A Golden Cockerel története
Sehol, a királyság túlsó végén,
A harmincadik államban,
Egykor Dadon dicsőséges király volt.
A fiataloktól félelmetes volt
És a szomszédok időről-időre
Bátran bántalmazott;
De öreg voltam
A katonai ügyek kikapcsolódása
És békét is szervezhet magának.
Itt szomszédok zavarják
Lett a régi király,
Szörnyű kárt okoz neki.
A vagyonának vége felé
Védje a támadásoktól,
Meg kellett tartania
Számos hadsereg.
A vágy nem alszik,
De nem volt ideje.
Délről, délről várakoztak,
Egy keletről felmászik a hadsereg!
Itt megbirkózhatsz - lenyűgöző vendégeket
A tengerből ... a haraggal
Indus sírt Dadon királytól,
Indus szintén elfelejtette az álmot.
Milyen élet az ilyen szorongásban!
Itt van segítségkérés
Fordultam a bölcsekhez,
Egy stargazer és egy eunuch.
Ő küld neki egy íjat.
Itt van a bölcs ember Dadon előtt
Felkelt, és kivette a táskából
Az Arany Cockerel.
"Tedd ezt egy madárnak"
Ezt mondta a királynak: a beszéden;
Cock aranyat
Hűséges őrséged lesz:
Ha minden békés,
Így hát ülni fog;
De csak egy kicsit az oldalról
Várjatok háborúra,
Il foray force brutális,
Egy másik jaj egészségtelen
Akkor a faszom
Ő lesz pripoditet kagyló,
Scream és nézd meg
És azon a helyen fog megfordulni.
A szkopkói király köszönetet mond,
Hegyek aranyat ígér.
"Egy ilyen kölcsön"
Csodálattal mondja, -
Az első akaratod
Teljesíteni fogok, mint a sajátom. "
Nagyméretű küllők
Kezdte őrizni a határait.
Egy kis veszély látható,
Hűséges őr, mind álmából
Mennyezetek, emelkedik,
Ebbe az oldalra fordul
És kiált: "Kiri-ku-ku.
Uralkodni, feküdni az oldaladon!
És a szomszédok csendesek voltak,
A harc nem mert:
Ilyen a Dadon királya
Minden oldalról visszautasították, az év, a másik békésen halad;
Cockerel még mindig ül.
Itt egyszer Dadon király
Szörnyű zaj ébred:
"Királyunk, a nép atyja!"
A Voivode hívja. -
A császár! kelj fel! baj! "-
- Mi az, uraim?
Dadon azt mondja, ásít, -
A. Ki van ott? mi baj?
A kormányzó azt mondja:
"A kakas ismét sikoltozik;
Félelem és zaj az egész fővárosban. "
A király az ablakhoz, - a beszéden,
Látja, ahogy a kakas mozog,
Kelet felé fordulva.
Semmi nem halogatja el: "Gyors!
Az emberek, egy lóon! Hé, élénkebb!
A király csapatokat küld keletre,
Legidősebb fia vezet.
A csótány megnyugodott,
A zaj megszűnt, és a király elfelejtette.
Itt nyolc nap telik el,
De a hadseregből nincs hír;
Volt, nem volt csata, -
Nem Dadon jelentésére.
A kakas ismét imádkozott;
A király a másiknak hívja;
Most egy fiatalabb fiú
Elküldött egy nagy ember megmentésére.
Cock ismét megszűnt.
Ismét nincs hír tőlük!
Ismét nyolc nap múlva;
Az emberek félelemben töltenek napokat;
A kakas ismét imádkozott;
A király a harmadik sereget hívja
És kelet felé vezet, -
Maga, nem tudva, hogy jó-e.
A csapatok éjjel-nappal járnak;
Elviselhetetlenné válnak.
Sem a vágás, sem a tábor,
Sem a sírkő
Dadon király nem találkozik.
- Milyen csoda? gondolja.
Ez egy nyolcadik nap,
A hadsereg vezeti a királyt a hegyekbe
És a magas hegyek között
Selyem sátort lát.
Minden csendben csodálatos
A sátor körül; a szoros közelében
A sebesült férfi nyugszik.
Dadon király siet a sátorba ...
Milyen szörnyű kép!
Előtte, két fia
Felszerelés nélkül vagy anélkül
Mind a halott hazugság,
A kard átszúrta egymást.
Lovaik a barlangok között járnak
A taposott fűben,
A véres ant ...
A cár ordított: "Ó, gyerekek, gyerekek!
Jaj nekem! fogott a hálózatban
Mindkettőnk a sólymok!
Jaj! halálom jött. "
Mindenki ordított Dadonra,
Erõs nyögéssel felnyögött
A völgyek mélysége, a hegyek szíve
Shook. Hirtelen egy sátor
Flopped ... és a lány,
A Shamakhan királynő,
Minden olyan ragyogó, mint a hajnal,
Csendben találkozott a királlyal.
Mint a nap előtti madár,
A király elhallgatott, szemébe nézve,
És elfelejtette előtte
Mindkét fiú halála.
És ő Dadon előtt áll
Mosolyogva - és íjjal
A kezét elvitte
És elvitte a sátráját.
Ott helyezték az asztalhoz,
Mindenféle ételt kezeltem;
Pihentettem
A brokátágyon,
És aztán egy héten egyenletesen,
Meggyőzte őt,
Elvarázsolt, boldog,
Dadon ünnepelt rá.
Végül és visszafelé
Katonai erejemmel
És egy fiatal lány
A király hazament.
Előtte pletykák futottak,
Byl és a mesék nyilvánosságra hozták.
A főváros alatt, a kapu közelében,
Egy zajjal találkoztak az embereikkel -
Mindenki fut a szekér után,
Dadon és a királyné mögött;
Mindenki üdvözli Dadont ...
Hirtelen meglátta a tömegben,
A Sarikinsky sapka fehér,
Minden, mint egy hattyú szürke,
Egy régi barátja, egy skopec.
- Ó, nagy, apám!
A király így szólt hozzá: "Mit mondasz?"
Jöjjön közelebb! Mit akarsz? "-
- A cár! - a bölcs válaszol, -
Végül meg fogjuk érteni,
Emlékszel? szolgálatomért
Barátként ígért nekem,
Az első voltam
Teljesíti a sajátját.
Vidd magad nekem egy lányt. -
Shamahanskuyu királyné ... -
A király nagyon meglepődött.
- Mi az? - kérdezte az öregemberhez.
Vagy az ördög megváltozott?
Vagy őrült dió?
Mit vettél a fejedben?
Természetesen megígértem,
De mindenkinek van határ!
És miért akarsz egy lányt?
Tudja, ki vagyok?
Kérdezzen tőlem
Bár a kincstár, még a boyar rangja is,
Bár a ló a királyi istállókból származik,
Bár fele a királyságom.
- Nem akarok semmit!
Adj nekem egy kislányt,
Shamahanskuyu királynő, -
- válaszolja a bölcs.
A király köpködött: "Olyan ez így van: nem!
Nem fogsz semmit kapni.
Maga, bűnös, kínzás;
Menj el, most már biztonságban van;
Vigyétek el az öregembert!
Az öregember vitatkozni akart,
De másikkal ésszerűtlen veszekedni;
A királynak volt a pálca
A homlokon; leesett,
És a szellem kint van. - Az egész tőke
Megborzongott; és a lány-
Hee-hee-hee! igen ha-ha-ha!
Ne félj, tudd, bűn.
A király, bár nagyon nyugtalan volt,
Vigyorgott rá érzelmekkel.
Itt - belép a városba ...
Hirtelen csengett,
És az egész tőke szemében
Cocky ellopta a kötőtűből;
Odamentem a szekérhez
És a király ült a koronán,
Felébredt, és a fejébe meredt
És felmászott ... és ugyanabban az időben
A szekérről Dadon -
Egy darabig felszaladtam, és meghalt.
És a királyné hirtelen eltűnt,
Egyáltalán nem történt meg.
A mese a hazugság, de benne ez egy ötlet!
Jó barátok egy leckét.
