Nem a hét zár alatt, a 2. kötet, a Ch.

Amikor kinyílt az ajtó, és Dina megjelent a küszöbön. A szíve olyan nehéz volt, hogy készen áll a kiugrásra. Elrohant hozzá, hogy átölelje, de egyetlen lépést sem tudott tenni: a lábai nem engedelmeskedtek, úgy tűnt, hogy megmerevednek.

Ő maga rohant hozzá, és dicsőséggel magához ölelte.
- Fauna, hogy visszajössz! És hirtelen úgy érezte, a teste elernyedt, és elkezdtek megérkezni le, elvesztette a fejét egy pillanatra, majd megragadta őt, ami nem teszi lehetővé, hogy esik, felemelte a karját, és gyengéden lefektetett a kanapéra.

Kihúzta a konyhába, megragadta a konyhai törölközőt, megtöltötte a csaptelepet, és könnyedén megrándult, és rohant a kanapéra. Dina blúzján néhány gomb megnyomásával felhúzta a mellére a törülközőt.

Ő mindezt olyan elképesztő sebességgel és úgy tűnt, hogy utólag, a tudattalan tetteinek, hogy ha kénytelen volt megismételni őket újra, nem tudott csinálni, mint a sebesség és a pontosság, mert abban az időben vezette a félelem az ismeretlentől , mi a baj vele? Haldoklik? Csak ő talált rá, és most, ha meghal, elveszítheti?

Amikor megnyugodott a szeme, a hetedik égben örömmel volt.

- Dina, drágám, hogyan féltél engem?
"Fawn, ne hagyj többet" - könyörgött, és felemelkedett, és a karját a nyakába szegezte -, ne menjen el!

- Dinah! Szerelmem, nem hagylak el bárhová, mindig veled leszek, egészen a haláláig - mondta. De ne hívj Faunak. Faun maradt a világában, és itt vagyok veled, és most ismét Dmitrij vagyok, mint mindig.

És gondolta magában: "Most nem az idő mindent elmondani neki, ahogy ígértem a Faunát. Meg kell várnunk!

Hadd gondoljon, amíg Fawn vagyok.

Ez a munka 2 véleményt tartalmaz. itt jelenik meg az utolsó, a többi a teljes listában.