Az ötletek helyének tekintetében három fő válasz van
· Az ötletek fizikai dolgokból állnak.
· Az ötletek az emberi elme teremtése, ezért az ember tudatában vannak.
Az ötletek nem anyagi dolgok, és nem az ember tudatában vannak, hanem olyan harmadik világban, amelyet Platón Hyperurantiumnak nevezett (szó szerint: az égen túl).
Platón a harmadik szemszögből ragaszkodott. Platón nem tekintett minden ötletnek egyenértékűnek. Socrates után elsőként a jó gondolatot fogalmazta meg. A legmagasabb elképzelés az abszolút jó fogalom - ez egyfajta "Nap az ötletek birodalmában", a világ Reason, illik a Reason és az Istenség nevéhez. Számára a jó volt az oka minden szépnek a világban és az emberek életében. Szerencsére Platón szerint ez a világ elve.
Platón bizonyítja Istennek létezését azzal az érzéssel, hogy kapcsolatban állunk a természetével, ami úgy tűnik, "rezeg" a lelkünkben. A Platón világnézetének lényeges eleme az istenekbe vetett hit. Platón a társadalmi világrend stabilitásának legfontosabb feltétele volt.
Platón szerint a "gonosz nézetek" elterjedése hátrányosan érinti a polgárokat, különösen a fiatalokat, a zavartság és az önkényesség forrása, ami a jogi és erkölcsi normák megsértését eredményezi.
Platón kozmológiája. Isten-mester (demiurge) kombinált ötleteket egy mátrixszal, a kozmosz, az eszmék tökéletesítésével rendelkező lény, különösen a matematikai, kiderült. A demiurge létrehozásának mintája az ötletek világát vette át.
Platón érvelésében következetlenség tapasztalható: az ötletek elsősorban, de ugyanakkor a demiurge isten irányítják őket. Az eredeti állapotot az eszméktől függetlenül gondolják, csak a demiurge erőfeszítéseinek eredményeként, ötletekkel animálva.
Platón antropológiája. Minden embernek teste és lelke van. A lélek egy személy legfontosabb része, hála, eszméket tanul, ez erény. A lélek a mérséklés, a bátorság és végül a bölcsesség erényeiben rejlik. Bárki, aki ezt megérti, a jó eszméjének modelljévé válik. Könnyebb mérsékelt, nehezebb bátorságot elérni, még nehezebb lesz bölcs dolog. A jóhoz nem csak a tudás, hanem a szeretet is vezet.
A szerelem lényege a jó, gyönyörű boldogság mozgalmában. Ez a mozgásnak saját szakaszai vannak: a test szeretete, a lélek szeretete, a jó és a szép szeretet. A hétköznapi elképzelések szerint a platóni szerelem a szeretet, szenzuális impulzusoktól mentes. Tény, hogy Platón a szeretetet a spirituális tökéletesség ösztönző erejévé ölte, szemben állt a szeretet iránti információval a szexuális egyszerűség kedvéért. A szerelem Platón szerint a híd, amely összeköti a fizikai, az érzéki és a lelkileg-magasztos.
Kezelje a lélek ötletét. Platón mondja. a születés előtti lélek a tiszta gondolat és szépség birodalmában van. akkor esik vissza a földre, ami átmenetileg az emberi szervezetben, mint egy rab a börtönben „emlékszik vissza az eszmék világa” (ami egy múltbeli élet). Életének főbb kérdései a lélek még a születés előtt is megszűnik, születése óta már tud mindent, amit tudnia kell. Ő választja saját tételét: ő már előre jelezte, hogy figyelembe veszi a sorsát.
Így a lélek Platón szerint van. - halhatatlan lény, három rész van benne: a racionális - az elképzelésekkel szemben; szenvedélyes érzelmi-akaratos; érzéki, szenvedélyek vagy lusting által vezérelve. A lélek racionális része az erény és a bölcsesség alapja, a bátorság lelkesedése; Az érzékiség leküzdése az óvatosság erénye.
Platón úgy gondolta, hogy a tudás visszahívás (anamnézis). A lélek emlékszik arra, amit ő megtudott, lakott egy mennyei világban, amikor elgondolkodott az ötletek világával (és az ötletek világa az igazságok világa). A párbeszédben a "Menon" Plató példázza: egy fiú-rabszolga, aki soha nem tanult geometriát, megold egy geometrikus problémát. Így Platón szerint a fiú lelke emlékszik arra, amit egykor tudott, lakott egy mennyei világban, és gondolatokat gondolkodott. Ezzel azonban a fiú megoldja a problémát a Socrates vezető kérdései segítségével.
Így a felidézés orvoslása a Szókratész dialektikája. Platón szerint a dolgok hozzájárulhat az emlékezés, mivel a hasonlóság ötletek (mind a hasonlóság mértéke, valamint a kontraszt foka), de a fő eszköze a tudás - ez még mindig egy dialektikus felidézni. Így Platón előadja a tudás, a tudomány természetszerű természetét.
A tudományokhoz Platón a következő tudományágakat tulajdonolta: aritmetika, geometria, csillagászat, a zenei harmónia elmélete és a sztereometria.
Platón három szintre osztotta a tudást:
1. Abszolút hiteles tudás (amit a lélek a mennyei régióban szerez, az eszméket közvetlenül az elmével gondolkodik), vagy a dialektikus emlékezetből nyert ismeretek (a Szókratész-módszer szerint)
2. kevésbé megbízható ismeretek számokról és tudományokról, amelyek numerikus kapcsolatokat használnak - a fent felsorolt tudományokat
3. "hihető mítosz" (az igazság és a hiba keveréke) fizikai vagy empirikus tudás.
Minden, ami hozzáférhető a tudás számára, Platón az állam hatodik könyvében kétféleképpen oszlik meg: az érzékeken keresztül érzékelhető és az elme által ismert. A szenzuálisan észlelt és az érthető szférák közötti kapcsolat meghatározza a különböző kognitív képességek hozzáállását: az érzékek lehetővé teszik számunkra, hogy megismerjük (bár megbízhatatlanul) a dolgok világát, az elme lehetővé teszi számunkra, hogy meglássuk az igazságot.
§ Érzékeny-érzékelt újra osztva két fajta - a tárgyakat maguk és árnyékaik és képeik. Az első natív megfelel vera (π # 943, # 963, # 964, # 953, # 962;) egy második - likening (# 949, # 7984, # 954, # 945, # 963, # 943, # 945; ). A hit azt jelenti, hogy képesek közvetlen tapasztalatra. Összefoglalva, ezek a képességek véleményt alkotnak (# 948; # 972; # 958; # 945;). A vélemény nem a szó igazi értelmében vett ismerete, mivel illékony tárgyakat, valamint képeket is érint.
§ Az érthetőség gömbje kétféle is - ezek a dolgok eszméi és érthető hasonlóságai. Ötletek tudását nem kell semmilyen feltételezés, ami örök és megváltoztathatatlan lényegében hozzáférhetővé csak az egyik oka (# 957; # 972; # 951; # 963; # 953; # 962;). A második típus matematikai tárgyak közé tartozik. Platón szerint a matematikusok csak "álmodnak" a létezésben, mert olyan származtatási koncepciókat használnak, amelyeknek szükségük van az axiómák rendszerére, amelyeket bizonyíték nélkül fogadnak el. Az ilyen fogalmak készítésének képessége az elme (# 948; # 953; # 940; # 957; # 959; # 953; # 945;). Az ok és az ok együtt gondolkodnak, és csakis képesek tudni a lényegre.
Platón bemutatja a következő arányt: hogyan viszonyul a lényeg az eljövetelhez, tehát a gondolkodás a véleményre utal; és így a hit ismerete és a hozzáértés érvelése is.
Különösen híres a tudáselméletben Platón allegóriája: "A barlang mítosza" (vagy "A barlang ábrázolása").
Az episztemológiát illetően (a megismerés doktrínája) Platón az általa teremtett világ idealista képéből indul ki:
· Mivel az anyagi világ csak az "eszmék világának" tükröződése, akkor a tudás tárgya először is "tiszta ötletek";
· A "tiszta ötletek" nem ismerhetők fel az érzékszervi megismerés segítségével (ez a fajta tudás nem megbízható tudás, hanem csak a vélemény - "doxa");
• Csak a képzett emberek vehetnek részt magasabb spirituális tevékenységekben - képzett értelmiségiek, filozófusok, ezért csak képesek látni és megvalósítani a "tiszta ötleteket".
Platón filozófiájának történelmi jelentősége az, hogy:
· Első alkalommal az alapművek egész gyűjteményét hagyta el a filozófus;
· Az idealizmus kezdete, mint a fő filozófiai trend (az úgynevezett "platonikus vonal" - a materialista "demokratikus vonal" ellentéte);
· Első alkalommal nemcsak a természet, hanem a társadalom - az állam, a törvények stb.
· Egy filozófiai iskola (az Akadémia) jött létre, amely mintegy 1000 évig létezett, ahol Platón (Arisztotelész stb.) Számos kiemelkedő követője nőtt fel.