Szerzők - Henry James életrajza
Henry James a Wikimedia Commonsban
Korai évek
Híres amerikai teológus családjában született. Gyermekkorában sok időt töltött Európában (Genf, Párizs, London). Ezért az amerikai és az európai civilizációk összecsapásának témája, amely James első korszakában vezető szerepet töltött be. A kortárs írók közül a legnagyobb benyomást Hawthorne és Turgenev regényei tették neki, akit mentoraiknak hívtak. 19 éves korában belépett Harvardba, majd Bostonban telepedett le.
A 1875-1876 Mr. író Párizsban telepedett le, ahol megírta a regény „amerikai” (1877) - A történet egyszerű és egyenes amerikai milliomos, aki megpróbálja, hogy bekerüljenek a család arrogáns és alattomos francia arisztokrata. Bár biográfusok hagyományosan ünnepelt magány és összeférhetetlen James (ő agglegény maradt egész életében) ebben az időszakban, beszélt sokat az ő bálványa Turgenyev, aki bevezette őt a Flaubert és tegye be egy kör tanítványai az utóbbi (Zola, Daudet, Maupassant).
Egy kozmopolita párizsi társadalomban James úgy érezte magát, mint egy kívülálló, és így 1876-ban Londonba költözött, ahol bérelt egy kis lakást Piccadillyben. Itt volt a leghíresebb regénye. A viktoriánus társadalom pillérei a híres regényírónak tekintették az USA kulturális küldötteit, és szívesen bevezették a társadalomba. James rendszeresen meglátogatta a grófok és hercegek, az elitklubok, az irodalmi vacsorák és a pártok vidéki kastélyait. Különösen közeli volt, amikor találkozott Stevensonnal (később elváltak az útjuk).
1881-ben jött két regényt, amelyek szerinte a legjobb az amerikai pszichológiai realizmus és rajzoljon egy vonalat a „Turgenyev” időszak műveiben James - „Női portré” és a „Washington Square”. Az amerikai és európai kulturális hagyományok összecsapása ellenére a nők szeretetének tragédiája bontakozik ki bennük.
Törés a kreatív fejlődésben
Sargent portréja, 1913
Az 1890-95-es években. James akut kreatív válságot tapasztalt. Érezve, hogy a valóságos regény ideje elhagyathatatlanul elhagyja, úgy döntött, hogy hatalmát mint drámaíró próbálja. Az "amerikai" színpadi verziójának elkészítését hűvösen, de udvariasan fogadták el, de az új alkotások bemutatására irányuló kísérletek teljes kudarcba fulladtak. Megvetette, de nem akarta megragadni ezt a technikát, James évek óta próbálta beágyazni a próza egy új narratív technikát, amit tanult írás közben játszik.
E korszak kísérleti történeteinek élénk példája a "The Turn of the Screw" című történet (1898), amelynek motívuma Benjamin Britten opera. Nyomdokain Hawthorne és Turgenyev, James feleleveníti a műfaj misztikus szellem történet, de ad neki egy hátborzongató pszichológiai pontossággal, ahogy a kifinomult, bőbeszédű és alapos retelling érzetek „megbízhatatlan narrátor”. A színházi közönséghez hasonlóan a történet olvasója a művészi világot kizárólag a főszereplő szempontjából érzékeli. Az elbeszélést óvatosan kiszűrik, és a végső szubjektivizmus árnyékát kapja egy "tudatfolyam" szélén.
Predmodernizm
A huszadik század nagy regényeiben - "Dove of the Dove", 1902; "Nagykövetek", 1903; „The Golden Bowl” 1904 - James hozza karakterek száma a minimálisra, és teszi őket egy pszichológiailag feszült helyzetben, az igazi dráma, amely során feltárt az elbeszélés. Prózáját telített bonyolult nyelvtani szerkezeteket, kulturális utalásokkal és szimbolikus képeket, úgy válik egyre szubjektív és nehezen érthető, beharangozva esztétikai modernizmus.
A szövegek feljegyzéséhez az idősödő James egyre inkább egy stenográfus szolgáltatásait igényli. Ugyanakkor tükrözi a modern regény (a regény mestere című könyv) fejlődésének módjait. 1905-ben és 1909-ben. Két kötetet adott ki Angliának és Olaszországnak szóló utazási jegyzetekről. Az 1904-05-es években. amikor utoljára látogatást tett az Egyesült Államokban, és riasztóan rávilágított a fogyasztói ideológia és az anyagi jólét általános kultusza virágzására. Az elmúlt években egy régi kastélyban (Lamb House) töltötte be Sussexben a Rye városában, teljes munkamûvészeti gyűjteményt készítve.
Henry James sokáig nem élvezte hírnevét Oroszországban, ami részben az orosz fordítások hiányával magyarázható. A "Nő portré" című regény fordításán dolgozva 1976-ban írta G. G. Shmakov író keserűséggel:
[A Szovjetunióban] nem ismeretesek az írók egész sorozata, akik külföldön minden raktárban megtalálhatók a polcokon. Tegyük fel, hogy Henry James történetek gyűjteménye volt, nincsenek regények.
Fordítások oroszul a forradalmi forradalmi Oroszországban: