A muszlimok szerepe a napóleoni háborúkban
A 21. század elején az új történelem rajongói ünnepelik a napóleoni háborúk 200. évfordulóját, amelyben részt vettek az összes európai ország hadserege. De kevesen tudják, hogy ezeken a távoli kampányokon aktív részvételt tettek a muszlim katonák.
„A híres egyiptomi hadjárata Bonaparte Napóleon, a Mamelukes állt mellette, - mondja az elnök a katonai történeti klub” Field of Mars”, a tulajdonos egy egyedülálló gyűjteménye a katonai és történelmi miniatúrák Andrejs Ābols - és amikor a háború véget ért, a Mamelukes emigrációba kényszerültek a kimenő francia hadsereggel. "
Napóleon magában foglalta az érkezett Mamelukákat az ő őrségében, ahol tiszteletbeli helyet foglaltak el. Később helyzetük megváltozott. Így egy nap az Ulan-i lengyel hadosztályhoz cserkészként csatoltak. A Mamelukes aktívan részt vett a Napóleon összes katonai kampányában. Különösen hírhedtek voltak 1805-ben az Austerlitz elleni támadásukban és az 1808-as madridi felkelés megszüntetésében. A harci képességek legendásak voltak.
"Gyermekkor óta harcosokká váltak" - mondja Andrejs Romualdovich -, katonai edzésük ugyanúgy kezdődött, mint amikor elkezdtek járni. A kardok, a golyók, a csatatengelyek mellett pisztolyok, harci musketonok voltak. Maga Napóleon, mikor seregje volt Egyiptomban, azt mondta, hogy a két Mamelukes egyszerűen legyőzi a három franciát, és sürgette a katonákat, hogy ne szembesüljenek szemtől szemben.
"Nagyon szomorúan befejezik rövid időnk" - jegyzi meg Andace Abols szomorúan. "Miután a királyi hatalom 1815-ben helyreállt, a mamelukák Marseille-be mentek, ahol a királyi királyságok elvesztették őket családjukkal."
A Mamelukák nem voltak az egyetlen muzulmánok, akik a Napóleon seregének bannerei ellen harcoltak.
"A franciák mellett volt egy olyan litván tatárok század is, amely 300 embert számlált" - mondja a gyűjtő. - 1812-ben alakult, amikor a francia hadsereg Litvániában volt. Mirza Mastafa Ahmatovich parancsolta őket. "A francia hadseregben a napóleoni háborúk végéig bátran harcoltak. Igaz, a csapat jelentős veszteségeket szenvedett. Összesen 70 ember maradt. Miután a szövetségesek győzelme, litván tatárok visszatértek szülőföldjükre, ahol a megrendelések I. Sándor cár, beleértve az Orosz Birodalom jelentős részét Lengyelországban, köszöntötte a hősök, és a legtöbbjük továbbra is szolgálni a Guard egységek az orosz hadsereg, „- mondja az elnök a katonai történelmi klub.
Csak az orosz hadsereg egyidejűleg kezdett használni masszívan elég muszlim katonák.
"Nemcsak Oroszország régi fiait" írta egy résztvevő az 1812-es N.N. Glinka - de a népek nomádok, és azok a természetes oroszokkal együtt készek meghalni az orosz földért. "
A muzulmán katonák között, akik ellenzették a Napóleon seregét, volt kazah, bashir és tatár. Számos lovassági egységet a sztyeppektől költöztek. Népviseleti harc, felfegyverkezve lándzsákkal, íjakkal, kardok, fegyverek kanóc, jöttek a támogatás az orosz hadsereg, hozzájárulva a hazánk kizárták a napóleoni csapatok.
A Volga és az Urál muzulmán népei a hazafias háború idején orosz hadsereget adtak ki mintegy 25 ezer katonának.
"Mivel nem mentek át a rendszeres csapatok által végzett képzésen," magyarázza Andais Abols, "a készség hiánya miatt nem vettek részt rendszeres csatákban. Funkcióik hasonlóak voltak a kozákok funkcióihoz: járulékos kitérők, támadó kocsik stb. "
Az első találkozón a baskír lovasok a franciák ellen zajlott vissza a 1807 kampány Poroszországban, amikor megérkezett a hadsereg parancsot, baskír, amely a visszavonulást az orosz hadsereg Friedland, elismerte „néhány száz nyilak az ellenség, csodálkozott soha nem látott fegyvereket.” Erre a franciák "Cupidaként" nevezték őket, mondja a történész.
1812-től kezdve a muzulmán katonák átterjedtek az egész hazafias háborúon, részt vettek az orosz hadsereg külföldi kampányaiban, és véget vetettek katonai útjuknak Párizsban. Az országos ellenfél háborúja segített a nemzeti konszolidációnak és annak a ténynek, hogy a muzulmánok úgy érezték magukat, hogy az egyesült orosz nép részesei.
"Ez a napóleoni korszak, amely akkor tekinthető egy olyan időszaknak, amikor a nemzeti konszolidáció kezdődött" - mondja Andrejs Abols. - Végtére is, az orosz birodalom népei olyan emberekkel rendelkeztek, akik velük együtt éltek, egy nagyon közelítő ötletben. És az a tény, hogy egy seregben összegyűltek, felfedezésre vált számukra. "