Módszer - karcolás - nagy körű enciklopédia az olajról és a gázról, cikk, 1. oldal
Módszer - karcolás
A karcolás módja alapvetően csökken a testtestek felületén a keményebb testen való alkalmazásra. Ennek alapján megépítik a Mohs-skálát, amely meghatározza az ásványi anyagok keménységét és 10 csoportból áll. [1]
A karcolás módszerét használjuk a vékony filmek tapadásának meghatározására, ha más módszerekkel nem lehet meghatározni a tapadási szilárdságot. [2]
A karcolás módja abban áll, hogy a minta felszínén karcolást alkalmaznak egy gyémántra vagy más, deformáló indentumra, állandó terhelés mellett. [3]
A karcolódás módja, hogy a 3 próbamintát a műszerbe (60. ábra) be kell állítani a bevonatok keménységének vizsgálatához úgy, hogy a gyémánt kúp tengelye normális legyen a minta felszínén. A 4 mozgatható terhelés helyzete a készülék karján meghatározza a gyémánt terhelésének nagyságát, és a gyémánt által a bevonat felületén alkalmazott karcolás szélessége az utóbbiaktól függ. A keménység méréséhez vagy a karcolás szélessége a mikroszkóp alatt, ugyanolyan terhelés a karon, vagy a terhelés mennyisége, amellyel azonos szélességű karcolások jelennek meg. Nikkel és króm esetében a fő anyagtól függetlenül, 0-5 mm átmérőjű gyémánt segítségével, a bevonat vastagsága 13-15 μ. [4]
A karcolási módszer csak összehasonlító jellegű, és a kapott vizsgálati eredmények összehasonlításához szükséges egy olyan fém meghatározása, amelynek keménysége ismert. [6]
A karcolás módszer ásványi anyagok, szemüvegek, kerámiák és hasonló anyagok esetében alkalmazható. A keménység mineralizált skála (Mohs skála) a növekvő keménységű ásványok sorozata; mindegyikük rázogatja az előzőt, és maga karcolja meg a következőket: 1) talkumpor; 2) kősó; 3) mészkőpaszta; 4) fluorszár; 5) apatit; 6) földpát; 7) kvarc; 8) topáz; 9) korund; 10) gyémánt. [7]
A karcolás módja a viszonylagos keménység meghatározása a vizsgálati anyagnak normalizált keménységű anyagokkal történő karcolódásával. [8]
A karcolás módja abból áll, hogy karcolást végzünk a vizsgált fém felületén egy gyémánt vagy más, deformálódó, állandó terheléssel töltött csúcson. A keménység méréséhez vagy a karcolás szélességét állandó terhelésnél, vagy a terhelés értékét, amelynél a karcolás szélessége megegyezik. [9]
A karcolással meghatároztuk az anyag relatív keménységét. Az abszolút keménység mérésére két mintát állítanak elő a vizsgálati anyagból: egy sík felületen, a másik pedig gömb alakú felületen. A gömb alakú felületet sima felületre préselik, és nyomást észlelnek, amelynél sima felületen crack jelenik meg. [11]
Ez megmagyarázza a karcolás módszerének érzékenységét a megkeményedéshez. [12]
Mikrohólyag, amelyet a karcolás módszerével határoznak meg egy gömb alakú csúcs segítségével. [13]
A keménység meghatározásakor karcolás. ellentétben az adott csúcs behelyezésének keménységének meghatározására szolgáló eljárásokkal, nemcsak a vizsgált anyag rugalmas és műanyag deformációja, hanem helyi megsemmisülése is előfordul. [14]
A mikrokeménység karcolással végzett vizsgálatában azt találták, hogy a karcolások különböző irányokban különböznek mind szélességben, mind formában. Az Ss és a CdlnaSu egyszálú kristályokban karcolásokat alkalmaztunk mindössze 5 g terhelésnél (nagy terhelés mellett, amelyet erőteljesen elpusztítottak), és az AgliuSs és CnlnaSs minták SOH terheléssel. Ezek az irányok merőlegesek a peremre, amelyet a vizsgált arc metszi az oldalsó növekedési arccal, amely tompaszög a csúcsmal. A kapott adatok alapján keménység rozettakat állítottak elő minden vizsgált vegyület esetében. Annak a ténynek köszönhetően, hogy ezeknek a kimeneteknek a megjelenése ugyanolyan és szimmetrikus az M2 típusú irányokhoz képest, A 6. ábra csak az egyiket mutatja. [15]
Oldalak: 1 2 3 4