Versek a télről
Csodálatos versek a télről. versek az első hó, és az első fagy, verset hópelyhek, hóember, a régi és az új év, valamint az összes kedvenc versek télen jól ismert költők.
A tél szép volt:
A peremén
Az átlátszó jég,
Csillagok, hópelyhek.
Minden gyémánt, gyöngy,
A színes fények,
A sugárzás körül mozog,
Suttogja:
-Legyen feküdjön, puha hó,
Az erdőknek és a réteknek,
Lay nyomvonalak,
Küldje ki az ágakat!
Az ablakokon a Mikulás,
Szétszórja a kristály rózsákat
Fényviszonyok,
Ravasz szőtt.
Te, hóvihar, chudi,
A holtágak kikötői,
Légy a forgószél fehér
A szürke területen!
Alvás, földem, alvásom,
Az álmok mágiát tartják:
Várjon, brokátba öltözve,
Új hajnal!
A tél vidám volt
A korcsolyák és szánok,
A sípálya priporoshennoy,
Mágikus régi mese.
A karácsonyfa díszített
A lámpások hintáznak.
Hagyja, hogy a téli fa boldog legyen
Nem ér véget tovább!
SZEMÉLYEK A RÉGI ÉVRŐL
E. Grigorieva
Természetesen mindenki vár az új évre,
És én - sajnálom a régiet.
Végtére is ő teljesen elhagy minket!
Még szomorú voltam.
És már hozzászoktam hozzá,
Egy év alatt barátságos voltam vele.
Barátságos voltam vele,
Mi úszni tanult,
Amit a tenger látott először
És ez a kis nővér megszületett.
Számomra az igazság szomorú lett,
Az, hogy az év elmúlt.
Csendesen a fenyőfa sziklákon.
A régi év vége.
Jó az erdőben télen,
Az erdő díszes,
A csengőhó csillog,
A fagy ezüstös.
Csendesen a fenyőfa sziklákon.
A régi év vége.
Nevetés, szórakozás, játékok, viccek,
Dalok, öröm, tánc!
Hát mindannyian élünk
Az újév meseában!
Az erdő és a mező fehér,
Fehér rétek.
A nyárban havazott
Ágak, mint a szarvak.
Kemény jég alatt
A folyók vizei nyugvóak.
Fehér hóviharok
Lefeküdtem a hó tetejére.
Az égen fényes csillagok
Táncolnak.
A régi év megbocsátott -
Újév jön.
Egy könnyű felhő az erdő fölött
A tündér úszni kezdett
És megérintette a hópelyheket
A fák ágai gyengédek.
Söpörtem a hófúvók körül
Fehér, bolyhos,
Miután elrejtette az összes mozdulatot,
És a pályák gyorsak,
Adtam egy fehér kabátot
Mindannyian vigyáznak a prankstersre.
Feloldódott titokban törékeny -
Tiszta téli ünnep.
tócsa
Egy homok ragyog.
finom
A kéreg rángatózik.
kéreg
Isès fagy
És ajándékként
Ő hozott minket.
És most
Minden útról:
Összeroppant! Összeroppant!
A gumiabroncsok alatt
És a lábad alatt:
Összeroppant! Összeroppant!
Mintha
téli pite
összemorzsolt
mindenütt!
MIÉRT A TÉLI SZÉRHETŐSÉG LEHETSÉGES
osztály Anna Kovalenko
Idő télen fagyos
Az erdő szélén
A medve otthonába sétált
Meleg bundában.
Elment, elment a dzsámba
Az országút mentén
És a hídon keresztül járva,
A róka a farokra lépett.
A róka felsikoltott -
Sötét erdő zúgolódott.
És a medve egy pillanatra megijedt
Nagy fenyőre másztam.
Egy fenyő vidám malacon
A mókus hernyó ház
És azt mondta: "Maga viseli,
A lábad alatt kell lennie!
Azóta a medve úgy döntött,
Mire kell aludnom a télen,
Az ösvényeken nem jár,
Ne lépj a farokra.
Télen nyugodt
Most alszik egy havas tető alatt,
És boldog vagyok vele,
Ami farok nélkül született.
Hógolyót készítettünk.
- Héj, haver!
Felülről kettőt.
A legfelső a fej.
Az orr egy sárgarépa. Ezúttal!
Két szemüveg a szeme helyett.
És cékla, a pontszám "három!",
Megszedjük a száját. Nézd!
Lábak - cipők, karok - ágak.
Vitorlázás volt Svetkától ...
A hóember elmosolyodott
És az erdei síléceken is indultak.
Újév. A narancs,
A felolvasztott tűlevelűek vékony szaga ...
Egy szivárvány kígyóhuzat
A lélegzetet lélegzik be
A szárító gyertyák. Mint egy szimbólum
Az elmúlt pillanatokban -
Újév. Egy virágzó szilva
A lélek küszöbén, egy ébredés.
Ah, ez a felolvadás a tél közepén van!
A vesék már készen állnak feloldódásra.
A fákat becsapják! Még mi is
Hidd el, hogy a madarak visszatérnek
Csak a forró országokban ...
És bolond, hogy reménykedjünk a nyáron:
A hóviharok valahol elrejtőztek,
De mindenki titokban van, mégis csoda vár.
Nézd, fiúk,
Minden pamut gyapjú volt!
És válaszul nevetés volt:
"Ez volt az első hó."
Csak Lyuba nem ért egyet:
- Ez egyáltalán nem hógolyó -
Mikulás megcsípte a fogait
És szétszórta a port.
AZ ELSŐ HÓL A POOROK
Nikolay Nekrasov
Hógolyófúvók, fordulók,
Az utca fehér.
És pocsolyák lettek
A hideg pohárban.
Hol nyáron énekeltek pintyeket,
Ma - nézd! -
Mint a rózsaszín alma,
Vannak bullfinches az ágakon.
A hógolyót sílécekkel vágják,
Mint a kréta, nyikorgó és száraz,
És a macska gyömbér fogás
Boldog fehér legyek.
SZEMEK A SNOWFLAKES
Hópelyhek vagyunk, bolyhos vagyunk,
Nem baj vagyunk.
Hólabericák vagyunk,
Táncolunk éjjel-nappal.
Egy körben fogunk felkelni -
Kiderül, hógolyó.
Fehér fafoltot,
A tetők egy halomban voltak.
Föld borított bársony
És megmentették a hidegtől.
Gyorsan és könyörtelenül,
A hópehely az üvegen ült.
A hó vastag és fehér volt éjszaka -
A szoba hójából könnyű.
Kissé felrobbantja a szöget,
És a téli nap felkelt.
Mint minden nap, teljesebb és jobb,
Tökéletesebb és jobb az új év ...
SZEMEK A HÓVAL
Konstantin Balmont
Világos bolyhos,
A hópehely fehér,
Milyen tiszta,
Milyen bátor!
Drága viharos
Könnyen sweeps,
Az égen nem égve,
Kérik a földet.
Lazur csodálatos
Elment,
Én a homályban
Letört az ország.
A ragyogó fényben
Vigyázzon,
Az olvasztott pelyhek között
Mentés és fehér.
A szél profetikus
Trembling, rising,
Rajta,
Könnyedén lengő.
Az ő lendülete
Meggyógyult,
Hóviharával
Ez vadul forog.
De itt véget ér
Az út messze van,
A föld megérinti,
A csillag kristály.
Fekszik bolyhos,
A hópehely vastag.
Milyen tiszta,
Milyen fehér!
Mindenhol hó, a hóban otthon -
Tettem neki.
Sietettünk,
Hoztak bennünket.
Dawn-tól Hajnalig
Dicsőség a téli bolondoknak.
Mikulás, milyen kicsi,
Tánc a holtágakban.
És én is tudom
Így táncolni a hóban.
Itt jött a tél
ezüst,
Fehér hó sodródott le
a tiszta terület.
Boldog gyerekekkel a korcsolyákon
minden túrán,
Éjjel hópelyhekben
összeomlik ...
Az ablakok írtak egy mintát
jeges igolochkoj
És kopogtatunk az udvarra
egy friss halszálkáson.
- Mit csinálsz, Winter?
- Csodatornak építése!
Hóviharok ezüsttel,
Mindent körül díszítek.
A körhinta elfordul,
Zalichvatsky hóvihar!
Megpróbálom, reggel
Nem hagyta ki a gyerekeket,
A fák felé,
Hármasra!
A tél nem aggódik:
Hamarosan az ünnep az újév!
MAMA! GLASS-KA Ablakból
Athanasius Fet
Anya! nézz az ablakból -
Tudja, tegnap, nem ok nélkül, macska
Mostam az orrom:
Nincs sár, az egész udvart lefedték,
Világos volt, fehér -
Nyilvánvaló, hogy van fagy.
Nem karcos, világoskék
Az ágak felhólyagos fagy -
Nézd meg legalább te!
Mint ahogyan valaki torovaty
Friss, fehér, nyers pamut
Minden kitisztította a bokrokat.
Tehát most nem lesz vita:
A szán és a felfelé
Szórakoztató menekülni!
Igaz, anya? Ne tagadja meg,
És maga valószínűleg azt fogja mondani:
"Nos, siess és járj!"
Fehér nyírfa
Az ablakom alatt
Megközelített egy hóval,
Pontosan ezüst.
A bolyhos ágakon
Snowy Edge
Törött kefék
Fehér szegély.
És megérte a nyírfát
Egy álmos csendben,
És a hópelyhek égnek
Az arany tüzet.
És a hajnal, lustaan
Séta körül,
Az ágakat megszórja
Új ezüst.
A régi kunyhó
Minden a hóban áll.
Nagyi az öregasszony
Az ablakból néz ki.
Unokák-SHALUNISHKA
Térdelt a hóban.
Élveztem a gyerekeket
Gyors szán fut.
Futás, nevetés,
Hóhéjat készítenek,
Csengetés hallható
Hangok mindenütt.
Egy havas házban lesz
Gyors játék.
Az ujjak megfázik, -
Otthon itt az ideje!
Holnap lesz tea,
Kifogás az ablakból -
És a ház megolvadt,
A tavasz az udvarban van!
A POEM EVGENY ONEGIN TÉLIÁRÓL SZEMLEK
A. Puskin
Itt van az északi, a felhők felzárkóznak,
Döbbent, és ordított - és most ő
Van egy varázsló-tél,
Én azért jöttem, és szétesett; kötegek
Lógott a tölgyek,
Fektesse le a hullámos szőnyegeket
A hegyek körüli területek között.
Brega egy mozdulatlan folyóval
Összehasonlítva egy vastag burkolattal;
A fagy fújt, és örülünk
Anya-téli leprás.
***
Winter. A paraszt diadalmas,
A driftwoodon az út megújul;
Ló, hó illatú,
Úgy hever, mint egy ügetés;
A gyeplõk bolyhos robbantás,
A sátor elhajtott;
A kocsis ül a dobozon
Egy báránybőrben, egy vörös szárnyban.
Itt fut az udvar fiú,
A szán bug, ültetés,
Én lóvá alakítottam;
Shalun megdermedt az ujjával:
Neki mindketten beteg és nevetséges,
Egy anya veszélyezteti az ablakban.
Fagy és nap; csodálatos nap!
Aludsz, kedves barátom -
Itt az idő, a szépség, ébredj fel:
Nyisd ki a szemed
Észak felé Aurora felé,
Nézd meg az északi csillagot!
Vechor, emlékszel, a hóvihar dühös volt,
A felhõs égen a ködösség rohant;
A hold, mint egy halvány folt,
A felhőkön sötét,
És szomorúan ültél -
És most. nézze meg az ablakot:
A kék ég alatt
Magnificent szőnyegek,
Napsütésben, a hó fekszik;
Az átlátszó erdő egy fekete,
És a fenyő zölden nő a rejtett fűben,
És a jég alatti folyó ragyog.
Az egész szoba borostyánsárga ragyog
Világítva. Boldog összecsapás
Megrepedt víz alatti kemence.
Jó gondolkodni a kanapén.
De tudod: ne rendelj egy szánkot
Penge a barnás kancát?
Slipping a reggeli hó,
Kedves barátom, menjünk
A türelmetlen lovat
És látogassa meg az üres mezőket,
Az erdők, a közelmúltban olyan vastag,
És partra, kedvesem.
A vihar sötétsége lefedi az eget,
A forgószél kavarog;
Mint a fenevad, ő nyer,
Aztán sírni fog, mint egy gyerek,
Aztán egy dömpinges tetején
Hirtelen a szalma csörömpöl,
Mennyire késik az utazó,
Nekünk egy ablakban kopogtatunk.
A mi dömpinggomba
És szomorú és sötét.
Mi vagy az öreg hölgyem,
Tétovázva az ablakon?
Vagy kiabálunk a viharral
Te, barátom, fáradt,
Vagy felkapaszkodni a zümmögés alatt
Orsója?
Inni, kedves barátnő
Szegény ifjúságom,
Inni a fájdalomtól; hol van a bögre?
A szív sokkal élvezetesebb lesz.
Énekeljen nekem egy dalt, mint egy titmushoz
Csendben a tenger mögött élt;
Énekeljen nekem egy dalt, mint egy lány
Reggel követem a vizet.
A vihar sötétsége lefedi az eget,
A forgószél kavarog;
Mint a fenevad, ő nyer,
Aztán sírni fog, mint egy gyerek.
Inni, kedves barátnő
Szegény ifjúságom,
Inni a fájdalomtól: hol van a bögre?
A szív sokkal élvezetesebb lesz.
Ha tetszett a "Téli ünnepek" című gyűjteményének, ossz meg egy linket a barátaiddal a közösségi hálózatokban.