Egy gyerekről, aki tudta, hogy tízig számoljon
Egy gyerekről, aki tudta, hogy tízig számoljon
Egyszer volt egy kis kölyök, aki megtanulta számolni tízbe. Miután a tóhoz közeledett, hirtelen meglátta a tükörképét a vízben. Holtan állt, és régóta nézett rá. Most hallgasd meg, mi történt.
- Egy! Mondta a kölyök.
A borjú, aki a közelben járkált és a fű csipkedését hallotta.
- Mit csinálsz? Kérdezte a borjú.
- számoltam magam - válaszolta
Kid. - Azt akarod, hogy számítsalak?
- Ha nem fáj, akkor számíts! Mondta a borjú.
- Egyáltalán nem fáj. Csak te nem mozdultál, különben nem számíthatnám.
- Ó, mi vagy te? Nagyon félek. És az anyám valószínűleg nem fogja megengedni - felelte a Borjú, és hátrahajtott.
De a gyerek ugrott utána és azt mondta:
"Most vagyok, ketten vagy." Egy, kettő! Mae-uh!
- Ma-ama! A borjú kezdett nyugtalankodni.
Aztán a tehén a csuklóján a nyakán futott.
- M-edik! Mire gondolsz?
- A gyerek meggondol engem! A borjú panaszkodott.
- És mi az? A tehén haragosan felnyögött.
- Megtanultam, hogy tízig számoljak - mondta a kölyök. "Nézd, én vagyok, kettő a borjú, három a tehén". Egy, kettő, három!
- Ó, most számolt neked! Roasted a borjú.
Amikor a tehén észrevette ezt, nagyon mérges volt:
- Megmutatom, hogyan gúnyoljon ránk! Nos, Telenochek, adjuk neki borsot!
És a tehén és a borjú rohant a kölyöknek. Szörnyen ijedt volt, ugrott, mint egy szúrt, és rohant le a pázsiton. És mögötte a tehén a borjúval.
Közelben a bika sétált. Éles szarvával felrobbantotta a földet, és fölemelkedett. A kölyök, a borjú és a tehén láttán a bika feléjük indult.
- Miért üldözi ezt a kardos kisgyermekt? - mondta a Bull.
- És ő azt hiszi nekünk! Roasted a borjú.
- De fogjuk elkapni - mondta a tehén.
- Az egyik én vagyok, kettő a borjú, három a tehén, négy a bika. Egy, kettő, három, négy! Mondta a kölyök.
- Ó, most számolt neked! - suttogta a Borjú.
- Nos, nem fog megtenni - felelte a Bull, és a többiek mellett Kozlenko után rohant.
Nagy poros úton futottak, és egy galopp felé rohantak. Abban az időben a ló lassan járkált az út mentén, és felszaggatta a füvet.
Hallgatta a csónakot, és látta, hogy a por átsiklott az oszlopon, és messziről kiabált:
"Mi ez a rohanás?"
- A kölyköt kergetjük - felelte a tehén, és gyors lélegzetet vett.
- Ő úgy gondolja - kérdezte Calf.
- Senki sem adta neki ezt a jogot. Pfuj! - ordította a Bull.
- És hogyan csinálja? A ló megkérdezte, hogy kapcsolatba lép a többiekkel.
- Nagyon egyszerű - mondta a kölyök. - Ez az! Az egyik én vagyok, kettő a borjú, három a tehén, négy a bika, és öt a ló. Egy, kettő, három, négy, öt!
- Ó, most számolt neked! - suttogta a Borjú.
- Gonosz ember! Hát, várj egy kicsit! - A ló még Kozlenko után még gyorsabban zörögni kezdett.
És az út mentén, a tollban egy nagy, kövér Sertés aludt. A paták patája felébresztette.
- Grew-hryu-hry! Hol vagy? A kíváncsi Pig kérdezte. Rögtön az orrával áttörte az orrát, és a többiek után ugrott.
- Kidet üldöztük - felelte a tehén, kissé lélegezve.
- Azt hiszi, hogy mi vagyunk - mondta a Calf nyugodtan.
- És ... uf-f ... senki sem adta ezt a jogot! - ordította a Bull.
- De megmutatjuk neki! - ordította a Ló, majdnem megérintette a Borjú patáját.
- Mit gondol? - kérdezte a Sertés, nehézségek nélkül lépést tartani mindenkivel.
- Nagyon egyszerű - felelte a Kid. - Az egyik én vagyok, kettő a borjú, a három a tehén, a bika a négy, a ló, a hat pedig a sertés. Egy, kettő, három, négy, öt, hat.
- Ó, most számolt neked! Zokogott a Borjú.
- Nos, meg fog fizetni! - kiáltotta a Malac. - Itt vagyok.
Elrohanták a fejüket, nem szétszedve az utat, és futottak a folyóhoz.
A dokkban egy kis vitorlás állt. A vitorlás fedélzetén látták a kakast, a kutyát, a barant és a macskát. A kakas volt a kapitány, a Dogman, a Baran the Young, és a Cat a hajó szakácsa.
- Állj le! Kiáltotta a kakas, látta az állatokat, amelyek repülnek, és nem érzik a lábukat alatta.
De már késő volt. A kis kecske tolta a patáját a mólótól és ugrott a vitorlás fedélzetén. A többiek rohant utánuk.
A vitorlázó lengett, vízbe csúsztatta, és a folyó legmélyebb pontjára szállt. Ó, és ugyanaz a kakas félt!
- Ku-ka-re-ku! Segítség! - kiáltott egy olyan hangon, ami nem volt a sajátja. - A vitorlás fuldoklik.
Mindenki rettegett a félelemtől. De a Kakas hangosan kiabált:
"Ki számíthat rád?"
- Meg tudom csinálni - mondta a kölyök.
- Akkor gyorsan számítson ránk! A vitorlás csak tíz utast képes ellenállni.
- Gyorsan, inkább! Mindenki kiabált. És a kis macska számolni kezdett:
Az egyik én vagyok, kettő a borjú, három a tehén, négy a bika, öt a ló, hat a ló, hat a sertés, a hét a macska, nyolc a kutya, kilenc a rúd és tíz a kakas .
- Hurrá! Kid! Hurrá-ah! Egyetlen hangon kiáltott.
Aztán az utasok átszaladtak a folyón, és partra szálltak.
És a gyerek már a vitorláson maradt. Jelenleg ellenőrzőként dolgozik.
És minden alkalommal, amikor a kakas a vitorlájára helyezi a vadállatait, a kölyök a mólón áll, és számolja az utasokat.