Az akaratról, a börtönről és Oroszországról
Hodorkovszkij maga kéri, hogy ne tekintsen a "börtön és a végrendelet" teljes önéletrajzának, vagy összegezze az eredményeket. Ebből a célból, mondta, még nem jött el az idő. Akkor mi? "A professzionális írókkal ellentétben nem azért írok, mert nem tudok írni, hanem annak érdekében, hogy befolyásolhassam a helyzetet az általam szükségesnek tartott irányba. A szöveg ma csak a leghatékonyabban elérhető ilyen hatás.
A fő része a könyv kinyílik a szükséges bevezető fejezet „orosz népi Kafka” - kronológia, és talán még az antropológia „Hodorkovszkij-ügy” - nevek, arcok, dátumok, kifejező részleteket, intrika, logikátlan fordulatok telek. A szükségtelen részleteket átadva világosan megfogalmazza a folyamat fejlődésének belső politikai mechanizmusát. „A hatóságok attól tartanak, és nem hiszem, hogy ha szabad, Hodorkovszkij nem megtorlásra, nem próbálja, hogy visszatérjen az ingatlan, nem lesz” a Monte Cristo grófja ". - írja Natalia Gevorkyan. - A hatóságok nem hisznek, bár Hodorkovszkij gyakran beszélt nyilvánosan arról, hogy lezárta életének ezen oldalát, hogy teljesen más terve van a jövő számára. Úgy vélem, hogy ő más érdekek és tervek, azt hiszem, nem fog bosszút állni, de biztos vagyok benne, hogy Hodorkovszkij nem fogja elfelejteni, és nem fog megbocsátani ezekben az években, törlik az életét az akarat egy másik. " És még több. "A könyvírás idején született és halt meg abban a reményben, hogy Medvegyev elnök teljes jogú elnök és szakmai ügyvéd született. Nyilvánvaló számomra, hogy Hodorkovszkij volt Putyin fogolya, és ő továbbra is fogoly, ő mérsékli az idejét. És az egész történetnek semmi köze az igazsághoz, mint Putyin választása egy harmadik ciklusra a szó normális értelemben vett választásokon. "
Ezzel szemben a temperált publicizmus után - Hodorkovszkij hideg, önálló fókusza. A kezdő fejezet a fogságról szól. Börtön neki - egy nagyító betartani a társadalmi folyamatok nagyon érdekes beszélgetések arról, hogyan kell változtatni a „kompozíció” rabok, milyen hasonlóságok és különbségek modern dungeon a gulag, milyen rossz úgy vannak kialakítva, abból a szempontból, egy menedzser. De a legfontosabb dolog természetesen a szabad ember pszichológiája, aki úgy döntött, hogy túlélte és megmentette magát a szó szerinti fizikai szabadság hiányában, az alkalmazkodás mechanizmusában. "Megtudtam magamnak, hogy a legkönnyebb számomra, hogy idegeket adjak, átgondolva a gondolatokat papírra. Elkezdtem beszédeket, leveleket, panaszokat írni, de nem cikkeket. Ahol "kiutat adni" nem jó mások számára olvasni. Akkor újra olvasni - nem megfelelő. De van egy szokás, hogy a gondolatok papírra kerüljenek. Nyolc év alatt megtanultam. Ne legyen olyan egészséges, mint a szakemberek, de nekem és ez egy eredmény. Végül is az iskolában megkértem a kedvenc lányokat, hogy írjanak nekem kompozíciókat. Nem akarta és nem tudta. "A feleségem úgy gondolja, hogy lágyabbá és humánusabbá vált." Nem veszem észre. Mérgező, de nem különösebben bosszúálló, mint korábban. "
A könyv nagy része - az ország története és a Yukos története, a kollégákkal és versenytársakkal való kapcsolat, súlyozott megjelenése és változatlan politikai pozíciója. Olyan thriller, sok új arc, árnyalatok, váratlan jellemzők: "Dicsőség (Surkov-a.) - szike. Ha valaki ezt használja a gonosznak - rossz, de a sziké minőségével kapcsolatos hozzáállásom nem változik: az acél rendben van, az élesítés túlmutat a dicséreten.
A legérdekesebb dolog az, hogy amikor Hodorkovszkij személyként nyílik meg, kevés ilyen pillanat van, de ott vannak. "Most majd őszintén mondom, akkor talán törölni fogom, figyelmeztetlek. Az olyan emberek, mint én, érdekesek számomra, de szűk értelemben - szeretnék találni egy helyet az életben, ez a lélek feladata, és fejlődni, felfelé haladni, saját korlátjukra. Nem jelentenek szerepet, de azt használom, amit egy személy kap, vagy amit akar. Erős vagyok a logikában, de nem az érzelmekben. Úgy érzem, felelősek azokért az emberekért, akik megbíztak bennem, de csak az anyagban, nem pedig az érzelmi szférában. Ezért a feleségem bírálta. Őszintén próbáltam javítani. Legalább a családban. Különböző sikerekkel. Legutóbb Inka dicséri. De talán csak sajnálja.
Végső - nem különösebben optimista, inkább józan és keserű. "Néhányan el fogják olvasni a könyvet. A többi a helyzet. Ők lesznek szimbóluma vagy ostobaság vagy valami szükséges és fontos. De valaki el fogja olvasni? Például a gyermekeim, unokáim, barátok közel vannak és távoliak. Nem akarok hazudni nekik. Tudassa velük, hogy volt, és hogyan észleltem, mi volt. Olvasd és ellenségeimet. Próbálja meg használni. Szégyen lesz, ha kezelik. De a végén, pokol velük. Mindent el fognak találni, amit akarnak. Az idő kitisztul. "
Ugyanakkor Mikhail Borisovich téved a "kevés olvasó" miatt.