Olvassa el az online e-book fehér csapat a fehér cég - i
Beauliez nagy csengése csengett. A távolban, messze az erdőben, dallamos, egyre növekvő hangjai hallatszottak. A Blackdown-i tőzegből kivont munkások, és az Ace-i halászok hallották, hogy a forró nyári levegőben a távoli csengetés hangosabban vagy gyengébb lesz. Azokban a helyeken, ezek a hangok ismerősek voltak, éppoly ismerősek voltak, mint a kortyok zúgása vagy az ital kiáltása. Ugyanakkor a halászok és parasztok felemelték a fejüket, megkérdőjelezi cseréje pillantások, mint Angelus megszűnt rezegni [1] Angel (Lord) (lat.) - a név az ima, hogy ezekkel a szavakkal kezdődik, és a megszólaló sziréna, amely felhívta erre ima naponta háromszor, kora reggel, délben és este felé. Itt a déli Angelusra utal. és a vesperek előtt még messze volt. Miért cseng a nagy csengő Beaulieu-ban, ha az árnyékok nem rövidek, de nem sokáig?
A csoportok visszatértek a kolostor kolostorába. A füves utak mentén, amelyeken a csavart tölgyesek és a zuzmó által borított nyírfák nőttek, a fehér ruhás testvérek rohant a haranghoz. A szerzetesek szőlőültetvényeket és davilnyu-t, borjakat és bikákat, gödröket hagytak el, ahol agyagot, sótervet, még távoli kovácsolókat vittek fel Souleys és St. Leonard és a kolostorba rohantak. Ez nem meglepő volt: a flotta-lábú hírvivő az apátság legtávolabbi birtokát tette éjjel, és minden szerzeteset kihívásnak tartott a délután harmadik órájában. Még az öreg őr, Afanasy is, aki évek óta tisztogatta az ajtó kopogtatóját a kapu előtt, nem emlékezett ilyen sürgető hívásra, és egy évvel a Bannockburn-i csata után kezdte tisztítani.
Egy idegen, aki nem tud semmit a kolostor, sem az ő hatalmas vagyon, még nézi a szerzetes testvérek, képezheti egy ötlet feküdt az eltérő felelősségi és tevékenységüket a messzi kolostori földek, amelynek központja az ősi apátság . És fejet hajtottak, és csendesen mozgó ajkait, kettesével-hármasával kényelmesen lépett kapuit, csak nagyon kevés volt nyoma sem mindennapi munkát. Két kézzel és ujjával vöröses szőlőlé volt. Szakállas szerzetes kezében baltával széles fejsze nyél hátoldalán - egy köteg rőzse, és mellé lépett egy másik hóna alatt olló a juh, a fehér szőr tapad meg több fehér ruhát. Útközben volt egy hosszú, disszonáns húr ember lapáttal és kapa, és az egész mögött két szerzetes vonszolta egy hatalmas kosár frissen fogott ponty, mert péntek volt, és volt, hogy töltse az ötven fatányérokat és eleget annyi izmos evők. Mindezekben tömegben alig lehet megtalálni akár egy szerzetes, nem foltos és fáradt, de az apát Berghersh azt követelte, és a maguk és mások számára.
Közben egy nagy, nagy pihenés, amelynek célja a különösen fontos esetekben, türelmetlenül járkált magát apát szorítva a mellkasához egy hosszú, sápadt, ideges ujjaival. Ő szikár, beesett arc reflexiók beesett arc azt mondta, hogy ez az ember valóban legyőzte belső ellenség, amellyel mindannyian célja, hogy megfeleljen, és mégis nehéz eltalálni ebben a küzdelemben. Miután szétzúzta a szenvedélyeit, majdnem összezúzta magát. Azonban nem számít, hogy milyen törékeny is tűnik annak képét, a szemek alatt bozontos szemöldök időről időre felvillant dühös energiát, hogy emlékeztesse az embereket, hogy ő volt a harcias faj és ikertestvére Sir Bartholomew Berghersh egyike azon híres kemény harcosok, akik felhúzzák kereszt St. George a párizsi kapu előtt. Sűrített ajkak, összeráncolt homlokkal, az apát alá járkált az egész tölgyfa padló, mint a élő megtestesülése a szellem az aszkéta és a nagy harang tovább csörög és a buzz a feje fölött. Végül a csengetés megállt, véget három mért ütéseket, és nem volt ideje, hogy megnyugodjon a visszhang, mint az apát kezdett verni egy kis gong, amit nyújtott cellatársa.
- Mi van, testvérek? - kérdezte az apát az angol-francia nyelvjárásban, amelyet az idő monostorai fogadtak el.
- Jöttek - felelte a betel; A szemét leeresztette, és a karja a mellkasán átesett.
"Harmincegy szerzetes és tizenöt újonc, tiszteletes Atya". Spicaria vére testvére [2] A Spicaria raktár a töltött kenyér, rig (középkori latinizmus) számára. Lázas volt, és nem jöhetett. Azt mondta ...
- Bármit is mond, láz, vagy nem, el kellett jönnie a hívásomra. Szellemét el kell törni, mint a sok ember szelleme. De te magad, Francis testvér, ahogy értettem, kétszer hangosan szólt valami hangosan, amikor elolvasta a legtekintélyesebb szentek életét étkezés közben. Mit tudsz igazolni?
Keleinik csendesen és alázatosan állt, még mindig a karjával hajtotta a mellét.
- Ezer Ave [3] Theotokos, Devo, örüljetek (lat.). és azonos számú Credo. [4] Hiszem (lat.). Olvassátok őket állva, karokkal felemelve, a Boldogságos Szűz oltárának előtt. Talán emlékeztetni fog arra, hogy a teremtőnk két fülünket és csak egy szájat adott nekünk, mintha kettős fülre mutatna a szájjal szemben. Hol van az újonc tanár?
- A kolostor udvarán, tiszteletes Atya.
- Kérdezze meg ide.
A cellakezelő szandálja a fapadlóra kopogott, és a vasalódású ajtó siklott a pántján. Hamarosan újra kinyílt, és belépett egy rövid, tépő szerzetesbe, akinek tömeges, erős akaratú arca és erős mozgása volt.
- Küldött nekem, tiszteletes Atyám?
- Igen, Jerome testvér, szeretném, ha ez a dolg a lehető legcsendesebb, de lehet, hogy mindenki számára építés.
Az apát Latinra váltott, mert ez a nyelv, az ókorban és ünneplésénél, jobban alkalmas volt arra, hogy két ember között gondolatokat cseréljen a rendben magas rangú állások között.
- Talán a legjobb dolog az, hogy ne hagyjuk az újoncokat? A mentor javasolta. "Nem számít, hogy egy nő említése elvonja az elméjét a kegyes gondolatoktól, és nem változtatta meg gondolatait a világi gonoszságra!"
- Nők! Nők! Megfogta az apátot. - A keresztyén kereszténység helyesen nevezte a radix malorumot. [5] A gonosz gyökere (lat.). Eve-től kezdve, mi volt ezek használata? És ki benyújtotta a panaszt?
- Jó és igaz fiatal.
- Lámpa és példa minden újoncra.
- Akkor oldjuk meg a kérdést régi őstörténeti szokásaink szerint. Hagyja, hogy a lelkész és asszisztense életkoruk szerint vezesse be a testvéreket, valamint John testvért, a vádlottat, és Ambrose testvért, a vádlót.
- Hadd gyűljön össze az északi partiban. Várj egy percet! Hagyja, hogy a segéd lelkész küldünk nekik és a kántor Thomas tiszteli őket «Gesta Beati Benedict!» [6] Acts Boldog Benedict (lat.). Ez visszatartja őket az indokolatlan és káros csevegéstől.
Az abbe ismét egyedül maradt, és egy vékony, szürke arcot vonzott egy illusztrált imakönyv fölött. Ő volt az ugyanabban a helyzetben, mint az öreg szerzetes lassan és nyugodtan belépett a szobába, és leült a hosszú tölgyfa padon futott végig a falakon. A túlsó végén két etetőszék, mint a masszív, mint a szék apát, bár nem annyira díszített gyönyörű faragványok, leült mentor kezdők és helynök - teljes, pocakos pap sötét játékos szemét, és sűrű aljnövényzet göndör fekete haj körül hajkorona. Köztük volt egy vékony, sápadt szerzetes, aki, mint kiderült, nem magának, egyik lábáról a másikra idegesen megveregette az állát ragadta a kezében egy hosszú scroll pergamen. Az apát nézett a felső soraiban az emberek, a legtöbb esetben kigyulladt és háborítatlanul - ezek közömbös szemét és sima bőr megmutatta derűs egyhangúságát életüket. Aztán türelmetlen, csillogó pillantást vetett a sápadt arcú szerzetesre, aki előtt állt.
"A panaszt az ön által benyújtotta, amint megtudtam, Ambrose testvér" - mondta. "Szent Benedek, a kolostorunk védőszentje, áldjon meg minket jóságával, és segítsen nekünk döntéseinkben." Hány számít?
- Három, tiszteletbeli Atya - válaszolta a szerzetes.
"Megmagyaráztad őket szokás szerint?"
- Pergamenre írták.
- Hagyja, hogy a pergament a vikárnak adják. Bemutatjuk John testvért, szükséges, hogy hallgassa meg, mire vádolják.
Ezt a testvért vádolják a következők:
Először is, hogy ha az említett fesztivál a Nagyboldogasszony a novíciusok kézbesítették egy kis sört az arány egy liter négy testvér John nyelt le egy egész kancsó, ami a kár, hogy testvére Paul, testvér Porfiry és testvére Ambrose, a korábbi alig tud majd enni sózott tőkehal , a szélsőséges szomjúságuk miatt. "
Ennél ünnepélyes díj kezdő felemelte a kezét, és ajka remegett, és még a rendíthetetlen idősebb testvér egymásra nézett, és köhögött, hogy elrejtse a mosolyát.
Csak az apát ült a székében komor és mozdulatlan, zárt arccal és koncentrált megjelenéssel.
Egy ilyen súlyos vád miatt egy suttogás és egy zümmögő hang hallatszott a fehér ruhás testvérek sorain. De az apát hosszú, remegő kezét emelte.
- Mi a következő? - kérdezte.
- "Aztán a Szent János ünnepén James a kisebb, a kilencedik óra és este, mondta John testvér volt látható Brokenherstskoy út közelében, a helyszínen ismert Hetchets Pond, beszélgetett egy másik speciális padló, ami kiderült, egy lány, akit Mary lelke lánya, a királyi erdész. Elvégre kacag igen viccek említett testvére, János vette Mary lélek bírók a karjaiban vitte át a folyón, mi hozta a legnagyobb boldogság az ördögnek, és okozott nagy kárt a lelket. Ez a szándékos és botrányos bukás három testvér szemtanúja a mi rendünkből. "
Halálos csönd volt a szobában, a szerzetesek megrázta a fejüket, és a szemüket forgatták, ami megmutatta az isteni rémületet. Az apát szigorú, átható pillantással nézett a szürke szemöldöke alatt.
"Ki tudja garantálni, hogy mindez igaz?"
- Először én - válaszolt a vádló. "És Porfiry testvérrel, ő is kísérte, és Mark testvére a Spicaria-ból, annyira elájult és zavarba jött egy olyan látvány, amely most lázban van."
- És a nő? Kérdezte az apátot. - Nem tört ki panaszokkal és átokokkal, mert a szerzetes megaláztatta méltóságát?
- Nem, kedvesen elmosolyodott, és köszönetet mondott neki. Megerősíthetem ezt, én pedig és Porfír testvérrel.
- Tudod? - kiáltotta az apát éles és dühös hangon. - Tudod? Tehát megfeledkeztünk a megbízásunk harmincötödik szabályáról, de azt mondja, hogy egy nő jelenlétében meg kell fordítanod az arcodat, és le kell engedned a szemedet? Elfelejtette? Beszélj! Ha a szemed rögzült a szandáljára, hogyan láttad a mosolyodat, amiről beszélsz? A sejtes börtönbüntetés hetvenes éve, a hamis testvérek, egy hét a rozskenyérre és a lencseire, esetleg a kettős matinák segítenek abban, hogy emlékezzenek arra a törvényre, amelyre kötelezel engedelmeskedni!
A düh hirtelen kitörése során mindkét tanú leeresztette fejét a ládájára, és elnyomta. Az apát elfordította őket, és megnézte a vádlottat, aki merészen találkozott dühös, átható tekintetével; az arca határozott és határozott volt.
- Mit tudsz mondani, John testvér, az ilyen súlyos vádakra válaszul?
- Nagyon keveset, tiszteletes Atya nagyon keveset - felelte a kezdő, aki angolul beszélt egy durva nyugat-szász akcentussal. A szerzetesek, akik egytől egyig angol volt, hegyezni a fülüket a hangja népies, mégis szokatlan, hogy beszéljen, és az apát arca kipirult festék harag, és ő nyomja a kezét a kilincset a tölgyfa széken.
- Mit hallok? Kiáltotta az apát. - Lehetséges-e ilyen nyelv beszélni egy ilyen ősi és illusztris kolostor falában? A nemesség és a tanulás mindig kéz a kézben jár, és ha valaki elveszett, akkor haszontalan keresni egy másikat.
- Erről nem tudok semmit - mondta a vörös hajú gyermek. - Csak azt tudom, hogy ezek a szavak simogatják a füleimet, mert így szóltak nekem az őseim. Engedelmeddel fogom beszélni, ahogy mondom, vagy teljesen be fogok állni.
Az apát megsimogatta a térdét, és bólintott, mint egy férfi, amikor úgy döntött, hogy valamit átlép, de ne felejtse el.
- Ami a sör - folytatta John - visszatértem a kipirult, és nem volt ideje még rasprobovat, amint azt már láttuk az alján a kancsó ... Talán mondott valamit a korpa és a bab, ezek a rossz táplálkozás és a kevés ruha egy magasságú emberért. Az igazság az, hogy felemeltem a kezemet a borsó testvérének, Ambrose bohócjának, de ahogy láthatja, nem okozott nagy károkat. És érintő szüzek is, bár - én költözött át a folyón: viselt cipő, harisnya, és én - csak fa saru, amely a víz nem árt ott. Szerencsétlennek tartom mind az embernek, mind a szerzetesnek, hogy ne adjanak neki egy segítő kéz.
És olyan félig vicces kifejezéssel nézett körül, amely nem hagyta el az arcát az egész eljárás során.
- Nincs szükség folytatni - mondta az apát. - Mindent bevallott. Csak azt tudom meghatározni, hogy milyen súlyos büntetést érdemel a rossz magatartás.
Felállt, és két sor szerzetes követte a példáját, és félt a dühös prelátustól.
- John a Hordla - mennydörögte, - két hónapon belül a noviciátus megmutatta magát egy szerzetes, hitehagyott és egy férfi méltatlan viselni fehér ruhát, mert ez egy külső szimbóluma a szellem méltányosság. Ezért a fehér ruhát kerül ki tőled, akkor ûzze a világi életben, megfosztani az előnyöket a papság, és elvitték a részét a kegyelem, árnyékoló élők védelme alatt Szent Benedek. Mostantól a Beaulieu-i út zárva van, és a neved törlésre kerül a megrendelés listáiról!
Az idősek szerzetesek ezt a mondatot szörnyűnek látták: annyira használják az apátság biztonságos és mért életében, hogy azon túlmenően olyan gyámoltalanná válna, mint a gyerekek. A kegyes oázisukból álmodozóan nézegették az élet sivatagát, tele viharokkal és küzdelmekkel, hajléktalanokkal, nyugtalansággal, gonosz elárasztással. Azonban a fiatal kezdőnek nyilvánvalóan más gondolatai voltak, szemei csillogtak és mosolya szélesedett. De ez csak tüzelőanyagot adott a tűzbe - a rektor még dühödött.
"Olyan ez a lelki büntetés!" - kiáltott fel. "De olyan természetű, mint a tiéd, több durva érzést kell tenned; és mivel nem vagy többé a szent egyház védelme alatt, nem lesz nehéz ezt megtenni. Itt a Frantisk, Bali, Naum, József! Fogd meg, kösd össze a kezét! Húzza el, és hagyja, hogy az erdész és a kapuvezők a birtokainkból a botokat!
Amikor a három testvér elment hozzá, hogy engedelmeskedjen az apát rendjének, a mosoly eltűnt a kezdő arcáról, és lelkesen jobbra lövöldözött, őrült barna szemével, mint egy bika. Aztán a mellkas mélyéből kiszabadult egy kiáltás, meztelenül durva tölgyet rohant hozzá, és két lépcsőt húzva felkapta, hogy senki ne támadhasson hátulról.
- A Waltham fekete feszületén - kiáltotta -, ha legalább egy csaló megérint az ujjamhoz, a koponyát, mint egy mogyorót, feldarabolom.
Ez a fickó az ő dyuzhimi, göcsörtös kezét, egy mennydörgő hang és egy piros szakáll fején volt valami olyan szörnyű, hogy mindhárom testvér költözött vissza az egyik szemét, és sor fehér szerzetesek kuporgott, mint egy nyár a vihar. Csak az apát rohant előre, villogó szemmel, de a lelkész és a mentor kezdők lógott a karjaiban, és lerántotta a veszély elől.
- Az ördög birtokolja! Kiáltottak. "Menj, öcsém Ambrose és Joachim testvér!" Hívjon Hugh-Millert és Wotter-erdészetet, és Raoulot nyilakkal és számszeríjjal. Mondd meg nekik, hogy félünk az életünkért! Fuss! Siess! A Boldogasszony kedvéért!
Az egykori újonc azonban nem csak stratéga volt, hanem cselekvő ember is. Előreugrik, ő dobta ormótlan fegyvert testvére Ambrose és abban a pillanatban, mikor és Nala és a szerzetes egy üvöltés a földre zuhant, kiugrott a nyitott ajtón, és lerohant a csigalépcsőn. Elmúlt a szunyókáló mellett testvére Athanasius kapuőr sejtek tűnik villantott látás villant lába, folyó köpenyek; de mielőtt még dörzsölje a szemét Athanasius, mint egy szökevény átjutott a páholy és minden sebességet, ami lehetővé tette a fa saru, leszaladt az útról Lyndhurst.