A Kereskedelmi Világszervezet - az országok közötti kereskedelmi kapcsolatok szabályozója, az alapvető szabályok,
A WTO alapvető szabályai, normái és funkciói
A szakértők azzal érvelnek, hogy a nemzetközi intézményeknek a háború előtti éveiben való jelenléte, amely meghatározza a "játékszabályokat" a nemzetközi kereskedelemben és a monetáris és pénzügyi szférában, jelentősen csökkentené az 1929-1933-as gazdasági válság pusztító következményeit. Ennek következtében szükség van a makrogazdasági politikai kérdések multilaterális szinten történő összehangolására.
Már 1944-ben az Egyesült Nemzetek Monetáris és Pénzügyi konferencián Bretton Woods (USA) a problémák megoldása érdekében, hogy stabilizálják a nemzetközi pénzügyi szférában, az összehangolás a fizetési mérleg és a pénzügyi támogatást a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hoztak létre a gazdasági fejlődés és a Világbank.
A WTO jogi személy, és minden tagja számára olyan hatáskörökkel rendelkezik, amely a feladatai ellátásához szükséges lehet.
A WTO-t minden tagjának olyan, a feladatai ellátásához szükséges kiváltságokkal és mentességekkel látja el.
A WTO tagjai a WTO tisztviselőit és tagjai képviselőit is olyan kiváltságokkal és mentességekkel látják el, amelyek a WTO tevékenységeivel kapcsolatos feladataik független gyakorlásához szükségesek.
A miniszteri konferencia jelöli a WTO főigazgatóját, aki a WTO Titkárságának személyzetét jelöli ki, és meghatározza a szolgálatnak a konferencia által elfogadott rendelkezésekkel összhangban álló feladatait és feltételeit.
A konferenciák közötti időszakokban az általános tanácsot összehívják a jelenlegi és eljárási kérdések megoldására. Genfben évente több alkalommal találkozik évente több alkalommal. Az Általános Tanács általában magában foglalja a WTO-tagok nagyköveteit vagy a misszióvezetőket. Az Általános Tanács feladatai között szerepel a WTO tagországai közötti kereskedelmi viták rendezése és kereskedelempolitikáik rendszeres felülvizsgálata. Így az Általános Tanács végzi a tevékenységek jelenlegi irányítását és a Megállapodás működésének és a miniszteri döntések ellenőrzését.
A WTO jogosult arra, hogy megállapodást kössön a székhely helyéről.
A WTO rendszerét jogilag a WTO létrehozásáról szóló megállapodás, más néven Marrakesh-megállapodás és a megállapodás 4 melléklete határozza meg, amelyek mindegyike magában foglalja a nemzetközi kereskedelem egyes kérdéseiről szóló nemzetközi jogi megállapodásokat. A WTO-megállapodás 29 megállapodást tartalmaz, közülük 17-et és a kapcsolódó jogi dokumentumokat az 1., 2. és 3. melléklet tartalmazza (multilaterális kereskedelmi megállapodásoknak nevezik), amelyek e megállapodás szerves részét képezik, és kötelezőek minden WTO-tag számára. A fennmaradó megállapodások és a kapcsolódó jogi dokumentumok szerepelnek a 4. mellékletben (úgynevezett "Kereskedelmi megállapodások korlátozott számú résztvevővel"), amelyek kötelezőek a WTO-tagok számára, akik elfogadták őket, és nem kötelezik azokat a tagokat, akik nem fogadták el őket. Valamennyi megállapodás meghatározza azokat a kulcsfontosságú szerződéses kötelezettségeket, amelyeket a kormányoknak követniük kell a kereskedelem területén a nemzeti jogalkotási és szabályozási aktusok létrehozása és alkalmazása során.
A GATT és a WTO két alapvető elvre épül, amelyek viszont a nemzetközi jogi gyakorlatban négy alapelemnek tűnnek.
Két alapelv a megkülönböztetésmentesség és a piaci hatékonyság, vagy kiszámítható, nyitott, biztonságos kölcsönös piacra jutás.
A négy fő elem a következő:
1. A legkedvezõbb ország (MFN) rendszer;
2. nemzeti bánásmód;
3. a tarifák alkalmazása a határon egyedüli vagy előnyben részesített védelmi eszközként;
4. Átlátszóság vagy átlátszóság.
A legnagyobb kedvezményes elbánás, az úgynevezett MFN, azt jelenti, hogy a WTO-tagok ugyanolyan módon kezelik az importált termékeket és szolgáltatásokat a többi tagországból. a WTO-tagországok áruinak és szolgáltatásainak a vámhatár átlépésekor ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a legkedvezőbbek közöttük. Ez a hátrányos megkülönböztetés elutasítása a határon. A kivételt a regionális vámuniókat és szabadkereskedelmi övezet, ami a WTO azonban számos követelményt: például akkor sem korlátozhatja a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben.
Nemzeti elbánás azt jelenti, hogy minden importált áruk és szolgáltatások kialakítása után a PPE megfelel valamennyi követelménynek a határ rendszer, és ők meg a hazai (nemzeti) piacon, az ország nem kedvezőtlenebbek, mint a nemzeti termékek és szolgáltatások a nemzeti piacon, azaz a hazai adó nem lehet magasabb, mint a belföldi áruk belföldi piacon. Ez a hátrányos megkülönböztetés elutasítása a hazai (nemzeti) piacon.
A miniszteri konferencia kijelöli a WTO főigazgatóját. Jelenleg a WTO főigazgatója a Supachai Panitchpakdi. A főtitkár kijelöli a WTO titkárságának egységeinek tagjait, és meghatározza feladataikat és szolgálati feltételeit a miniszteri konferencia által elfogadott rendelkezéseknek megfelelően.
Az ülések között, szükség szerint (évente 8-10 alkalommal), az Általános Tanács, amely a WTO minden résztvevőjének képviselőiből áll, a jelenlegi és eljárási kérdések megoldására hívják össze. Ezenkívül az Általános Tanács kezeli a vitarendezési testület és a kereskedelempolitikai felülvizsgálati testület tevékenységét. Az Általános Tanács, az Árukereskedelmi Tanács, a szolgáltatások kereskedelmével foglalkozó tanács és a Tanács a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól és a WTO-ügyekben működő egyéb szervek irányításával dolgozik. Az áru- és szolgáltatáskereskedelemmel foglalkozó bizottságokat az árukereskedelmi és szolgáltatási tanácsok keretében hozták létre. A tanácsok és bizottságok tagjai minden WTO-tag számára nyitottak. Ezenkívül a többoldalú megállapodások végrehajtásának nyomon követésére szolgáló szervezetek működnek.
A WTO a döntéshozatalt konszenzus alapján gyakorolja. Ha nincs jelen, a döntést többségi szavazással hozza meg, hacsak másként nem rendelkezünk. Az árukra, szolgáltatásokra, szellemi tulajdonjogokra vonatkozó megállapodások rendelkezéseinek értelmezése, az elfogadott kötelezettségvállalások alóli mentesség a szavazatok 3/4-e. Azok a módosítások, amelyek nem érintik a résztvevők jogait és kötelezettségeit, valamint az új tagok elfogadását, a szavazatok kétharmadát (a gyakorlatban, általában konszenzussal) kell megkövetelni.
A WTO-tagság általános potenciális előnyei a következőképpen foglalhatók össze:
- kiszámíthatóság és megbízhatóság a WTO-tagokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése terén;
- a WTO-tagok jogainak használata;
- a kereskedelmi partnerek kereskedelmi politikáinak és gyakorlatainak nyitottságának jelentős javítása, a kereskedelmi kapcsolatok nagyobb biztonságának biztosítása;
- hozzáférést biztosít a WTO-n belüli vitarendezési mechanizmushoz, amely védi a kereskedelmi érdekeket, ha azokat kereskedelmi partnerek megsértették;
- hogy a WTO-t a WTO-n belüli többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon való tényleges részvétel révén a kereskedelem és a gazdasági érdekek előmozdításának eszközeként használják fel.
A WTO-megállapodások lehetővé teszik a külkereskedelem - különösen az export - bővítését a tagországok számára, és szigorúbb multilaterális szabályokat biztosítanak, amelyek biztonságosabb és kiszámíthatóbb kereskedelmi környezethez vezetnek. Sok esetben a nem WTO-tagok kedvezőtlenebb feltételek mellett vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben, mivel az e megállapodások által nyújtott előnyök nem vonatkoznak rájuk. Példaként említhető a következő WTO-megállapodások:
A textil-és ruházati megállapodás - a részt nem vevő országok nem kapják meg az e megállapodásban előírt kereskedelem liberalizálásából származó előnyöket; ez különösen az árukra vonatkozó behozatali vámkontingensek fokozatos megszüntetésére vonatkozik, amelyek korlátozásait a tízéves átmeneti időszak alatt fenntartják. Ezenkívül a nem részt vevő országok korlátozhatják a textil- és ruházati termékek exportját, anélkül, hogy meg kellene határozniuk a lemondás feltételeit.
Mezőgazdasági Megállapodás - a legtöbb esetben nem vevő országok nem élhetnek a minimális kötelezettségvállalások piaci hozzáférést jelen megállapodás alapján, valamint a tagok listája engedmények terén a piaci hozzáférést, amelyek csak a WTO-tag. Másfelől a mezőgazdasági termékek kivitelét a WTO-tagok által alkalmazott tarifák eredményeképpen magas vámtételek jelentik. Míg a mezőgazdasági megállapodás megtiltja a mennyiségi behozatali korlátozások mezőgazdasági termékek WTO-tag által módosított, az uruguayi forduló szabályozás néhány a legnagyobb kereskedők továbbra is megtartja a lehetőségét, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat a mezőgazdasági termékek harmadik országokban.
Dömpingellenes, szubvencióellenes és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodások - e megállapodások szerint minden WTO tagnak jogában áll a dömpingellenes és kiegyenlítő vizsgálatok során ellenőrizni a kár tényét. Ugyanakkor az Uruguayi Forduló eredményei szerint módosított, a kereskedelemben részt vevő nagyszámú kereskedelmi szereplők jogszabályainak megfelelően a kár tényének ellenőrzése nem terjedhet ki a nem részt vevő országokból behozott árukra. Ezenkívül a gyakorlat azt mutatja, hogy mennyiségi korlátozások alkalmazhatók a dömpingellenes intézkedések szabályozására, ami hátrányosan megkülönböztető intézkedés, és a tagországok WTO-szabályai tiltják (csak árkötelezettségek engedélyezettek).
Megállapodás biztosítékokról szóló - az alapvető rendelkezéseit e megállapodás (mint például a védelmi intézkedések alapján a legnagyobb kedvezmény elvének minimális megkülönböztető fogyatékos megszüntetése önkéntes kiviteli korlátozás megállapodások szükség van a szigorú betartását eljárások bevezetésének védelmi intézkedések, mint például konzultációk és értesítések) nem kell terjeszteni csatlakozni kívánó országokhoz, ami növelheti megkülönböztetésüket a nemzetközi kereskedelemben.
A szolgáltatások kereskedelméről szóló általános megállapodás magában foglalja a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó többoldalú elveket és szabályokat az ilyen kereskedelemnek az átláthatóság és a fokozatos liberalizáció feltételeinek kiterjesztése céljából, valamennyi kereskedelmi partner és fejlődő ország gazdasági növekedésének előmozdítása érdekében.
A kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás (TBT) intézkedéseket ír elő a kötelező szabványok által okozott kereskedelmi akadályok korlátozására, és ösztönzi a legnagyobb átláthatóságot ezen a területen. A WTO-tag biztosítja a többi tag által a területének a legkedvezőtlenebb országbeli bánásmódot és nemzeti bánásmódot a szabványok és a tanúsítás alkalmazásával kapcsolatban.
Az Általános Tanács ellenőrzi az alárendelt szervek tevékenységét:
- A szolgáltatások kereskedelmével foglalkozó tanács, amely felügyeli a GATS szolgáltatáskereskedelméről szóló általános egyezmény végrehajtását
- A szellemi tulajdonra vonatkozó tanács, amely felügyeli a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás végrehajtását.
A WTO magában foglalja a munka- és szakértői csoportokat és a szakbizottságokat. Feladatuk a többoldalú megállapodások egyes részei végrehajtásának, valamint a tagországok számára fontos egyéb kérdéseknek a végrehajtása, például a versenyszabályok, a beruházások, a regionális kereskedelmi megállapodások működtetése, a környezetvédelem kereskedelmi vonatkozásai és az új tagok bevonása tekintetében.
A WTO egy elágazó mechanizmus, amelyben több száz tárgyaló, a különböző gazdasági és jogi területeken dolgozó szakértők vesznek részt, és amely folyamatosan fejlődik.
A legnagyobb kedvezményes elbánás (MFN) azt jelenti, hogy a WTO tagjai ugyanolyan módon kezelik az importált termékeket és szolgáltatásokat más tagországokból, pl. a WTO tagországai közül a vámhatár átlépésekor ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a legkedvezőbbek közöttük. Ez a hátrányos megkülönböztetés elutasítása a határon. Kivételt képeznek a regionális vámuniók és szabadkereskedelmi területek, amelyekre a WTO-nak számos követelménye van: tiltja például a harmadik országokkal folytatott kereskedelem új akadályainak megteremtését.
A nemzeti rendszer azt jelenti, hogy minden importált áru és szolgáltatás, ha úgy találják, hogy megfelel bármely határrendszernek és az ország belföldi piacán jelentkezik, nem kevésbé kedvező, mint a nemzeti piacon lévő nemzeti áruk és szolgáltatások, i. a hazai adó nem lehet magasabb, mint a belföldi áruk belföldi piacon. Ez a diszkrimináció elutasítása a hazai piacon.
A WTO hivatalosan kijelentett célja a világgazdaság fejlődésének biztosítása a szabad kereskedelem feltételeinek megteremtésével.
A WTO rendszerének feladatai:
- a tagállamok kormányainak viszonylatában a kereskedelem lényegét tekintve multilaterálisan elfogadott szabályok szerint működik, ezek az államok magatartási szabályai és a világpiaci kereskedelmi egységeik.
- a kereskedelem liberalizációját célzó kereskedelmi tárgyalások fórumaként szolgál, és nagyobb előreláthatóságot biztosít a nemzeti piacok megnyitásával vagy a szabályok megerősítésével és bővítésével
- Olyan nemzetközi bíróság szerepét játssza, amely lehetővé teszi a WTO tagországai kormányainak a viták egymás közötti feloldását.
A GATT és a WTO két alapelvre épül, amelyek viszont a nemzetközi jogi gyakorlatban négy alapvető elemnek nyilvánulnak meg.
Alapvető elvek a hátrányos megkülönböztetés és a piaci hatékonyság elutasítása, vagy előre látható, nyitott, biztonságos kölcsönös piacra jutás. Elemek a következők:
- a legkedvezőbb helyzetű nemzet (MFN)
- a tarifák alkalmazása az egyetlen vagy előnyben részesített védelmi eszköznek a határon
- átláthatóság vagy átláthatóság.