5. kérdés a politikatudomány intézményesítése a Belarusz Köztársaságban
Az első évtized elsődleges célkitűzései: a politikai tudományi intézmények funkcióinak és formáinak meghatározása; a politikai oktatás és a tudományos kutatás szervezése; a világpolitika eredményeinek elsajátítása. A legfontosabb probléma a politikai tudósok hiánya volt. Ennek leküzdéséhez a társadalomtudósok megfordították a hamisítást. A humán tudományok tanárai és tudósai elsajátították a politikatudomány elméletét és módszertanát.
A "szovjet tradicionizmus" visszaesései jelentek meg, ami a tudományos kutatásban és a tanításban nyilvánult meg.
A politikatudomány intézményesítésének kezdeti szakaszában a tudományos és pedagógiai közösség és az egyetemek vezetése a közvetlen problémákra összpontosított:
► az állami oktatási színvonal fejlesztése;
► a tantárgy oktatási programjainak legitimálása;
► a politikai irodalom hazai bankjának kialakulása;
► képzés - tanárok és kutatók;
► a diákok politikai oktatásának és képzésének módszereinek elsajátítása.
A fehérorosz "második hullám" irodalmához szükség van a Fehérorosz Köztársaság Oktatási Minisztériuma bélyegzőjével ellátott tankönyvek és oktatási-módszertani komplexumok (UMK) beillesztésére. Az eddigi kiadásoktól való eltérés magasabb elméleti és módszertani szint, a struktúra és a tartalom megfelelőbb megfeleltetése az állami oktatási szabványnak és az alapvető tantervnek.
A felsőoktatási intézmények diplomás munkatársainak célja a politikai rendszerek, intézmények, folyamatok, politikai tevékenység, világpolitika, politikai döntéshozatali és cselekvési technológiák. Ezek a szakértők reprezentatív, végrehajtó, igazságügyi hatósági és egyéb állami struktúrákban dolgozhatnak, szervezeti és adminisztratív, kutatási, pedagógiai, információs és elemzési feladatokat látnak el a társadalom politikai szférájában.
A fehérorosz egyetemeken a politikatudomány tanításának főbb tendenciái a pozitív minőség változásaiban merülnek fel:
► az akadémiai fegyelem a "serdülő" életkor ellenére is megalapozottvá vált, a társadalomtudományok szerves részévé vált; a humán, a természettudományos és a műszaki egyetem hallgatói tanulmányozzák;
► megteremtett politikai tudományi struktúrákat (intézményeket);
► a politikai és oktatási folyamatot szabályozó normák (szabványok) "alkotnak" (az állami hatóságok által legalizáltak);
► A felsőoktatási intézmények tantervét és programjait fejlesztik, frissítik és aktualizálják;
► létrejött a tankönyvek és taneszközök "bankja", amelyek a tudományos és a pedagógiai közösség szakmai fejlődését tanúsítják;
► kísérletileg tesztelte és javította a felsőoktatásban dolgozó képzési szakemberek mechanizmusát a politikatudomány területén;
► a diákok ifjúsági környezetében a tudomány és az oktatás terén a politikai tudomány vonzó képe erősödik.
A Fehérorosz Köztársaságban a politikatudomány intézményesítési folyamatának jellemzői a következők.
Az állami hatalom intézményei felismerték a politikai tudomány szükségességét és hasznosságát a társadalom minőségi transzformációjára a piacgazdaság és a demokratizálódás alapján.
Az intézményesítés mechanizmusa biztosítja a politikatudományi közösség tevékenységét és a nemzeti politikai tudomány dinamikus változásait - a termelést, a tudás frissítését, tesztelését, ellenőrzését és bevezetését a társadalmi gyakorlatba.
Az intézményesítés folyamatának fő témája a legitim politikatudományi intézmények, amelyek szabályozzák a szakmai közösség kapcsolatát és tevékenységét.
Az ország politikai tudományának intézményesítése funkcionális modellje a litológiai intézményeknek a politikai rendszerrel és a társadalmi környezetkel való kölcsönhatása.
A legfontosabb feltétele a sikeres intézményesülés politológia Fehéroroszország - következetes megvalósítása a demokratikus-cal elvek a közéletben, a szakma fejlődése-onal infrastruktúra erősítése személyi potenciál politológia, érdeke a politikai tanulmányok Niyah állami intézmények és a civil társadalom között.
A politikatudomány intézményesítése Fehéroroszországban még nem fejeződött be. Ugyanakkor az általa felhalmozott szellemi-kognitív és "instrumentális" potenciál fontos előfeltétele a további dinamikus fejlődésnek és szerves bejutásnak a világpolitikai tudományba.