Aporia gasparova, Michael Spivakov, az önző könyvtár, topos

Már régen Mikhail Gasparov még a külföldi költészet tömör fordításával sem tett benyomást, hanem a párbeszéd lehetetlenségéről szóló tézisről. A Perestroika Daugava-ban, a szemiotikai vizsgálatok között ez a kijelentés legalább furcsán, de meggyőzően nézett ki.

Mikhail Szpivakov vizsgálva a híres mester a könyv, amely, amint azt hangsúlyozta a cím, a feljegyzések és nyilatkozatok szintén említi a dolgozat, hogy lehetetlen a párbeszéd. Ez azt jelenti, hogy ebben a formában a nyilatkozatok, rögzítik a könyv (valamint mindenki másnak: ha a párbeszéd nem lehetséges, akkor ez teljesen), az nem más, mint az eredeti, szellemes, de csak egy a maga nemében, a szervezeti forma saját levéltári szemetet? Vagy még egy tarka gyűjtemény tarka érezhető bármilyen jelentősége, hogy nekünk is?

Mikhail Spivakov most Londonban él. De a Londont illetően nem kedveskedik annak a kifejezésnek, hogy "kedves munkája", a molekuláris genetika, az MRC Clinical Sciences Center-ben dolgozik, a Birodalmi Főiskolán végzős hallgató. A múltban Spivakov sok mindent megtett, többek között az internetes újságírást, a mozi és az internet pszichológiáját írta. Most, Gasparov viszont eljött. Remélem, ez nem Spivakov utolsó szövege az Egoist-ról.

Nem érted meg a prédikádat,

de figyelj, mert amikor jön

Messiás, te is nem érted, ezért szokott hozzá.

Hasid bölcsesség

(ML Gasparov, "Rekordok és kivonatok" szerint)

Kuritsyn V. (5) után hajlamos vagyok a "Records"
a félreértés témája, a párbeszéd lehetetlensége. Gasparov szerint,
a megértés lehetetlen, mert két ember között van mindig
egy nagyon sikeres közvetítő a nyelv. "A könyvek körülötte vannak
tükrök, amelyekben csak a saját gondolkodásunkat látjuk ... Mind
ezek a tükrök görbék, minden a maga módján. "

Gasparov a filozófusként ismeri a tudását
"görbe tükrök" szerkezete, és így képzeljük el az "u
a mester tükre eseteit és a saját arcunkat. " Filológia
Gasparov a "megértés tudománya": és "megérteni Horace-t,
meg kell értened a nyelvét ", és onnan, és vidd őt közvetlenül
tárgy és módszertan.

A "nyelv megértése" alatt Gasparov pontosan a tudományt tartja szem előtt
tudatában annak szerkezetének és mechanizmusainak. "Tudományos megközelítés" ő
ellentétben áll a kritikusokkal. A tudós célja, hogy feladja
a "kölcsönhatás egymás között és a termék" között; A kritikus,
egy munkát nézegetni a saját intuíciójának prizmáján, nem
Meg fogja érteni, mivel képes "csak belülről cselekedni"
saját kultúra ", amelyen az ő intuíció
elosztásra kerül. "Próbáljuk átviselni a francia módszereit
posztstrukturalisták Baudelaire-ből és Racine-ból, legalábbis Horace-nak ... és azonnal megjelennek
vagy impotencia, vagy fantasmagoria ... [kritikusok] származnak
előfeltételek: mióta olvastam ezt a verset, ez azt jelenti, hogy meg van írva
nekem. És valójában semmit sem írt nekem, kivéve
versek a mai újságból. "

Nyilvánvaló azonban, hogy a "magam" teljesen elutasítja a felfogást
Lehetetlen: még ha elolvassuk mindazt, amit Horace olvasta,
Még mindig soha nem juthatunk el a fejünkből, mi
Olvastam: "Úgy tűnik számunkra, hogy olvasunk
kortársak a klasszikusok hátterében - sőt, tovább olvasunk
kortársak háttere ". Ezenkívül Gasparov elismeri
"A filológiai megértés nem értelmezés a szó szerinti értelemben
szavakat ". Ez csak "önvédelem az olyan támadás ellen, amely érthetetlen
nekünk a világnak egy ilyen vers szomszédságában. " Ez -
a megértés másik illúziója.

Úgy tűnik, hogy a mi esetünkben ez a módszer is működik. A "Records és
kivonatok "nem nehéz megtalálni az ilyen" kétes "
állítás - a marxista definíciója egy személynek "metszéspontként"
köztudatban "(6), amelyben Gasparov hisz és
amelyet alapul szolgál. Ugyanakkor, ilyen
a személyiség definíciója elavultnak nevezhető, enyhén szólva.
Pontosság, és ami a legfontosabb, a hiányossága összehasonlítható
Engels az élet fogalmát "életmódként" határozza meg
fehérje testek ", amelyeket a szovjet biológusok idézni kellett
minden monográfiájában.

Természetesen egy alapos ismerete a személyiség lehetetlen anélkül, hogy megértenék, hogy
társadalmi-kulturális hátteret. De épp ellenkezőleg, megérteni a személyt
teljesen lehetetlen, ha feltételezzük, hogy csak ebből származik
a háttér. Végtére is, a marxista
A személy fogalommeghatározása csak az egyik összetevőjére vonatkozik -
"Super-ego" (Bern "szülő", (7)). Ugyanakkor Gasparov,
úgy tűnik, teljesen elhanyagolja a másik két komponenst
személyiség: az érzelmek és a tudattalan ("gyermek") birodalma, és
valójában "én" ("felnőtt"): a gondolkodás birodalma. És mégis olyan, mint
idővel azoknak a személyiségnek az összetevői, amelyek szerkezete jelentős
kevésbé függ a környezetektől, és még sok más
archetípusos tudatszerkezet, az emberben közös
faj. Valóban, ezeken a síkokon láthatóan lehetséges
sokkal közelebb a párbeszédhez. Tehát megértjük a logikát
ősi filozófiai értekezések és természettudományi művek,
amelyben az olvasóval folytatott párbeszéd a "felnőtt" szintjén folyik.

Azonban a logika sokkal kevésbé inherens a művészetben, szóval
figyelmen kívül hagyva a vitatott kontextusban meglehetősen érthető. de
Hogyan lehet az érzelmek, a nem verbális élmények világa?
A kölcsönös megértés ebben a szférában nyilvánvaló: mindenki megérti az örömöt
szomorúság, szenvedély és gyűlölet, félelem és nyugalom. Több mint
Továbbá, a legtöbb kultúrában, ezek kifejező módja
érzelmek: mosoly és düh, nagy és kicsi. A kommunikációra van szükség
A "gyermek", elsősorban minden "szabálytalanságot"
nyelv, mind a "a jelentés" szintjén - például a moduláció
redundancia és logikai bemutatás - és a ritmus szintjén
szöveg és hangja.

Eközben Gasparov ez a "nem verbális" információ a nyelvben még nem is
Tagadja, de látszólag egyszerűen nem veszi észre. Például,
hogy "dobja túl" a szavak és képek "ballasztját"
"Csak a ritmus és a rím kedvéért jelenik meg," ő ​​"a" vers libre "-t jelenti
"Hidd el, kedves barátom" Baratynsky:

És ugyanakkor a betűtípussal a "gyermek" -et dobja el, mivel a szöveg teljesen
elveszti a kezdeti érzelmi színezést (és megszerzi
új).

A "gyermek" teljes visszautasítása még a szellemes felidézésében is nyilvánvaló
álmok (amelyek úgy tűnik, szinte teljes egészében tartalmaznak
nem verbális élmények). Az álmok "száraz" és
pszeudlogikus: "... a tűzijáték 75 lengyelben a Lenin Könyvtár jubileumához és
egy pirotechnikát Liechtensteinből, aki azt mondta: "Te
a hatalom túl nagy ahhoz, hogy boldog legyen ", aztán,
hideg italok fogyasztása után: "... túl nagy
legyen nagyszerű. "" Az ilyen álmok nem álmodozhatnak. Inkább olyan álmok
nem úgy néz ki.

A "gyerek" nem érzékelhető a tudós "hideg elméjével"
úgy érzi, "átvisz magadon". És ebben az értelemben
A kritika nem félénk a szubjektív és logikailag nem szigorú
a becslések gyakran sokkal közelebb vannak a megértéshez, mint a
filológia.

Zeno, az Achilles és a teknős paradoxonja alapján,
ez a mozgás nem létezik. Bár a probléma volt
fizetésképtelenségi megközelítés: mozgás nem tekinthető különálló,
"Lépésről lépésre" - elegendő eltérni a különbségektől, és a probléma egyszerű
megengedett. Hasonlóképpen, Gasparov, bizonyítva a tézisét
a párbeszéd lehetetlensége, valójában ellentmondást mutatott
megközelítés: a filológia nem lehet "kommunikációs szolgáltatás".

Mi a filológia célja tehát? Ez egy másik kérdés.

• (1) A PM jelek - Ihab Hassan, "Die unvollendete Vernunft:
  Moderne versus Postmoderne. "