A rovarok reprodukciójának módjai, ingyenes tanfolyamok, kivonatok és tézisek
A rovarok sokszorosítása számos olyan tulajdonsággal bír, amelyek a biológiájuk lényeges részét képezik. Ezek a jellemzők magukban foglalják a reprodukciós módszereket, a táplálékkiegészítést, a nemek találkozását és a megtermékenyítést, a szexuális termelékenységet.
A rovarok esetében a szexuális dimorfizmus jellemző - a hímnek a nősténytől való megjelenése közötti különbség. A szexuális dimorfizmus lehet kifejezni a különböző méretű és színű, a test, hosszú antenna, jelenléte outgrowths az ellenkező nemű személyek, nincsenek szárnyak nőknél (néhány lepkefaj) stb
Találkozó padló és párosítás fordul el, hogy minden ilyen rendszer egyedülálló ez a faj, fehérhúsú-fogás, beleértve a hang, szín, viselkedésbeli (etológiai) és a legtöbb fej Noe - vegyi anyag.
A szexuális kommunikáció leggyakoribb és leghatékonyabb eszközei kémiai jelek, ...
amelyeket szexuális vonzerők szolgáltatnak. Ezek összetett illékony vegyületek nagyon alacsony koncentrációban működnek. Tehát úgy véljük, hogy a párosítatlan selyemhernyák hímek képesek reagálni a nőstény által kibocsátott feromonok koncentrációjára, legfeljebb 3 -10 -19 g anyagot 1 cm3 levegőre.
A rovarok trágyázásának módjai igen változatosak. A talajban vagy a rothadt fa alatti nemkívánatos rovarok nem járulnak hozzá a nőstény és a férfi közötti érintkezéshez. A hímek eloszlassa cseppek, akkor lopott, vagy spermatophore és megtermékenyítés történik, amikor elfog egy perces részét a mag a szexuális lyukak mi. Rovarok hiányos metamorfózis (csótányok, mantises, hosszú usye Orthoptera) hím elengedi egy spermatophore, hogy a női felveszi a szexuális függelékek.
A magasabb rovarok belső megtermékenyítéssel rendelkeznek, amit párosításnak vagy kopulációnak neveznek. Ebben az esetben a férfinak különleges szexuális apparátusa van (kopuláló szerv), amely a legtöbb rovarban jó szisztematikus jellemző.
Egyes rovarokban a párosodás egyszer fordul elő egy életen át (például a méhekben), másokban többször is megismétli (sok bark bogarat, barbárt). Ugyanakkor a tojások összekapcsolódása és öntermesztése között néha sok időbe telik. Például a hagyományos szúnyogok nõi ősszel, de csak tavasszal, vér táplálását követõen, a tojás érett, megtermékenyít és elhalaszt. Ez idő alatt a spermiumot a nőstény spermájában tárolják.
A legtöbb rovarok szaporodása mindkét nem részvételével jár; így biszexuálisnak vagy biszexuálisnak nevezhető. A legtöbb rovar oviparous; a tojás keltetése már a lerakódás után következik be. A rovarok másfajta tenyésztési módjai azonban jellemzőek: élőszülés, partenogenezis, pedogenezis és polyembryony.
Élő születés az, hogy az embrionális fejlődés véget ér az anya testében; így ahelyett, hogy tojásokat raknának fel a világításon, a lárvák vagy akár a kölykök előttiek is előállnak. Ez a leginkább jellemző a szűz nőivarú levéltetvek, valamint egyes legyek, mint a vérszívók és a szaruhártya, de azt is megfigyelhető néhány más fajok más megrendelések. A leggyakoribb forma az átlagos élő születés. Ez abból a tényből áll, hogy a lárvák keltetése a tojáscsövekben történik, vagy a petefészek áthaladása során; Nincs különleges test az embrió kifejlesztésére. Egyes csótányok, kokcidok, tripszek, bogarak és legyek figyelhetők meg.
Egy speciálisabb forma egy hamis, lebegő élőszülés, amelyet a placenta-szerű struktúra kialakítása jellemez a párosítatlan petefészek méhcsaládjának kiterjesztésében; A hamis placentán keresztül a tojásokat táplálják, amelyek a legtöbb esetben egy koronából hiányoznak. Ez a fajta jellegzetessége a levéltetvek, valamint néhány melegvérű parazita. A lycinogenezis jellemző a legyek és a tsetse fly; Az egyetlen olyan lárvája, amely az anya párosítatlan petefészek méhnyereségében fejlődik ki, ahol a szájon át táplálja a kiegészítő mirigyek váladékozását. A nőstény csak egy teljesen lárvát állít elő, amely készen áll a búvóhelyre, és hamarosan pupa alakul ki.
A partenogenezis vagy a szűz reprodukciót a megtermékenyítés hiánya jellemzi, és a tojásiparban és élelemben gazdag rovarokban, valamint a pedogenezisben is megfigyelhető. A rovarok szinte minden rendjének egyéni képviselői megfigyelhetők, és csak a szitakötőkben és ágyékfákban találták meg.
Biológiailag a partenogenezis változatos, és számos formában jelenik meg. Így a nem fertőzött tojásokból csak férfiak (arrenotokia) vagy nőstények (telithokia) vagy mindkét nem (amphyticus) alakulhatnak ki. Ezenkívül a partenogenezis lehet opcionális. állandó és ciklikus. Mindazonáltal citológiailag mindezen sokféleség csökkenthető a partenogenezis két fő típusára - generatív és szomatikus. Az elsőt a haploid jellemzi, azaz a haploid. a kromoszómák számának fele az embrió szomatikus sejtjeiben, a második - normál diploidszám, vagy akár poliploid.
Ezt a következőkkel magyarázzák. Ismeretes, hogy az éretlen szexuális sejtek meiózisba lépnek, azaz a kromoszómák számának csökkenésével; ezek a szexuális sejtek különböznek a szomatikusoktól, amelyek kettős, diploid, kromoszómákkészletet tartalmaznak. Ez a megosztottság a norma, és továbbra is fennáll a generatív parthenogenezisben; Ennek köszönhetően az embrió fele a normával szemben csökkent, azaz haploid számú kromoszóma. A test ezen állapota eltér a normától, így vannak olyan mechanizmusok, amelyek a diploid készlet utódainak helyreállítását szolgálják. Ez a helyzet a szomatikus partenogenezissel a redukciós hasadás elvesztésével vagy a kialakult haploid magok fúziójával.
Számos faj esetében a partenogenezisnek részleges jellege van, azaz időszakosan megfigyelhető, csak bizonyos külsõ hatásokkal vagy a petefészek nõi bizonyos élettani állapotával fordul elõ. Ezt a parthenogenezist fakultatívnak nevezik. Az fakultatív parthenogenezis egyik leggyakoribb formája a generatív parthenogenezis; az embrionális szövet haploid kromoszóma-készletet tartalmaz a sejtekben. Ezzel a formával a hímek nem fertőzött tojásokból fejlődnek. Ez jellemző a mézelő méhre, számos lovasra és egyéb parazita himnuszra.
Egy másik formája a parthenogenezis - választható telitokiya amelyben a megtermékenyített peték fejlődnek a hímek és nőstények, és megtermékenyítetlen - csak nőknek. A tojásképződést csökkentési részleg kísérte; de a lényege az unfertilized tojás lesz diploid vagy poliploid fúziós miatt kialakult haploid sejtmag. Ez egy példa a szomatikus partenogenezisre. Ismeretes néhány bottal rovarok, locust -. Tetrigidovyh (Tetrigoidea), coccid, levéldarazsak, stb, és általában jellemzi a jelenléte a populáció és a nőstények és hímek.
A szomatikus parthenogenezis egy speciális formája az állandó telithosis, amelyben a hímek hiányoznak vagy ritkán fordulnak elő, és csak nőstények fejlődnek ki a nem fertőzött tojásokból. A tojás fejlődési folyamata a kromoszómák csökkentése nélkül folytatódik, ezért egy diploid állapotot tartanak fenn a magban. Ez a fajta parthenogenezis széles körben elterjedt, és ismert néhány szöcskében, csótányban, bogarakban stb.
Pedogenesis vagy gyermekszaporítás, a reprodukció a lárva fázisában. A lárva petefészkében a tojások parthenogenetikai fejlődése következik be, amelyből a lárvák belépnek az anya lárva testébe, amikor elhagyja a lárvát; Az új generáció lárvái viszont pedogén módon multiplikálódnak, így több generáció fejlődése is előfordul, melyet végül egy felnőtt fázisú biszexuális generációk követnek.
Polyembryony mnogozarodyshevoe szaporodás reprodukció a tojás szakaszban néhány inherens parazita legyezőszárnyúak és Hymenoptera. Ha a házigazda szervezet polyembryony késik egy tojás, ami majd összetett átalakításokat nő egy hosszú lánc több tucat tojás: a tojás minden lárváikra, ami kedvezően befolyásolja a bábok és biztosítja felnőtt. A polyembryonia rovarokkal szorozva a tojások sekélyek és gyengék a tápanyagokban; ez azonban a fogadó anyagok lehetőséget kapnak, hogy megugrott a tömegét, és a következő fázis - a lehetőséget a további fejlődés és az eredmény a felnőtt státuszt.
Az Imago Pupa felnőtt lárva