James, Henry
Híres amerikai teológus családjában született. Gyermekkorában sok időt töltött Európában (Genf, Párizs, London). Ezért az amerikai és az európai civilizációk összecsapásának témája, amely James első korszakában vezető szerepet töltött be. A modern írók közül a legnagyobb benyomást Hawthorne és Turgenev regényei készítették. akit mentorainak hívott. 19 éves korában belépett a Harvardba. majd telepedett Bostonba.
1875-1876-ban az író Párizsban telepedett le, ahol az "American" (1877) című regényt írta: egy egyszerű és egyszerű amerikai milliomosról szóló történet, aki megpróbál belépni az arrogáns és áruló francia arisztokraták családjába. Bár biográfusok hagyományosan ünnepelt magány és összeférhetetlen James (ő agglegény maradt egész életében) ebben az időszakban, beszélt sokat az ő bálványa Turgenyev, aki bevezette őt a Flaubert és bevezette az utolsó körben a diákok (Zola. Daudet. Maupassant).
Egy kozmopolita párizsi társadalomban James úgy érezte magát, mint egy kívülálló, és így 1876-ban Londonba költözött, ahol bérelt egy kis lakást Piccadillyben. Itt volt a leghíresebb regénye. A viktoriánus társadalom pillérei a híres regényírónak tekintették az USA kulturális küldötteit, és szívesen bevezették a társadalomba. James rendszeresen meglátogatta a grófok és hercegek, az elitklubok, az irodalmi vacsorák és a pártok vidéki kastélyait. Különösen közeli volt, amikor találkozott Stevensonnal (később elváltak az útjuk).
1881-ben két regény jelent meg, amelyeket az amerikai pszichológiai realizmus csúcspontjának tartanak, és a Turgenev-korszak alatt vonalat vonzanak James munkájába, a The Woman's Portrait és a Washington Square-ben. Az amerikai és európai kulturális hagyományok összecsapása ellenére a nők szeretetének tragédiája bontakozik ki bennük.
Törés a kreatív fejlődésben
Az 1890-1895-es években James akut kreatív válságot tapasztalt. Érezve, hogy a valóságos regény ideje elhagyathatatlanul elhagyja, úgy döntött, hogy hatalmát mint drámaíró próbálja. Az "amerikai" színpadi verziójának elkészítését hűvösen, de udvariasan fogadták el, de az új alkotások bemutatására irányuló kísérletek teljes kudarcba fulladtak. Megvetette, de nem akarta megragadni ezt a technikát, James évek óta próbálta beágyazni a próza egy új narratív technikát, amit tanult írás közben játszik.
E korszak kísérleti történeteinek élénk példája a "The Turn of the Screw" című történet (1898), amelynek motívuma Benjamin Britten opera. Hawthorne és Turgenev nyomdokain. James feleleveníti a műfaj misztikus szellem történet, de ad neki egy hátborzongató pszichológiai pontossággal, ahogy a kifinomult, bőbeszédű és alapos retelling érzetek „megbízhatatlan narrátor”. A színházi közönséghez hasonlóan a történet olvasója a művészi világot kizárólag a főszereplő szempontjából érzékeli. Az elbeszélést óvatosan kiszűrik, és a végső szubjektivizmus árnyékát kapja egy "tudatfolyam" szélén.
A huszadik század nagy regényeiben - "Dove of the Dove", 1902; "Nagykövetek", 1903; „The Golden Bowl” 1904 - James hozza karakterek száma a minimálisra, és teszi őket egy pszichológiailag feszült helyzetben, az igazi dráma, amely során feltárt az elbeszélés. Prózája telített, összetett nyelvtani konstrukciókkal, kulturális utalásokkal és szimbolikus képekkel, egyre szubjektívabbá és nehezen érthetővé válik, a modernizmus esztétikáját előrevetítve.
A szövegek feljegyzéséhez az idősödő James egyre inkább egy stenográfus szolgáltatásait igényli. Ugyanakkor tükrözi a modern regény (a regény mestere című könyv) fejlődésének módjait. 1905-ben és 1909-ben két kötetet adott meg Angliában és Olaszországban. 1904-1905-ben utolsó alkalommal látogatott el az USA-ba, riasztóan rávilágítva a fogyasztói ideológia és az anyagi jólét általános kultuszának virágzására. Az elmúlt években egy régi kastélyban (Lamb House) töltötte a Rye (Rye) városában Sussexben. felkészülve a teljes gyűjteményre.
Hírnév és film adaptáció
James regényei és regényei gyakran a sikeres filmek létrehozásának kiindulópontjává váltak. Egyedi motívumok ő történeteit klasszikus a francia „új hullám” használták - Francois Truffaut a „Green Room” (1980) és Jacques Rivette a film „Celine és Julie csónakázni” (1974).
Henry James sokáig nem élvezte hírnevét Oroszországban, ami részben az orosz fordítások hiányával magyarázható. A "Nő portré" című regény fordításán dolgozva 1976-ban írta G. G. Shmakov író keserűséggel:
[A Szovjetunióban] nem ismeretesek az írók egész sorozata, akik külföldön minden raktárban megtalálhatók a polcokon. Tegyük fel, hogy Henry James egy gyűjteménye volt, nincs egyetlen regény [5].
Sargent portréja. 1913
Kiadások oroszul
Fordítások oroszul a forradalmi forradalmi Oroszországban: