A bátor kecskéről

Egy nyírfarkas sűrű erdőben kecske élt. Amint egy vándor sétált a sátrán. És megkérdezi:

- Mi a fejedben olyan fehér csillogás?

- Ez az én szablyám, melyet farkasokat és medvéket ölök.

- És mi ez a száj körül, ami szürke?

- Ez az én zsebkendőt, amit letörölt, mint a farkas és a medve fog enni - mondta a kecske, és a kiáltás: „Ball labda!” Ugrott olyannyira egymásba illesztett a kéreg kunyhó, amit szétszórt sátor egymástól. Kozlik ismét kiabált: "Bol-bol!" - és bodnul rock.

A kecske erejének farkasai féltek és elmenekültek. Hamarosan találkozott egy medvével. És megkérdezi:

- Senki sem félt, ki volt rémült? Soha nem vonul vissza, kihez menekülsz?

- A kecske rémült - felelte a farkas.

- Uh, milyen kis gyáva vagy! Szükséges volt enni ezt a kecskét! Menjünk együtt.

- Nem, nagyapám, attól tartok.

- Ne félj, kötél kötél magadhoz kötélen, és úgy érzed, mintha mindig veled lennék.

A medve a kötél egyik végét a farkas nyakához kötötte, a másik végét pedig a nyakába. Együtt jöttek a kecskebe.

- Mi a fejedben olyan fehér csillogás? - kérdezte a medve.

- Ez az én szablyám, melyet ölnek medvék és farkasok.

- És mi ez a száj körül, ami szürke?

- Ez az én zsebkendőm, amelyet törölgetek, amikor medvét vagy farkasokat eszem.

És a sírással "Bol-bol!" A kecske unatkozott a sziklán. A medve megijedt és futott. Rontott és elítélt.

- Ijesztő gyerek üvölt, "Bol-labda!" Kiabál egy szörnyű gyerek "Bol-ball!" -, és húzta maga mögött a farkas.

- Nagyapa, fulladozom! - kiáltotta a farkas.

- Végy lélegzetet, sóhajt! - válaszolta a medve.

- Nagyapa, haldoklom! - kiáltotta a farkas.

- Die, halj meg! - válaszolta a medve. És még gyorsabban futott.

- Bol-bol! - kiáltotta a kecske, és utána futott a sarkában.

Kemény volt a medve számára. Körülnézett, és látta: halott farkát húz. A medve elszakította a kötelet és a lehető leghamarabb távozott.

És a kecske futott, és látta: egy halott farkas. A vállára vitte a farkast, és húzta. Hamarosan közeledett a nyírfal pestishez. A bejárathoz leejtette a farkast, és maga is belépett a pestisbe. Hét farkas volt. Az egyik Chadaganban játszott, a többiek hallgatták. A kecskét látva énekelték:

Ma van valami enni! És mit fogunk holnap enni?

Kozlik nem vesztette el a fejét, és azt mondta:

- Hadd játszani!

A farkasok meglepődtek, és csádagant adtak neki. Kozlik énekelte:

A fekete pestis hét állatot tartalmaz. Nyolcadik, halott, az ajtón! Találtam egy szőrös kabátért. Ó, milyen jó ez!

A farkasok féltek és csendben azt mondták:

- Nézd az ajtót.

A farkas meglátogatta, és nem jött vissza. Elküldték a második - a második eltűnt. A farkasok kijöttek, és senki nem jött vissza. Az utolsó kettő együtt ugrott, látta a halott farkasokat és elkezdett futni. Kozlik mögöttük van.

- Nagyon törődöm önnel, köcsögök, magamhoz szőrmekertet készítek! Bol-bol! - kiáltotta.

A farkasok a jégen futottak. Kozlik elhúzódott, leállt és kiabált utánuk:

- Ó, ha nem lenne a csúszós jég, akkor minden ellenséggel foglalkoznék. Minden szarvot a szarvaimra helyeznék!