Ne oltsa ki a szeretet fényét "
Egy nő panaszkodott egy szomszédhoz egy barátja miatt, aki megsértette. A szomszéd megerõsítette, és meggyõzte róla, hogy megbocsátja barátjának.
- Bocsásson meg? De hogyan van? Miután ő megtette velem? Nem, nem tudod megbocsátani a rosszat - mondta a nő. - És egyébként miért szeretem az embereket, akik nem szeretnek engem, miért kell jó, amikor mindenki megtéveszti, elárulja és piszkos trükköket csinál?
- Megmondom neked egy történetet - mondja a szomszéd.
"Volt egy ember a világon. És megkérte a természet anyját, hogy tegye meg úgy, hogy éjszaka könnyű legyen, hogy ne gyújtsa be a gyertyákat, és télen meleg lesz, hogy ne égesse meg a kályhát. De anya többet tud a természetről, hogy mi és hogyan kell, szóval nem figyelt rá az ember kéréseire.
Dühös rá az ember, és úgy döntött: „Ó, te, igen Nos, akkor nem lesz éjjel fény fény, és nem ragyog te és kályha télen én is, nem fog süllyedni a hő nem melegít én? .. még nyitva az ajtót, hogy az utcán az lesz, hogy a ház és a hő nem marad, akkor majd meglátjuk, hogy lesz hideg. "
- Nos, egy bolond - szakította félbe a történetet szomszéd - úgy gondolta, hogy ragyog a fény természetét, és melegség felmelegíti azt a téli hidegben. Arrogáns idióta! De ez az első és legfontosabb, hogy szükséges volt neki. És ő - anyám - vigyázni magára.
- Akkor miért vagy - kérdezte a szomszéd -, ugye?
- J. - a nő meglepődött.
- Igen, te. Miért oltod ki a szereteted fényét, amikor a sötétség összegyűlik körülötted, és miért nem világítod meg a kandallót, amikor a nép szíve hűvös?
Az egyik ül a sötétben, és várja meg, amíg valaki ragyogni fog neked, nem jobb, nagyon „világít” - kinyitja a „szívetek ajtaját.” És szentelje magát és másokat? Végtére is, miközben te magad is látni az utat, és esetleg körül fog látni, és végig veled, kéz a kézben. És mint ülni a hideg, és várja, hogy valaki meleg van, nem jobb égessen központjában szívét és a hő felmelegíti magát, és meleg szívét mások, majd látod, szívük nem lesz melegebb szitál annyira hideg.