikális változásaihoz, mint a jobbágy eltörlése, hosszú ideig fokozatosan kell elkészíteni. Oroszország nem volt készen áll egy új társadalmi rendre, és nem emelte fel a szerbség megszüntetésének kérdését Oroszországban.
Catherine II számos reformot hajtott végre, beleértve a tartományi reformot, az igazságügyi reformot, a "A megítélt levél a nemességért", a "A város tiszteletére vonatkozó chartáját", és igyekezett reformokat végrehajtani az oktatás területén. Az uralma becslései (lásd Catherine II tevékenységeinek történeti jelentőségét, a történészek különböző felméréseit.) A történeti tudomány nem egyértelmű.