Journal Hall Star, 2018 4. sz. - Irena Ronen - Bátorság és gyávaság Nabokov regényében "feat"
BÜNTETÉS ÉS VÉDELEM
A regény NABOKOVA "FEAT"
"Ez a helyzet a félelem leküzdéséről, a győzelemről és boldogságról" - mondta Nabokov Alfred Appel interjújában a "The Feat" című regényéről, amely még nem lett lefordítva angolra.
Az anyától örökölt erős képzelet Harry Fiversham csapdájává válik. Ő élénken képzeli fogja bizonyítani, hogy gyáva a csatában, és a félelem szégyent az apa, hogy barátok, és különösen veszélyeztetik a menyasszony vonul. Mason kitartóan jön a témája az ellenzéki oktalan, merész és végrehajtott katonai emberek ősei Harry, akinek portréi lógtak a falakon a régi ház, és az emberek kifinomult, akár egy ideges készlet, látszólag képtelen határozott fellépést, de a megfelelő pillanatban megnyilvánul nemcsak bátorság , hanem a leleményesség és a leleményesség is (12).
A Mason új regényének egyik epizódja a következő Nabokov-munkában - a "Camera Obscura" -ben reagált. Etne, a "Négy tollak" című regény hősnője találkozik az egykori Harry elvtársával a szolgálatban, aki kedvező híreket hozott róla. Az ülés egy kerítés mögött történik, egy kerti padon. Hirtelen megjelenik a szudánban elkápráztatott Durrance, akinek az önzetlen, aki megígérte, hogy egy vak emberhez megy, Etne megpróbálja elrejteni a hírt. Ez egy filmszerűen kifejező jelenet, ahol a vak ember szeretett,
és sikeresen elrejti jelenlétét és beszélőjét. Mason viselkedését a nemes impulzusok motiválják. Nabokovban hasonló helyzetet fordítanak egy kegyetlen groteszk szellemében: a szerelmesek megtévesztik a megbízható vak embert.
# 9; nem ez az egyetlen példa a használatára a „feat” a Lermontov a visszaemlékezések az új művészi kihívásokat. Lermontov furcsa a világ, arra kényszerítve a lírai hős vándorol, értelmezi a tragikus választottja, rodnyaschee őt egy számkivetett démon választott gonosz:
Mint a démonom, én vagyok a kiválasztott,
Démonként, büszke lélekkel,
Az emberek között vagyok egy gondtalan vándor,
A béke és az ég idegen.
# 9; # 9; ("Nem vagyok angyalok és paradicsom", 1, 228)
Hogy vagy - a serdülőkortól származom
szerelmes a vidám veszélyben. <…>
Nem érdekel a jövő,
és a múlt nem gyötrő minket.
Az ajtó fekete az elmúlt órában
könnyedén és merészen nyitunk. (1, 489)
Az "Uldaborg", a "fordítás a Zorlandból", a szomszédos versben
a „feat”, ugyanez a motívum lesz, mint a „Tragédia Mr. Morn”, a történet egy részét a visszatérő király, aki később jellemző az érett Nabokov:
Megnézem a jól ismert dűnék,
egy gyémánt az ég gerincén,
Tömörítem a kezem a zsebembe
és nevetve a blokkon, felemelkedek. (2, 601)
Nabokov maga nem volt, hogy egy-egy bátor halál harc, vagy találkozni egy mosoly, egy golyó hazájában; képtelenség „hogy néhány végső sverhgeroichesky jogszabály, amely lehetővé tette az embereket, hogy akinek emlékét csodálta” 16, úgy tűnik, hosszú kínozta. Ezt támasztja alá az a felismerés adott interjújában Robert Hughes 1965-ben, amikor arról beszél, irodalom a Szovjetunióban: „Egy, talán a legfájdalmasabb - esetén Osip Mandelstam - egy csodálatos költő, a legnagyobb költő az emberek, akik megpróbálják túlélni Oroszországban a szovjetek alatt - amelyet a brutális és gyenge kormány követett és végül elpusztult egy távoli koncentrációs táborban. Versek, hogy ő hősiesen folytatta az írást, amíg ő őrület elhomályosította fényes ajándék - finom mintákat magas és mély az emberi elme. Amikor elolvassa őket, a szovjet erõszak egészséges megvetése erõsödik. A zsarnokok és gyötrõk soha nem tudják elrejteni a komikus hiányokat az akrobatika mögött. A megvető nevetés jó, de nem elegendő az erkölcsi megkönnyebbüléshez. És amikor elolvastam Mandelstam-vers, írásos átka alatt a hatalom ezen állatok, akkor úgy érzem, valami tehetetlen szégyen, mert a szabadságot, hogy élni és gondolkodni,
írj és beszélj a világ szabad részén. "Csak akkor a szabadság keserű" 17.
Annak a ténynek köszönhetően, hogy áldozati álmok álma álmok maradtak, Nabokovot nem vesztettük el. Gyűjteménye a "Hegyi ösvény" gyűjteményéből kiindulva Arion egyik epigráfusa: "Mind a halottak, mind az úszók meghalták! / Csak én, a titokzatos énekes, / a partra partra szálltam.
Az 1930-as évek kivándorlása megkérdőjelezte az orosz irodalom létezésének célszerűségét. Azt követelte igazolható, és 1932-ben Vladislav Khodasevich című cikkében „feat”, védte a fiatal írók-emigránsok: „ha megfosztják nemcsak kellemes, de nagyon szükséges, a fiatal írók mi még mindig dolgozik, még nem feltűnő , hanem egy makacs harc az irodalmi létükért, különben nem nevezhetem el, mint áldást. "18. # 9;
A bátorság / gyávaság elleni ellenzék Nabokovban való tanulmányozásának egyik fontos anyaga csak a közelmúltban szerepel a "Morne úr tragédiája" irodalmi felhasználásában. Morne, egy humán uralkodó és nemes ember példája, egy hibát vall: nem tudja megfigyelni a küzdelem körülményeit, ami megköveteli öngyilkosságot. Sajnálata szinte senki sem tudja,
de a végén és éppen akkor, amikor már van lehetősége arra, hogy visszanyerje a trónt és a hatalmat, Morne nem tud ellenállni a lelkiismeret és a cumik nyomásának
velük. Abban Morn twin, ahogy később a "Lolita" Quilty, County Clare jelenik negatív kettős Humbert. A háttérben a tehetségtelen költő, de a rendkívüli gyáva Kliyana, mohón kapaszkodott az életbe, Morna viselkedés kevésbé tűnik szégyenletes, és ha nem menthető, ez még mindig egy emberi lény ponyatnym19. A választás bonyolultságát súlyosbítja az a tény, hogy a hősi halál helyett, amelyet biztosan meg fog tenni, el kell viselnie a saját életét tanúk nélkül, dicsőség nélkül. Nagyon kifejező monológ Morna, melyben megkísérli, hogy igazolja a gyávaság:
Ó, ha lehet
nem így, nem úgy, de a világ szemében,
egy forró háborús hurrikánban,
a patkók mennydörgése alatt egy izzadt lovon -
halhatatlan gyantázással találkozni
és az égen repülnek
a paradicsomi udvarra, ahol hallható a vízcsobogás
és a serafim elkapta a lovat
George! Igen, a halál azután az ecstasy.
És itt - én egyedül ... csak a gyertyák lángja -
ezer szemű kémkedő
a gyanús tükrökről. De kellene
Meg fogok halni! Nincs cselekedet - örökkévalóság van
Ellentétben a munkálatok Nabokov, amely ismerteti a gyávaság, amely a megváltás csak akkor lehetséges árán az élet, mint látjuk a „The Tragedy of Mr. Morn”, vagy, hogy nincs semmi, hogy engesztelést ( „Brock”), vagy azok, ahol valami hős minden megbocsátott-taki (Smurov a „kém”. Troscheykinu művész neproisshedshego „Események”), a „kihasználni” a legfontosabb dolog a lelki érlelés, „fennkölt kaland”, képes legyőzni a félelmet, és megy a tettet, mentes a nyilvánvaló előnyök.
# 9; évesen hetvenegy éves Ambrose Bierce, az egyik legszembetűnőbb és eredeti amerikai írók romantikus raktár ment Zoorlandiyu szakadt véres polgárháború Mexikóba, hogy a többi, „idegen” országban ( „furcsa országok”). Hiányzik.
Az egyik Birs utolsó levele azt mondja: "A tervem, olyan mértékben, mint ő
Mexikóon keresztül kell mennem az egyik csendes-óceáni kikötőbe, ha sikerül eljutnom anélkül, hogy a falra raknék, és lövés volna, mint egy amerikai. Innen remélem, hogy vitorlázok egyik Latin-Amerika kikötőjébe. <…> Természetesen lehetséges, még valószínűbb, hogy nem fogok visszatérni. "21
1 Vladimir Nabokov. Történeteket. Felhívás a végrehajtásra. Roman. Az esszé. Interjú. Vélemények. M. 1989. P. 432.
6 Köszönöm GA Barabtarlo-nak, aki ezt a Nabokov párhuzamos jellemzőjét javasolta nekem.
7 M. Yu. Lermontov. Teljes munkák. M.-L. 1948. P. 4. P. 147. A kiadvány további utalásait a szövegben a kötet és az oldal megjelölésével adjuk meg.
8 Előszó a "Feat" // VV Nabokov: pro et contra című fordítás angol fordításához. C. 73.
10 Vladimir Nabokov. Beszélj, Memória. New York, 1951. o. 139.
11 Vladimir Nabokov. Beszélj, Memória. Egy önéletrajz revisionált. New York, 1966, R. 199.
15 Vladimir E. Alexandrov. Op. cit. P. 429-430.
17 Vladimir Nabokov. Erős vélemények. London, 1973. P. 58.
18 Vladislav Khodasevich. Irodalmi cikkek és emlékek. New York, 1954. p. 280.
19 "A Morne úr tragédiája" című "két gyávaságra" lásd A. Yu. Aryev fent említett beszédét.
21 Ambrose Bierce teljes rövid története. Lincoln és London, 1984. p. 5-6.