Sisto 2018 (üléspár)
Röviden, leereszkedtem a mozgólépcsőre, és elérte Vasileostrovskaya. Felmentem az emeletre, és felhívtam az idegenforgalmi dolgok földesurait, hogy tisztázzák az utat. 15 perc múlva talált egy helyet. Natalia meghívott, hogy menjek be a kútba a garázsba. Megnyitotta a bézs garázskaput, és láttam színes sátrakat, habot, szőnyegeket, hálózsákokat. Natasha megmutatta, hogyan kell megnyitni, majd hogyan kell hozzáadni automata sátor, felnéztem, ő hajtogatott a sátor esetén, és ennek eredményeként minél több palacsintát, amit lógott a vállán. Két jogcímen aláírva ígéretet tettem a járművezetői engedélyekről, magamra hagytam magam, a második Natalia-t. Natalia jó pap. Esküszöm.
Egy kicsit hervadtam, amikor láttam magam, hogy háromdimenziós tárgyakat hordoztam: egy nehéz utazótáskát a kezemben, egy vállamon palacsinta sátor és egy városi hátizsák a hátamon. De akkor ismét pozitív lettem. Lementem és elmentem. A vonat kerekei megrántották a síneket és megremegettek.
A sárga shuttlebusz 20 perc múlva felszállt, és én, ezen a rakománnyal (és az emberek teljes buszával) a hátsó ajtószárny szélén gyűröttek. Minden megállónál fel kellett emelnem a dolgokat, hogy az ajtó kinyíljon. Körülbelül harminc percig lovagoltam, amíg a busz egy kicsit kirakott, és többé-kevésbé kényelmesen meghajolt. Yo!
Zelenogorskba mentem. Kiszállt az állomáson. Bementem a boltba - vásárolj egy üveg joghurtot és egy tekercset. Elhagyta az üzletet, és elment az emberekhez. Úgy értem azok az emberek is, akik Sisto-ba is mennek. A tömeg azonnal látható. Nos, érted. Többszínű rongyok, dreadlocks ...
Megismerkedtem egy pár nevű Gosh és Alevtina. A külvárosokból jöttek. Megkérdezte őket, hogyan fognak eljutni, miután együtt kezdtünk gondolkodni. Taxit vettünk a Primorskyi Autópályára, és ott rendezzük. A taxis elhajtott minket az autópályán száz négyzetméterre, és elment. Hárman odamentünk a buszmegállóhoz. Kihúztam a joghurtot, Gosh átment az erdőbe. Alevtina és én néhány mondatot cseréltünk. Vörös hajú Alevtina azt mondta nekem, hogy művész volt. Bólintottam. Gosha visszajött, és úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a buszot. Tanulmányoztuk az állványt a menetrend szerint, és szerencsénk volt, hogy 6 perc múlva megérkezett a busz. Elindultunk.
Vicces tempó történt ezen a szakaszon. Bámultam az ablakon, Gosh és Alevtina is. És megláttuk a lányt a szürke nadrágos egyik megállóban, egy színes hátizsákkal. Egy stoppadon ült, és találkoztunk a szemével. A busz elindult, a lány továbbra is üldögélt. És a következő állomáson ugyanaz a lány teljesen azonos a buszmegállóban. Goshra és Alevtinára pillantottak, és megvitattuk ezt. Mi ez? És?
Egy bizonyos faluba vezettünk. Ez volt az utolsó. Általánosságban az a sztyeppjárat néhány rövid szakaszon megy. Általában kijöttünk és vártunk egy másik buszra, amely egy bizonyos ideig is elvisz minket. Közel a Sisto-hoz. Vártunk egy kicsit. A busz megérkezik. Három embert viszünk vissza, és ez a lány leáll. Nishtyak. Felkeltem, ismerkedtem meg. Inna. Andrew. Megkérdezem, hogy történt, hogy kétszer volt a buszmegállóban. Inna először egy rejtélyt és titokzatot akart váltani, de ragaszkodtam hozzá. És Inna felfedte a titkot - ő szó szerint azonnal fogott egy autót, és átvette a buszunkat, és kijött a következő megállónál, ahol másodszor is láttuk. Ez egyszerű. De mégis valahogy gyorsan kiderült. Len. a terület általában egy folyamatos erdő. Gyönyörű, frissítő északi helyek. Nincs hő. Átmentünk egy fizetős fülkét és egy elárasztott futballpályát. Az öböl mentén utaztunk, és néha a fenyők törzsén keresztül néztem a tengerre. Ezúttal felmászottunk a 21. kilométerre. Egy kicsit maradt. Inna elment elkapni egy talicskát a pályán, és mi háromunk ment a tető alatt a stop. Az eső rövid volt az esővel.
Gosh felajánlotta, hogy inni cédrus tinktúrákat, nem hajlandó megtagadni és felborítani a halom. Nekem is javasoltam valamit, de nem akartak. Vártunk a következő buszra. Beszéltünk valamiről. Kis karácsonyfák töltötték a helyet a nagyok hátterében. Megérkezett a busz. Egy kicsit maradt. Kimentünk Ozerki-ben, és már nagyon süket volt. A buszok itt ritkán mennek, a sofőr elmondta nekünk, ezért osztottunk, így könnyebb volt elkapni egy talicskát. Vettem a Gosha számát, és beleegyeztünk, hogy találkozzunk az erdő bejáratánál, 55 km-en belül, hogy közösen eltörjünk a táborban. Az út mentén sétáltam és egy kicsit távolabb elmentem, hogy elkapjam az autót. Elment, és megpróbált valakit elkapni. Ugyanúgy, ahogy az út mentén összetörtem a kerület mentén. Elkaptam a haverot, akivel később megismerkedtem. Kiderült, hogy először fogott egy talicskát, és 200 méter után felvette. Zaebtsa. Én is Sisto felé tartottam. A szalonban az elektronika játszott. Megkértük, hogy fékezzen az 55. kilométeren. Kimentünk, megköszönte a sofőrt, és felajánlottam a havernak, hogy együtt menjen. Dimon egyetértett. Felhívtam Gosh-t, megkérdeztem tőle, hogy hol és Alevtina válaszolt, hogy mentek a felső úton, és erre búcsúztunk. Nem láttam Goshot és Alevtinát. De Dimon megjelent az úton.
Dimon autós és helyi lakos Szentpéterváron. Dimon néha kísérletezett a pszichedelikusokkal. És Dimon jó mesélő. Hosszú hajú, szakálla és hippi. Beléptünk az erdőbe. A moha szétterült, mint egy szőnyeg. Új vagyok. Először kóborolok egy hálózsákkal és egy sátorral. Dimon azonnal elkezdte mesélni a történetét, amint belépett az erdőbe a járdaszegélyről, és humorérzékkel minden rendben volt. Elkezdtünk keresni egy helyet, ahol keljünk fel. Felkapaszkodott a dombtetőre. Határozottan elhatározta, hogy nem megy, t. mi kémkedők vagyunk. Az erdőben volt elég ember. A fenyők csodálatos sima zátonyai között a színes textíliák elérték a szemet. Színes szövetek sátrakhoz, sátrakhoz, típusokhoz. És valójában a ruhák nyilvánosan többnyire űr.
Dimon és én visszatértünk a sátor előtt, és rájöttünk, hogy megálltunk a pápa előtt. "Nos, nem érdekel, holnap elmegyünk" - mondtam. Már sötét volt. Trans dolby. Ellenőriztük a sátrat, beszéltünk valamiről, felvettem a zseblámpát, és ismét a központba költöztünk. Ezúttal már felhívtam a barátaimat, és a bázisom felé indult. Jó szórakozni egy zseblámpával az erdőben, ahol több ezer ember és fele villanylámpával. Mozgás kezdődött oh-mi mit. Hiányozva néhány részletet, találtunk egy baráti társaságot. Mindenkit megismertem, üdvözöltem és rájöttem, hogy holnap elmegyek. Lyosha is felállt, és bólintgattunk egymásnak. Roma, Vanya és Anya megkapták a teát a Chefirtől. És Yana, Pauline és Jinova Anokira galéria a festményeikkel. Más érdeklődők is, akiket nem tudtam, szintén részt vettek a projektekben. Paco segített mindenkinek. Paco, örültem, hogy láttam, és megkérdeztem tőle, hogyan élt egy héten az erdőben, amelyre vadul és szórakoztató módon fordult a képek felé. Gondosan átnézem az összes képet, és megmondtam Yana-nak, hogy jó. Néha fantasztikus dolgokat írtok szívből. És alapvetően azokat, amelyeket szavakkal nem lehet leírni. Amely elvileg nem rendelhet szavakat.
Dimon elment sétálni, én megfordította egy kicsit a táborban, fújt gyönyörű kúp, amely magával vitte, leült a tűz, és beszélt az új embereket, és költözött az oldalán a sátor szélén automatikus rendszerek. A dombon. Kis zseblámpa. Csíkokat rajzolnak rájuk. Néha az emberek nyakára támaszkodtam.
Elvesztettem az utat, mint egy kos, ezzel a zseblámpával. Az erdő nagy. Jártam, sétáltam, és nem találtam az automata narancsvörös sátat. Bár úgy tűnik, hogy nagy tárgyakat tárolt a környéken. Jellemzően nagy narancs volt. De nem fasz. Egy kicsit elvesztettem. De örültem.
[Péntek és szombat]
Május 9-én jött, és valaki gratulált valakinek, aki Oroszországban volt.
Dimonnal felébredtünk reggel 10-kor. Mossa le, beszéljen egy kicsit, és úgy döntött, hogy azonnal a barátságos táborba költözik Sisto központjában, a leginkább központi utcán. Összecsomagoltam a sátort az utasításoknak megfelelően, a többi dolgot, Dimont is, és elmentünk. Egy kicsit felhős volt. Dimon elmondta a történetet.
Vicces emberek vándoroltak az erdőben. Nagy. Valaki idegenektől felajánlotta, hogy füstöl. Valaki nem valaki.
Elérkeztünk a Supergalery és a Super Chay Chefir barátok szuper táborához. Nishtyak. Telepítettem az automatikus sátort a Lyoshina mellé. Az emberek fokozatosan közeledtek a táborhoz, és új ismerősök jelentek meg. Dimon sétált, barátok mondták és jöttek hozzájuk. Ezt megelőzően Dimon megragadta a történelmet.
Elkezdtem megtanulni az erdőt, aztán az egyiket, aztán valaki. Hamarosan mindenki felébredt, és az én történetemben a következő két napi zabkása kezdődött, tk. olyan sok dolog, hogy én csak csörgő maradékot, a helyzet változó helyeken, változó pénteken, szombaton, a változó ebéd naplemente.
Szombatról vasárnap éjszaka nem aludtam, ahogy mondtam. Úgy döntött, hogy hosszabb ideig kibírja. Egész éjjel átment az erdőn és a táboron. A tűzből a tűzbe. Több máglya. Mindenki úgy nézett ki, mint egy filmkészítő. Az idegenek leültek mellettem, vagy leültem idegenekre, és csendben megkóstoltuk az éjszakát. Aztán egy nyírfa liget. Sok ember van a nap bármely szakában. Ez egy mini város. Gyorsan kialakul. A Sisto előre gyártott városa. Lápok! Cho! A!
Ismét megismételem mindazokat, akik még nem hallottak! Szállj ki a termedből. Sátrak, hálózsákok és minden más. Végy egy thermos és a kínai teát veled. Hozd magaddal a lelkedet ...
Röviden, reggel vártam. Kilenc ember már elkezdett kijutni a sátrakból. Újra találkozás, mozgás ... Tea ... Ezd-lor-pava. Valaki elment a kádba. És beleragadt a tóba. Egy másik arc a tábortáborból támaszkodott. Már elmentem a Chefirbe. Van Vanyok. Aztán megnéztem Sisto főutcáját. Jó ruhák áthaladásra. Egy idegen köszöntötte, és azt mondta, hogy tegnap látott valahol. Én is elmondtam neki valamit.
Az út szélén sétáltam. Sátrak, táborok vannak. Sok ember. Ez kibaszott. Több kilométerre Sisto városa terjedt el. Kimentem az autó zúzott úton, és ötszáz métert mentem. Az erdőben az emberek villantottak és színes szövetet készítettek. Nagyjából megértettem, hogy ez az út vezet. A kártya tetejére. A vonathoz. Nos, ott kell lenyomni. Megfordultam, és visszamentem a táborba.
Minden nyugodt a táborban. Lassú mozgás. Seryoga és Anya találkoztunk, és együtt mentünk a helyszínen a sátor mellett. Tea inni, puff, talk. Alisa és Zhenya minőségi rumot kaptak. Felmelegítek. Mi Neuse-ra zsúfoltuk, hallgattuk a Kosmich és Dima környezeteit, ültünk, néha naplókon. 20 perc elteltével mentünk a táborba Seryoga-val. A többi maradt. A zaj egy felfújható fehér rakéta volt, kis résszel, és Kosmichet láthatta a mellkasából. Nyitottan és tisztán figyelte a rakétát az adott pillanatban, amikor játszott. Gray és én kimentünk.
Az idő végére ért. Ophelia, Seryoga Anyával és én úgy döntöttünk, hogy hamarosan mozogunk. De ahogy megszokott, mindent elhúztak, nem akarunk elmenni, és ismét ittak meg a teát, és minden közeledett hozzánk. Néhány Sistovo novoznakomy is maradt. Aztán búcsúztunk a táborba (aki a helyén volt). Két órán át találkoztunk. És amikor elhagytuk a tábort, búcsút intettünk, a hangulat más árnyalatú volt. Az ápolás hangulata ...
Elmentünk először a főutcán, megnéztem a kereskedelmi sátrakat és a tea sátrakat, és a gizmosra néztem. Négyen sétáltunk, és pár percen belül elmentünk. Amikor kijáratba kerültek, rastamánok nagy tömegét látták. A mellkas egy kicsit szomorú volt, de valahogy pozitív, és olyan volt, mint egy nagy kilép a fesztiválról. Már húsz ember voltunk. Az erdőből jött a zene az ápolás alatt. Mint a középkori filmekről a Királyságról.
A dombon, Gray, Anya és Ophelia megálltak. Ophelia úgy döntött, hogy rögzíti a hátizsákot. A többiek továbbra is elmozdultak, és 50 méter után 50 méteres távolságon át kellett vinni a kocsit. Megálltunk az időben. Bár a haladás után vágyunk volt segítségre, de elég volt az ember. Kimentünk az úton. Néhány busz és sokan közel vannak. Átkerültünk az úton, több idegenrel beszélgettünk arról, hogyan juthatunk el a városba. Semmi nem döntött, és itt, mintha varázslatos, egy férfi egy nagy, többüléses dzsipre ment. Megállt mellettünk, és felajánlotta, hogy a 21. kilométerig egyenesen a buszmegállóhoz ér. Megkértük az árat, minden rendezett és betöltve. Egy másik két rastamansot vett a járdáról. Csendben haladtunk, és csak a paraszt beszélt. Beszélt arról a tényről, hogy nem érti, hogyan élhet az erdőben ezen az időben, arról a tényről, hogy ő a faluból származik, ahová most haladunk. A fickó bekapcsolta a rádiót, de annyira hangos volt, hogy megkértem, hogy kapcsolja ki és csendben menjen. A tömeg egyhangúlag egyetértett. Erdő, öböl, falu, erdő, út, falu, öböl ...
Egy ember elhozott minket a rendeltetési helyre, és leállítottuk a dolgokat. Búcsúzzon az emberhez, és a busz szinte azonnal felállt. Mielőtt Peter elment, ismét csendben. Felbukkantottak a régi faluban, majd a metróba ereszkedtek és feloldódtak a városba.