Osztrák-magyar - stadopedia
"Patchwork Birodalom". Miután 1866-ban az osztrák-porosz háborúban megszűnt a nagyhatalom helyzete, Ausztria 1867-ben megállapodást kötött Magyarországgal való egyesülésről.
Az Egyesült-Ausztria-Magyarország Európa egyik legnagyobb állama lett. A terület és a lakosság mérete szerint felülmúlta Nagy-Britanniát, Olaszországot és Franciaországot. A XX. Század elején. Ausztria-Magyarország Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország, valamint a modern Románia, Lengyelország, Olaszország és Ukrajna területének része volt. Ausztria fővárosa Bécs volt az egyik legősibb, népes és gazdag európai város. Az ipari, kereskedelmi és kulturális központok szintén Magyarország fővárosa, Budapest és a prágai csehek fővárosa volt.
A legtöbb nyugat-európai országtól eltérően Ausztria-Magyarország többnemzetiségű állam volt, és gyakran "patchwork birodalomnak" nevezték. Területén Ausztria-Magyarország volt, több mint egy tucat különböző nemzetiségű, és egyikük sem volt a negyede a teljes népesség. Legtöbbjük az osztrákok (a lakosság 23,5% -a) és a magyarok (19,1%). További követte a cseh és a szlovák (16,5%) és Szerbiában (16,5%), oszlopok (10%), az ukrán (8%), Romániában (6,5%), szlovén, olasz, német, és még sokan mások .
Néhány nemzetiség elhelyezésére többé vagy kevésbé kompakt, például az osztrák Ausztriában, Magyarországon a magyar, horvát, Horvátország, a Cseh Bohemia, lengyelek és ukránok Galíciában, Romániában és Magyarországon, Erdélyben. Sok területen vegyes lakosság élt.
A nemzeti vallási különbségek egészül ki: osztrákok, olaszok, lengyelek vallott katolicizmus, a csehek és a németek - a protestantizmus, Horvátország - Islam, ukránok - ortodox vagy görög katolikus templom.
Az Ausztria és Magyarország közötti 1867-es megállapodás feltételei szerint Ausztria-Magyarország a magyarok és az osztrákok "kettős uralkodójának" minősült. Franz József osztrák császár egyben magyar király volt. Joggal bocsátott ki jogalkotási aktusokat, jóváhagyta a kormány összetételét, és a közös osztrák-magyar hadsereg főparancsnoka volt. Ausztria és Magyarország három közös minisztériumot - a külügyek és pénzügyek katonaságát. Ausztria és Magyarország saját parlamentjeivel és kormányaival rendelkezett, amelynek összetételét a császár hagyta jóvá.
Nem volt általános választójog. A szavazati jogot csak a tulajdonosok élvezhetik; a szavazás nyitva volt. Egyes nemzetiségek kompakt lakóhelyén (Horvátországban, a cseh országokban, Galíciában) saját alkotmányaik voltak, voltak helyi parlamentek és önkormányzati testületek. Az ilyen területeken a törvény szerint az általános iskolákban és az önkormányzatokban végzett irodai munkát nemzeti nyelveken kellett végezni, de ezt a törvényt gyakran sértették.
A nagy komplexitás a nemzeti és vallási összetétele, az egyenlőtlen állapotát minden nemzetiség, kivéve osztrákok és a magyarok, életre kelti a különböző nemzeti mozgalom, amelynek az érdekei nem esnek egybe. Súlyos ellentmondások léteztek még a két uralkodó nemzet - az osztrákok és a magyarok között. Része az uralkodó körök Magyarország támogatta a megszüntetése a megállapodás 1867-ben szecessziós Magyarország Ausztria és a kiáltványt Magyarország függetlenségét. Még bonyolultabbak voltak a nemzetiségek közötti kapcsolatok. A népek, akik nem rendelkeznek saját államiság, ellentmond az osztrák és a magyar, valamint ezzel egyidejűleg gyakran ellenséges kapcsolatok egymással.
Az Ausztria-Magyarország kormánya elnyomta az elnyomott nemzetiségek függetlenség iránti vágyát. Többször feloszlatta a helyi parlamenteket és kormányokat, de nem tudta befejezni a nemzeti mozgalmakat. A birodalom továbbra is számos jogi és illegális nacionalista szervezetet működtetett.
Az osztrák-magyar gazdaság sajátossága a külföldi tőke fontos szerepe volt benne. Az osztrák-magyar iparág legfontosabb ágazatai: kohászat, gépgyártás, olaj- és villamosipar - német cégek finanszírozták vagy tulajdonuk volt. Másodszor a francia főváros volt. Tulajdonosa volt a "Skoda", a vasút, az aknák és a vasalatok részének.
Az osztrák-magyarországi munkásosztály nem volt sok. Főleg az osztrák és a cseh nagyvárosokban, valamint a budapesti magyar fővárosban koncentrálódott. Ausztria-Magyarország lakosságának kétharmada élt a vidéken, foglalkozott a mezőgazdasággal, kézművesekkel és kereskedelemmel. Számos területen az uralkodó és kizsákmányolt osztályok különböző nemzetiségekhez tartoztak. A horvát, szerb, román parasztok gyakran magyar mágnásoknak, ukrán parasztoknak dolgoztak - lengyel földesuraknak. Ez a körülmény még jobban bonyolította a nemzeti kapcsolatokat, és megerősítette a nemzeti ellenszenvet.
Egyébként Magyarországon rendeztek eseményeket. Reform Act választójog vezették be a magyar parlament 1908-ban, de ez adta a szavazati jog csak írástudók, a tulajdonosok a vagyon kapott két szavazatot. Csak 1910-ben a magyar kormány megígérte, hogy általános választójogot vezet be, de nem teljesítette ígéretét.
Bosznia és Hercegovina csatlako- zása e tartományok lakosságának tiltakozását okozta, és az Ausztria-Magyarország és Szerbia közötti ellentmondások éles súlyosbodásához vezetett. A "Katonai Párt" propaganda-kampányt indított Szerbiával szemben, és elkezdett felkészülni egy "megelőző" (megelőző) háborúra Szerbiával.
A maga részéről, a szerb és a horvát nacionalista szervezet működik Ausztria-Magyarországon, elindított egy harc a felszabadulás Bosznia-Hercegovina és hozzanak létre egy egységes szláv állam által vezetett Szerbiában. Az ausztria-magyarországi lakosság nemzeti mozgásait elnyomó törekvésében a kormány úgy döntött, hogy feloszlatja az önkormányzat egy részét. 1912-ben a horvát parlament feloszlott, és az alkotmányt felfüggesztették. 1913-ban ugyanez történt a cseh parlamentben. 1914-ben a kormány feloszlatta az osztrák parlamentet. Ennek eredményeképpen a nemzeti és az osztály ellentmondások egyre súlyosabbá váltak.