Térbeli tájtervezés
A levegő szempontjából a tájtervezés
A tájtervezés során a légi perspektíva törvénye különleges szerepet játszik. Ez abból áll, hogy amikor a megfigyelőt eltávolítják az objektumból, a körvonala és a színezőanyag lágyul. Ebben az összefüggésben szükség lehet a tér mélységének optikai növekedésére. A koncepció sikeresen megvalósult, beleértve a megfelelő növényválasztást is.
Például a fa-bokor vegetáció megfigyelőjétől jelentős távolságban lévő alkalmazás, amely lágy vonalakkal és kékes árnyalattal rendelkezik, jelentősen növelheti a kép mélységének benyomását. Ha azonban az előtér színes, könnyű és ezüstös növényzetének tereprendezésében optikailag megközelíti a megfigyelőt.
Lineáris perspektíva a tájképben
A lineáris perspektíva törvénye azt mondja: egy tárgy látszólagos dimenziója csökken, ahogy elmozdul a megfigyelőtől. Ebben a tekintetben lehetőség nyílik a tájfelület vizuális módosítására, valamint egyedi elemeinek dimenziójára.
Így egy egyenletes, nyitott felület tágabbnak tűnik, és a leeső sík kisebbnek tűnik, mint annak mérete. A tározók alacsony partjai hozzájárulnak a tér vizuális terjeszkedéséhez. Különösen abban az esetben, ha nem termesztik a sűrű növényzetet.
Általában a tájtervezés elemei vonzóbbnak tűnnek, ha a felületen kis emelkedéssel vagy ideális vízszintes síkban helyezkednek el. Ugyanakkor vannak olyan tájképi elemek is, amelyek leginkább érdekesek, ha felülről vagy alulról nézzük őket. Például ilyen elemek közé tartoznak a pázsit, a tavak, a szokatlan koronával (piramis vagy nyitott), stb.
Szeretném elmondani a megfigyelő és a tájtervezés elemének vizuális helycsökkentésének lehetőségét is, a köztük fekvő terep eltakarásával. Ezt a bokrok szárnyainak, a terep leeresztésének stb. Segítségével lehet elérni.
Ez annak köszönhető, hogy a megfigyelő elveszíti az összehasonlítás mértékét. E tekintetben a környező táj harmonikusan egyesül a kulturális tájképbe. A tervezők ezt a technikát "a tájfelvétel módjának" hívják.