Tsvetaeva m
Az asztalt hatra raktam
Marina Tsvetayeva
"Hat évvel lefedtem az asztalt." *
Ismétlem az első verset
És továbbadom a szót:
- "Hat évet fektettem".
Elfelejtettél egyet - a hetedik.
Te nyomorult vagy.
Az arcokon - esővíz.
Hogy lehetne egy ilyen asztalnál
Hetedik elfelejteni - a hetedik.
Nem elégedett a vendégekkel,
Inaktív dekantáló kristály.
Sajnos, ez szomorú számukra,
Névtelen - minden szomorú.
Szomorú és hálátlan volt.
Ah! ne egyen vagy inni.
- Hogyan lehet elfelejteni a számot?
Hogyan tehettél el hibát a számlán?
Hogyan lehet, hogyan merészel nem érteni,
A hat (két testvér, a harmadik -
Te magad - a feleségeddel, az édesapáddal és az anyáddal)
Vannak hét - egyszer én vagyok a világon!
Az asztalt hat,
De a hat világ nem halt meg.
Mint egy bugaboo az élő -
Kísértet akarok lenni - a tiéd,
(His).
Robusztus, mint tolvaj,
Ó, nem érinti a lelket!
A nem továbbított eszköz esetében
Hetedten ülök, hetedik.
Egyszer! - forgatta az üveget!
És ez minden. hogy szomjas voltam a kiömlésre, -
Az összes só a szemekből, a vér a sebekből -
Az asztalterítőtől a padlólapokig.
És nincs koporsó! Elválasztás - nem!
Az asztal elkényeztetett, a ház felébred.
A halál - egy esküvői vacsorára,
Én vagyok az élet, ami vacsorázni jött.
Senki sem: nem testvér. nem fiú, nem férj,
Nem barátom - és mégis feddek:
- Te, egy asztal, amely hat,
Nem landoltam - a szélén.
* A. Tarkovsky versének első sorozata