A nemzetközi szervezet nemzetközi jogi forrásként történő feloldásának fogalma
A nemzetközi jog ezen forrásának jelentősége egyidejűleg növekszik a nemzetközi szervezetek nemzetközi jogi tantárgyakként betöltött szerepével. Ez a forrás önmagában nem teremt nemzetközi normát. A nemzetközi szervezetek döntései, különösen a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács határozatai részt vesznek a normák kialakításában. Például az ENSZ Közgyűlés Alapokmánya 11. cikke csak azt a jogot ismeri el, hogy "ajánlásokat tesz az ENSZ-tagállamoknak vagy a Biztonsági Tanácsnak. Az ENSZ-testületek közül csak a Biztonsági Tanács hozhat döntéseket a békefenntartó kérdésekről, amelyek kötelezőek a tagállamok számára, amint az az ENSZ Alapokmányának 25. cikkéből is kitűnik.
Az Art. A Nemzetközi Bíróság alapokmányának 38. cikke nem tartalmaz hivatkozást annak lehetőségére, hogy az IMPO szervezeti egységei által hozott döntéseket a Bíróság gyakorlatában alkalmazzák. Nyilvánvaló, hogy ez annak köszönhető, hogy a második világháború előtt a nemzetközi szervezetek nem játszottak nagy szerepet az államok közötti kapcsolatok szabályozásában. A helyzet megváltozik az ENSZ megalakulása és a modern nemzetközi szervezet kialakítása után. Az MMPO-k kezdik aktívan részt venni a világpolitikában, és arra törekszenek, hogy befolyásolják a nemzetközi jog fejlődését és alkalmazását.
Valójában a MIPO túlnyomó többségének fő szervei rendelkeznek hatáskörrel olyan normatív cselekmények kidolgozására és elfogadására, amelyek nemzetközi szervezetek egyoldalú cselekedetei, mint a nemzetközi jog tárgyai, amelyek az érintett nemzetközi szervezet akaratának külső megnyilvánulása.
A nemzetközi szervezetnek a nemzetközi jog egyetlen tárgyává válása az általa elfogadott jogi aktusokban nyilvánul meg, amelyek a gyakorlatban eltérő neveket kapnak: határozatok, döntések, ajánlások, nyilatkozatok stb. Így jogi szempontból a nemzetközi szervezet cselekményei a tagállamoknak az illetékes szervben történő akaratának meghatározása az eljárási szabályokkal és a szervezet chartájával (Kolosov, Kuznetsov) összhangban.
Ahogy GI megjegyezte. Tunkin ", a nemzetközi jog normák kialakításának szerződéses és szokásos folyamatai mellett nemzetközi jogi normák kialakulását jelenti, mivel a nemzetközi szervezetek elfogadják a jogilag kötelező erejű állásfoglalásokat az államokról". Amint azt az MP kurzus 7 kötetében jeleztük, "a MO felbontások egy új módszer az MP normák létrehozására, az MP új forrásaként".
A nemzetközi szervezet szervei által elfogadott határozatok jogerőre vonatkozó kérdését intézményi aktusa határozza meg. A legtöbb szervezet alapszabályának megfelelően testületeik döntései tanácsadó jellegűek.
Biryukov PN két MP aktust tartalmazó csoportot oszt ki:
Azok a jogi aktusok, amelyek a nemzetközi szerződések és a nemzeti jogszabályok értelmében jogilag kötelező erejűek. Így az Art. A WHO alkotmányának 22. cikke értelmében a WHO Egészségügyi Közgyűlés által elfogadott szabályok kötelező érvényűvé válnak minden MO résztvevő számára a közgyűlés által történő elfogadásról szóló értesítést követően. Egyes államok alkotmányai (Portugália, Ausztria, Svédország) tartalmaznak rendelkezéseket a nemzetközi szervezetek nemzetközi jogi aktusainak közvetlen hatásáról a nemzeti jogba. TS A nemzetközi szervezet állásfoglalásait a nemzeti jog normái is rögzíthetik.
Az átvevő intézmény jellege alapján meg lehet különböztetni az MMPO által a tagállamok hivatalos képviselőiből álló közigazgatási szervek, közigazgatási, bírósági vagy parlamenti testületek által elfogadott aktusok között. A nemzetközi igazságügyi szervek döntéseinek jelentőségét az alábbiakban tárgyaljuk. Az elfogadott jogi aktus céljának kritériuma lehetővé teszi az IMPO azon jogi aktusainak megkülönböztetését, amelyek valamely jogi személy jogállásának megteremtését vagy feladatok ellátását szolgálják (például egy nemzetközi szervezet leányvállalatának létrehozása), az ilyen cselekményeket személyes vagy személyes jellegűnek nevezik. Azonban nem ritka, hogy olyan MMPO-t találjanak, amelyek általános célokat követnek, amelyek révén különböző típusú MIPO-szabályokat fogadnak el (MIPO-szervek eljárási szabályzata, pénzügyi szabályzat stb.).
Az MMPO egyes cselekedetei belső jogviszonyaik szabályozására irányulnak, míg mások a tagállamok közötti külkapcsolatokat határozzák meg, ami mindkettő anyagi lehetőségeitől függ.
El kell ismerni, hogy jelenleg a jogilag kötelező erejű MIPO-aktusok jelentős része korlátozott hatókörű, azaz működésük a vonatkozó nemzetközi szervezet kereteire korlátozódik, amely azokat fejleszti és elfogadja.
Ugyanakkor az ENSZ Közgyűlés határozatainak jogi természetét, amelyet néha "állásfoglalás-ajánlásnak" neveznek, vagy általános célokkal rendelkező állásfoglalásokat folytatnak, továbbra is széles körben megvitatásra kerülnek a nemzetközi jog tudományában. Az ENSZ Közgyűlése ezen cselekményeinek sajátossága, hogy bizonyos magatartási szabályokat fogalmaz meg az ENSZ-tagállamok és a nemzetközi jog egyéb tárgyai számára, amelyek megjelenésük formájánál hasonlítanak a jogi normák megfogalmazásaira. A külföldi szakirodalomban és számos hazai ügyvédnél azt javasolták, hogy az ENSZ Közgyűlésének ilyen állásfoglalása az általános nemzetközi jog normáinak független forrása. Úgy tűnik, hogy ezt az álláspontot sem az ENSZ Alapokmányában, sem a modern nemzetközi jog gyakorlata nem erősíti meg.
Véleményünk szerint az említett állásfoglalás-ajánlások nemzetközi megállapodásoknak tekinthetők, amelyeket egyszerűsített módon kötöttek meg. Ez a vélemény szintén nem rendelkezik elegendő indokkal, mivel sem az elfogadásukra vonatkozó eljárás, sem a vállalt kötelezettségek jellege, sem egyéb, működésükhöz kapcsolódó kérdések nem teszik lehetővé az ilyen nyilatkozatokat.