A platyshka cat ushinsky mese
Egykor egy macska, egy kecske és egy kacsa élt egy udvaron. Egyenlõben éltek: a széna és az egyik a fele; és ha van egy villája az oldalán, akkor egy macska Vaska. Ő ilyen tolvaj és rabló: ahol valami rosszul fekszik, ott néz. Itt jön a macskaköves, szürke lobishko; folytatja a sírást. Kérje meg a macskát egy kecske és egy kos:
- Cat-kotok, szürke köcsög! Mire sírsz, három lába lóg?
Vasya válaszol nekik:
- Hogyan nem sírhatok? Az asszony megverte, megvert; Fölemeltem a füleimat, eltörtem a lábam, és még egy fojtószalaggal is ragaszkodtam.
- És miért jöttél ilyen bajba? - Kérdezd meg a kecskét és a kost.
- Eh-eh! Az a tény, hogy véletlenül sütött tejföllel.
- A tolvaj és a lisztnek igaza van - mondja a kecske -, ne lopd meg a tejfölt!
Itt ismét a macska kiált:
- Az asszony megverte, megvert; beat - azt mondta: lesz a tónusom hozzám, hol lesz a tejföl? Willy-kecske van egy kecske és egy kacsa vágni.
Egy kecske és egy kenyér ugatott:
- Ó, te szürke macska, ostoba a homlokod! Miért tönkretett minket?
Elkezdtek megítélni, hanem a ruha, mint ha azok elhagyják a nagy baj (elkerülésére - a szerk.). - úgy döntött, hogy nem azonnal: mind a hárman, hogy meneküljenek. Vártak, mert a szerető nem zárta le a kaput, és elment.
Hosszú ideig a macska, a kecske és a juh futott a völgyeken, a hegyek mentén, a laza homokkal; beragadt és úgy döntött, hogy az éjszakát egy lejtős réten tölti; és ezen a réten egy szénakazalat, amelyen a városok állnak.
Az éjszaka sötét volt, hideg: hol lőni? A kis cica már kihúzta a nyírfát, a kecske szarvát csomagolva, és megparancsolta neki, hogy a fejét dömpingelték. A kecske juhokkal jött, szikrák esnek a szemeiból: a nyírfa kéreg égett.
- Rendben van - mondta a szürke macska - most felmelegedünk! - igen, hosszú gondolkodás nélkül, és egy egész szénabogárt.
Ők még nem is melegszik fel a megbízást, hogy ajándékozni őket hívatlan vendég - egy paraszt-seryachok, Michael Potapych Toptygin.
- Engedd meg, mondja, testvérek, felmelegednek és pihenjenek; valami nem felel meg nekem.
- Üdvözöljük, muzhik-seryachok! - mondja a macska. - Honnan jössz?
- Elmentem a méh ház - mondta a medve - a méhek látogassa meg, de van egy harc a férfiak, és mivel a bokrok mintha.
Így mindannyian együtt töltötték az éjszakát: egy kecske és egy kóc a tűzön, egy halom a szénakazalon, és a medve a szénakazalban összecsaptak.
A medve elaludt; kecske és kenyér álom; egy purr nem alszik, és mindent lát. És látja: hét farkas szürke, egy fehér - és egyenesen a tűzbe.
- Fu-fu! Milyen emberek! mondja a fehér farkas a kecske és a juh. - Próbáljuk megpróbálni.
Itt félelem, kecske és juh; és a macska, egy szürke kis kölyök vezette ezt a beszédet:
- Ó, te fehér farkas, a farkasok fölött a herceg! Ne haragudd el a mi vénünket: ő, Istenem, könyörül, dühös! Hogyan változik? Al, nem látod a szakállát: benne, akkor minden erő; Mindenféle vadállatot veri, a szarv csak a bőrt. Jobb lesz, és mondjuk, hogy megtiszteltetés: játszani akarunk a kis testvérével, aki alatta alszik egy veremben.
A farkasok meghajolták a kecskét; körül Misha és jól flörtölni. Itt Misha krepp rögzítve igent elég minden láb a farkas, ezért elkezdték énekelni Lazarus (kifogásolt sors -. A szerk.). A farkasok alig éltek a szénakazal alatt, és a farkukba ültették: "Isten segítsen a lábadon!"
Kecske és juh, miközben a medve a farkasokkal kiegyenesedett, felvette a lilát a hátán, és sietett haza: "Tele van, azt mondják, anélkül, hogy húzni kellene, nem fogunk ilyen szerencsétlenséget".
Az öreg és az idős asszony örült, hogy hallotta, hogy a kecske a juhokkal hazatért; és kiszabadították a macska-lila a gazember számára.