1. téma
A hitel lényege és szükségessége, szerkezete. A hitelek funkciói és törvényei. A hitelmélet. Hitelfelvétel, jellege és célja.
A banki kamatok nem ismerik sem a pihenést, sem az imádatot, mind az éjszaka, mind a vasárnap, sőt az esős napokon is működnek.
George Bernard Shaw (1856-1950), egy brit író A hit lényege és szükségessége, szerkezete
A kölcsön gazdasági kapcsolat az áruk vagy pénzes formában nyújtott kölcsön nyújtásán keresztül a visszafizetés és a fizetés feltételei között. Történelmi fejlődésében a hitel több szakaszon ment keresztül. Elsődleges képződés. Ennek a fázisnak a következő főbb jellemzői vannak: a hitel kamatozású tőke formájában jött létre, és kizárólag a hitelező saját forrásainak kárára szolgált; a hitelfel- vezmények közvetlenül a pénzeszközök tulajdonosai és a hitelfelvevő közvetítői között jöttek létre; a kölcsönviszonyok teljes decentralizálása és a hitelviszonyok állami szabályozásának hiánya; korlátozott elosztás (a forgalomban és részben a nem termelékeny fogyasztás céljából); magas fizetés a kölcsönzött pénzeszközök felhasználásához.
A tőkés termelési mód kialakulása a forrázott források erőteljes növekedését eredményezte a produktív fejlődéshez. A hitelfelvevők egyes fővárosai nem tudták kielégíteni ezt a keresletet, ennek eredményeképpen a kölcsön fejlődése a következő szakaszba került. Strukturális fejlődés. Ezt a szakaszt az alábbiak jellemezték: a szakosított közvetítők hitelkapitányságainak piaci megjelenése a hitel- és pénzügyi szervezetek bankjaival szemben; a szabad pénzeszközök felhalmozódása későbbi nagybetűkkel és átutalással a hitelfelvevők számára díjalapon; a jogi személyek és magánszemélyek fizetési és elszámolási típusainak hitelintézetek általi végrehajtása (a továbbiakban: az állam); számos speciális pénzügyi tranzakció (váltó, ingatlanügylet);
a hitelpiaci kapcsolatok elkezdtek valamennyire formalizált jellegűvé válni, szabványos eljárásokat hoztak létre, általában azonban a hitelintézetek tevékenységét továbbra is decentralizálták. Jelenlegi állapot. Ennek a fázisnak a főbb jellemzői: a központi bank által képviselt állam által a gazdaságban fennálló hitelkapcsolatok centralizált szabályozása, amely monopóliummal rendelkezik a hitel- és pénzviszonyok összehangolására és szabályozási támogatására; készpénzmentes forgalmú rendszer teljes körű létrehozása, valamint a kereskedelmi bankok szolgáltatásainak és működésének jegyzékének jelentős bővítése az ügyfeleknek; az információs technológiák fejlesztése a gazdaságban, globális banki hálózatok, számítógépes kommunikáció és adatbázisok kialakítása. a hitel a gazdaságra gyakorolt hatékony befolyáskapcsolódássá válik, hatékony fejlődésének szerves részévé válik, ugyanakkor pénzügyi ellenőrzés egyik formája.
A hitel objektív szükségességét a tőkeforgalom sajátosságai határozzák meg, nevezetesen a finanszírozási költségek illeszkedését és a bevételeket. A gyártási folyamat során a vállalkozások saját forrásainak megszűnése utáni időbeli rés csak a már nem termelt termékek értékesítésére fordítandó bevételre csak hitelfelvételi forrásokat fedezhet. Ellenkező esetben a szervezet nem csak jövedelmet kap, de nem tudja visszafizetni a már elköltött pénzét. Ebben a helyzetben a hitel, annak ellenére, hogy kifizetésre kerül, a termelési folyamat objektíve szükséges finanszírozási forrásaivá válik. /> A hitel iránti igény is megjelenik abban a tényben, hogy alapja a pénzeszköz mint fizetőeszköz kérdése. Meg lehet mondani, hogy lényegében a hitel az apa minden pénz, a kibocsátás édesanyja. Bármely kibocsátás - készpénz vagy nem készpénz - egy hitel mûvelet eredménye. A kibocsátás növekedése egyúttal a hitelalap forrásainak növekedése is.
A hitelnek saját szerkezete van. A struktúra az, ami stabil, változatlanul hiteles minden fejlődési szakaszában. A kölcsön a következő elemekből áll, amelyek szorosan együttműködnek egymással: a hitelkapcsolatok tárgyai; a kölcsön tárgya, amely a kölcsönbe adott érték; hitelkamat.
A hitelkapcsolatok tárgyai két csoportot alkotnak: alapvető és kiegészítő. A fő témák közé tartozik a hitelező és a hitelfelvevő jelen bármilyen hitel tranzakció.
A hitelező a hitelt nyújtó kölcsön kölcsönös párt. Hitelezés céljából a hitelezőnek bizonyos pénzeszközöket kell biztosítania.
A hitelfelvevő a kölcsönviszonyok egyik fele, kölcsön átvétele és a kapott kölcsön visszafizetése.
A hitelügylet kötelező résztvevői mellett a következő szervezetek is részt vehetnek: közvetítők; harmadik felek; szabályozó testület és mások.
A közvetítők szerepét a hitelkapcsolatokban a kereskedelmi bankok végzik, amelyek egyidejűleg hitelfelvevőként lépnek fel az ideiglenesen tétlen alapok tulajdonosai és a hitelezők között azokkal a jogalanyokkal szemben, amelyeknek további forrásokra van szükségük.
A hitelviszonyt megtestesítő harmadik felek lehetnek garanciavállalók (garanciák), garanciavállalók és biztosítási szervezetek, amelyek nélkül bizonyos esetekben a hitelező és a hitelfelvevő nem köthet hitelügyletet.
A hitelpiac szabályozó testülete a központi bank által képviselt állam. Fő feladata olyan hitelfeltételek megteremtése, amelyek biztosítják a hitelezési témákban érdekeltek érdekeinek egyenlőségét és gazdasági érdekeinek védelmét.
A hitelnek megvan a maga korlátai, amelyek mind makroszintűek, mind a hitelezési folyamat országos szinten történő megszervezésében és szabályozásában, mind mikroszintben, minden egyedi hitelügyleten belül megnyilvánulnak. A határok alá tartozó hitelek tekintetében meg kell érteni a hitelkapcsolatok létezésének korlátját.
A hitelkeretek meghatározása makroszintű, figyelembe kell venni, hogy a hitelnek a gazdaságra kifejtett hatása csak a hitelezési beruházások optimális szintjén lehet pozitív, a következők alapján: a hiteleken keresztül teljesítendő alapok igényeinek skálája; a hitel felhasználásának határai a gazdaságban, beleértve a működő tőke, a befektetett eszközök, a fogyasztói igények és a növekedés növekedését
állami szükségletek; a hitelnyújtás mennyiségi korlátai, vagyis az egyes bankok hitelbesorolásának volumene; a kölcsön határait az egyes hitelfelvevők számára, figyelembe véve a hitelfelvevő érdekeit és szükségleteit, valamint a hitelező lehetőségeit és érdekeit.
A kölcsön hatókörének meghatározásakor nem szabad elfelejteni, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni, vagyis a kölcsönöket a kölcsönvett pénz visszafizetésének feltételei alapján kell kiadni. Ennek a feltételnek a figyelembevételével a kölcsön legmegfelelőbb alkalmazási területei a következők: az áramkörök végén felszabaduló működő tőke előtti hitelek nyújtása és a kölcsön visszafizetésének forrása lehet;
a tárgyi eszközök növelését célzó kölcsönök felhasználása, amelyek visszafizetése a megtérülési idő alatt történik, és rendszerint az új befektetett eszközök használatából származó nyereség kárára; a hitelek felhasználása a fogyasztási kiadások végrehajtására, azzal a feltétellel, hogy a hitelfelvevő képes a jövőbeni jövedelmek kárára fizetni az adósságot; ingatlan által biztosított kölcsön.
A hitelkeretek makroszintű meghatározása során figyelembe kell venni: a megszakítás nélküli működés problémáinak megoldását, a termelés fejlesztését és a termékek értékesítését; a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének minősége; javítani kell a lakosság jólétét; a mezőgazdasági erőforrások gazdaságos felhasználása; biztosítania kell az alapok forgalmát és más tényezőket.
A hitel határai nem változatlanok, az ország gazdasági életének változásaival összhangban változtak. Például egy új típusú hitelezési - jelzáloghitelezés - a modern körülmények között szélesebb körűvé teszi a hitel felhasználásának határait.
Mikroszinten, külön hitelügylet keretében, a következő hitelkereteket lehet megkülönböztetni: mennyiségi; ideiglenes; értéket.
A hitelező teljes keretmennyiségét a rendelkezésére álló hitelforrások összege határozza meg. Mindazonáltal az adott tranzakció mennyiségi határát mindig korlátozza a szabályozó állami szerv által létrehozott különleges szabályok.
A hitelfelvevő mennyiségi határvonala szerint a kapott hitelkereteknek optimálisnak kell lenniük. Ha a kölcsönt feleslegben adják, ez lehet a többlet tartalékok felhalmozódásának egyik oka a kölcsönbe adott pénzeszközök rovására. Ráadásul a túlzott hitelnyújtás gyengíti a gazdálkodó érdekeit az erőforrások gazdaságos felhasználásában, a termékek termelésének és értékesítésének felgyorsításában.
Ezzel szemben, ha a pénzkereslet nem teljes mértékben hitelt ér el, nehézségek merülhetnek fel a vállalkozások működésében, például a szükséges anyagok megvásárlásához szükséges pénz hiánya, ami a reprodukciós folyamatok lassulását eredményezi.
A hitelező határideje a hitelfelvétel időtartamától függ. A hitelfelvevőre vonatkozó határidőt a hitel igénye határozza meg, nevezetesen a finanszírozási rés (a szavatolótőke végétől a saját bevételek beérkezéséig eltelt idő) közötti szakadék időtartamát.