A szarkofág 1986-ban
Az 1986-os csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset az atomenergia-ipar biztonsági intézkedéseit vizsgálta felül. A robbanás elpusztította az összes biztonsági korlátot. Közvetlenül a tragédia után elkezdődött a szomszédos területek fertőtlenítése. A munkát a nagy sugárzás bonyolította. A szennyezett talajt eltávolították és a temetkezési helyre szállították a "temetkezési helyeken". Korszerű építőipari és közúti gépeket használtunk Japánból, Finnországból és Lengyelországból. A vezetőülést egy ólomlemez védte, a levegőt szűrőkben tisztították. A lakosságot teljesen kiürítették.
Az objektum "Shelter" épült fel egy fal építésével az elpusztult negyedik blokk és az atomerőmű harmadik egysége között. A blokk északi oldalán egy óriási falat emeltek fel, melyet felemelkedett a láda. Mindegyik ilyen, 12 m magasságú párkány épült az előző borítója alatt. A nyugati oldalt fémrészekből állították össze, amelyek össztömege körülbelül 1000 tonna. Az átfedéseket 60 m magasságban szerelték fel, 165 tonnás acélkeretet szereltek fel. A keretre nagy átmérőjű csöveket helyeztek. Az 1986-os szarkofágot fémtetővel borították.
A munkát rövid idő alatt végezték el. Nagy mennyiségű beton áramlott az elpusztult helyiségekbe, ami megnehezítette a mozgást. A helyzet ellenőrzése érdekében 4 blokkon belül felderítő munkát és kutatást kellett végezni. A robotok nem tudták az információgyűjtést az erős sugárzás körülményei között. Mozgásuk a robbanás során keletkezett törmelékre korlátozódott.
Halálos, életveszélyes munkát kellett végezni az emberek által. Vezérlők a távfelügyelők telephelyén, próbálják meg a lehető leggyorsabban a nagy sugárzási zónát. A helikopterek segítségével olyan diagnosztikai bójákat helyezzen el, amelyek információkat gyűjtenek érzékelőkkel és mérőműszerekkel. A kapott információk lehetővé tették annak megállapítását, hogy a sugárzási terület fokozatosan csökken, az üzemanyag hőmérséklete csökken.
Az 1986-os szarkofág építésének egyik problémája a megmaradt fel nem használt üzemanyag elszigetelése a 4. blokkban. Az üzemanyag teljes szigetelésével fokozatosan önmelegedhet. Ennek a lehetőségnek a megakadályozása érdekében a szarkofágban kényszerített szellőztető rendszert hoztak létre üzemanyag önmelegedés esetén.
Így 1986-ban a szarkofágot 206 napra építették, 400 ezer m3 betont és 7 tonna fémrészet használtak fel. Az építkezést vészhelyzetben végezték, és kb. 20-25 évig dolgoztak ki. Ez az időszak lejárt. A szarkofág falaiban repedések jelennek meg, amelyeket nem csak külső természetes tényezők okoznak, hanem a tüzelőanyag belső interakciója és a falakon áthatoló nedvesség. És bár a nukleáris reakció veszélye kicsi, a radioaktív hulladékok valós veszélyt jelentenek. A szarkofág integritásának megsértése esetén a környezetet súlyosan érintik.