Anna Ahmatova
* * *
Utoljára találkoztunk
A vízparton, ahol mindig találkoztak.
Nagy víz volt a Neva-ban
És a város árvizei féltek.
A nyárról beszélt, és arról,
Mi lehet egy költő egy nő számára egy abszurditás.
Hogy emlékeztem a nagy királyi házra
És a Péter és Pál erőd -
Aztán, hogy a levegő egyáltalán nem volt a miénk,
És mint Isten ajándéka - olyan csodálatos,
És abban az órában kaptam
Az utolsó az összes őrült dal.
* * *
Végtére is, valahol egyszerű élet és fény van,
Átlátszó, meleg és vidám.
Van egy lány egy kerítésen szomszéd közelében
Este beszél, és csak méhek hallanak
A legegyszerűbb az összes beszélgetés.
És ünnepélyesen és keményen élünk
És tiszteletben tartjuk keserű találkozásainkat,
Amikor a szél fúj a szél felett
Egy kis beszéd elszakad.
De nem fogunk kereskedni semmi számára gazdag
A dicsőség és a szerencsétlenség gránitvárosa,
Széles folyók sugárzó jég,
Napsütötte, komor kertek
És a Musa hangja alig hallható.
* * *
Mindannyian bátorak vagytok, harapások,
Milyen boldogtalan vagyunk együtt # 33;
A falakon virágok és madarak
A felhőkben csillapodnak.
Feketed egy fekete csövet,
Furcsa a füst felett.
Tettem egy szűk szoknya,
Úgy tűnik, még karcsúbb.
Az ablakok állandóan eltömődnek.
Van-e fagy vagy zivatar?
Egy óvatos macska szemére
Úgy néz ki, mint a szemed.
Ó, hogy a szívem éhes # 33;
Nem halandó, egy órát várok?
És az, aki most táncol,
Biztosan a pokolban lesz.
Költő (Boris Pasternak)
Ő, összehasonlítva a ló szemével,
Úgy néz ki, látja, látja, kiderül,
És most az olvadt gyémánt
A tócsák ragyognak, a jég süllyed.
A lila ködben a hátsók pihennek,
Platformok, naplók, levelek, felhők.
A mozdony sípja, egy víz-dinnyefél kéreg,
Illatos husky, félénk kéz.
Cseng, csörömpöl, csiszol, ver
És hirtelen csend lesz - ez azt jelenti
Szégyen a tûrökön keresztül,
Annak érdekében, hogy ne ijedj le egy kényes alvás helyéről.
És ez azt jelenti, hogy a gabonát veszi figyelembe
Üres fülekben azt jelenti, hogy ő
A Daryal lemezéhez, átkozott és fekete,
Újra temetésből jött.
És ismét Moszkva lángja ég,
Halálos harangtorony gyűrűdik a távolban ...
Aki elveszett két lépésnyire a házból,
Ahol a hó az övön van, és mindennek vége ...
Mi a füst a Laocoonhoz képest,
Temető énekelt egy csalét,
Amit a világ tele egy új csengéssel
Az új tükröződő terek térében, -
* *
Nem azokkal, akik eldobták a földet
Az ellenség irgalmában.
Nem hallgatom meg a nyers hízelgésüket,
Nem adom nekik a dalamat.
De a száműzetés mindig szánalmas nekem,
Fogolyként, betegként.
Sötét az út, idegen,
A kavics az idegen kenyér illatát illeti.
És itt a tűz süket gyermekében
Az ifjúságom többi része tönkremegy,
Nem vagyunk egyetlen sztrájk
Ne utasítsa el magától.
És tudjuk, hogy a késõi értékelésében
Minden óra indokolttá válik;
De a világban nincs olyan ember,
Arrogáns és egyszerűbb, mint mi.
1922
Minden országból, az összes égboltról meghódítok titeket.
Mert az erdő az én bölcsőm, és a sír erdő.
Mert csak egy lábam van a földön.
Mert énekelek rólad, mint senki más.
Minden alkalommal, minden éjjel meghódítok titeket,
Minden arany banner, minden kard,
A kulcsokat és a kutyákat a tornácról dobják el -
Mert a földi éjszaka sokkal hűbb vagyok a kutyához.
Elviszlek a többiek közül - egy, egy,
Nem leszek valaki vőlegénye, nem vagyok senki felesége.
És az utolsó vitában elviszlek - # 33; -
Az, akivel Jacob ott állt az éjszakában.
Baby, éppen most észrevettem) Ez nem Anna Akhmatova, eh
majd Marina Tsvetaeva)
x x x
A te fehér házad és egy csendes kertem el fogok menni.
Legyen az élet puszta és ragyogó.
Te, a ti versetekben dicsõítelek titeket,
Mint egy nő nem dicsőítette.
És emlékszel egy kedves barátomra
Benned, a paradicsoma szemében,
És ritka árucserét folytatok -
Eladom a szeretetedet és a gyengédségedet.
* * *
A kapu tágra nyílt,
A limes meztelen meztelen,
És a száraz aranyozás sötét
Egy szakadatlan konkáv fal.
A ghoulok tele vannak oltárokkal és kriptákkal,
És túl a Dnyeper, széles csengetés repül.
Olyan nehéz a Mazepa harangja
A Sofia tér felett buzz.
Minden viharosabb, határozottabb,
Mintha eretnekek lennének végrehajtva,
És a folyó erdõiben, összeegyeztetve,
Pompás rókákat élvez.
1921
Akhmatova Anna
Nem kérdezem a szerelmét.
Nem kérdezem a szerelmét.
Most már biztonságos helyen van.
Hidd el, hogy én vagyok a menyasszony
Nem írok féltékeny leveleket.
És ezeknek a bolondoknak is szüksége van
A tudat tele van győzelemkel,
Mint barátságos fényes beszélgetések
És az első ajánlati napok emlékére.
Amikor a fillérek boldogsága
Élni fog a kedves barátjával,
És egy elégedett léleknek
Egyszerre olyan rosszul lesz -
Ünnepélyes éjszakámon
Ne gyere. Nem ismerlek.
És hogyan segíthettek neked?
Nem gyógyítom meg a boldogságot.
A sötét fátyol alá szorította a kezét.
- Miért vagy ma sápadt?
- Mert szomorú bánat vagyok
Inni részeg.
Hogyan felejthetem el? Kiment, megdöbbent,
Száját kínosan megkínozták.
Elfutottam, nem érintette a korlátot,
Utána rohantam a kapun.
Csöppentem, kiáltottam: "vicc
Minden volt. Menj el, én meghalok.
- mosolygott nyugodtan és zavarodottan
És azt mondta nekem: "Ne állj a szélben!"
Este és lejtős
Az előttem van az út
Tegnap még mindig szerelmes
Imádkozz: "Ne felejtsd el."
És most csak a szél
Igen, a pásztorok sírása,
Kopott cédrusok
A tiszta bányákban.
A templom magas boltozatai
Kék, mint a mennyei égbolt.
Bocsásson meg, vidám fiú,
Hogy hoztam el a halált.
A rózsák a kerek,
A hülye levelekért,
Az a tény, hogy a merész,
Moodily sápadt a szerelem.
Azt gondoltam: szándékosan -
Felnőtteként szeretne lenni.
Gondoltam: lankás-perverz
Nem szerethetsz menyasszonyként.
De minden hiábavalónak bizonyult.
Amikor a hideg jött,
Már szeparáltan figyeltél
Mögöttem mindenütt és mindig,
Mintha mentő jelei lennének
Nem szeretem. Sajnálom # 33;
Miért fogadtad meg a fogadalmat
A szenvedés útja?
És a halál kinyújtotta a kezét neked.
Mondd, mi történt?
Nem tudtam, milyen törékeny a torkom
A kék gallér alatt.
Bocsásson meg, vidám fiú,
A sógorom megkínozott engem # 33;
Ma nekem a templomból
Olyan nehéz hazamenni.
Hagyja, és én olyanok voltunk, mint mindenki más,
És a legrosszabb volt,
Furcsa harmattól fürdöttem,
És különös zabban rejtőzött,
Más fűben aludtam.
A # 33; Te vagy még egyszer.
A # 33; Te vagy még egyszer. Nem egy szerelmes fiú,
A férje azonban merész, szigorú, határozott
Bejöttél a házba, és rám nézett.
A lelkemre rémisztő fenyegető csend.
Te kérdezed, mit tettem veled,
Mindig örök szeretetet és sorsot adott nekem.
Elárultam. És ez megismételni -
Ó, ha valaha fáradt volna (# 33;
Tehát a halottak beszélnek, a gyilkos alvás zavaró,
Tehát a halál angyala várja a végzetes dobozt.
Bocsásson meg most. Az Úr megtanította megbocsátani.
A bánat nyomorúságában a hús lusta,
És a szabad szellem már nyugodtan nyugszik.
Emlékszem csak a kertre, őszre, szelídre,
És a daruk és a fekete mezők kiáltása.
Ó, milyen édes föld volt veled # 33;
Az ajtó félig nyitott,
A mészfák édesek.
Az asztalon elfelejtik
Véső és kesztyű.
A lámpa köre sárga.
Shorokham hallgatok.
Miért távozott?
Nem értem.
Örömmel és tiszta
Holnap reggel lesz.
Ez az élet szép,
Szív, légy bölcs.
Elég fáradt vagy,
Csendben, még csendesebben ütsz.
Tudod, olvastam,
Milyen lelkek halhatatlanok.
Minden nap egy új ideges
Minden nap új módon,
Az érett rozs szaga erősödik.
Ha a lábamra fektetsz,
Szeretetteljes, hazugság.
A Orioles nagyszerű juharokban kiabál,
Nem lehet éjszaka visszatartani.
Szeress engem a zöld szemedből
Hop-evezők, akik elhajtanak.
Az úton egy tambura-
Ez a könnyű hang emlékezetes számunkra.
Énekelek veled, hogy ne sírj,
Az esti szétválasztás éneke.
A férjem mintázott egy darabot.
A férjem mintázott
Kétszeres hajtogatott öv.
Önnek az ablakban szárnyas
Egész éjjel tűzzel ülök.
Dawn, és a kovácsolás felett
Füst emelkedik.
Ah, velem egy szomorú fogoly,
Nem maradhatott újra.
Számomra megosztom a szemöldökét,
Elfogadta a lisztrészesedést.
Vagy szereted a szőke,
Vagy a vöröshajú édes?
Hogyan titkolhatom meg, nyögve hangosan # 33;
A sötét, fülledt komló szívében,
És a sugarak vékonyak
Az ágyon nesmyatyu.
A nap feltöltötte a szobát
A por sárga és át.
Felébredtem, és eszembe jutott:
Drágám, most a nyaralásod.
Mert és hóborította
Dally kívül a hőablakok,
Ezért én, álmatlan,
A kommunikátor aludt.
Az év legsötétebb napjai
Világosnak kell lennie.
Nem találok szavakat összehasonlításra -
Így az ajkaid gyengék.
Ne merészeld felemelni a szemed,
Életemben élni.
Az első ibolyák könnyebbek,
És halálos számomra.
Rájöttem, hogy nem kell szavakra,
A hófödte ágak könnyűek.
A hálózat már elterjeszti a madarakat
A folyóparton.
1 fő. (1 vendég és 0 névtelen felhasználó) olvassa el ezt a témát