Nagyfrekvenciás korlátok kiválasztása 110-220 négyzetméter

Ebben a cikkben szeretném elmondani, hogyan korlátozzuk a rövidzárlati áramokat 110, 220 kV-os hálózatokban a nagyfrekvenciás korlátok 0,5 induktivitását alkalmazva; 1 és 2 mH.

A 110, 220 kV feszültségű hálózatokban a rövidzárlati áramok (CW) szintje folyamatosan növekszik. Jelentősen megnövekedtek, ami arra kényszeríti őket, hogy megváltoztassák a felszerelt berendezéseket vagy intézkedjenek azok korlátozása érdekében.

Új alállomási projekt megvalósításakor szükségessé válik olyan drága villamos berendezések használata, amelyek dinamikus ellenállással rendelkeznek az 50-60 kA rövidzárlati áramokkal szemben.

Ismert módszerek korlátozó szintje a rövidzárlati áramok, amelyek alapján a sematikus, egy helyhez kötött elosztjuk a nagyobb rács kapcsolási csomópontok korlátozzák rugalmasságot áramkör csökkenti a megbízható áramellátás, teremt bizonyos nehézségeket.

A rövidzárlati áramok korlátozása érdekében nagyfrekvenciás korlátok 0,5-es induktivitását kell alkalmazni; 1 és 2 mH, amelyeket 110, 220 kV-os vonalakon nagyfrekvenciás kommunikációban használnak.

A biztosítékokat sorosan kapcsolja a buszmegszakítókkal a kimenő vonalvezetékeken keresztül, amelyeken keresztül a rövidzárlati áram áramlik az összes generáló tápegységről.

A csővezetékek rövidzárlatánál a generáló források mindegyikén átáramló hibaáram általában lényegesen kisebb, mint az elágazásokban lévő rövidzárlati áram a kimenő vonalak csatlakozóihoz képest.

Példa nagyfrekvenciás korlát kiválasztására

Az akadályok telepítése nem zárja ki, hogy a berendezéseket és a buszokat ellenőrizni kell a csatlakoztatásukhoz.

Vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy a rövidzárlati áramokat korlátozzuk. Tegyük fel, hogy a várakozó rövidzárlati áram a kimenő 110 kV-os vonalon közvetlenül a vonalszakasz mögött van: Ic. = 50 kA. A meglévő berendezés ellenáll a rövidzárlatoknak: Ikz.odop. = 40 kA.

1. A rendszernek az ágon levő rövidzárlattal szembeni ellenállása a vonalhoz a következőképpen határozható meg:

2. Az akadályok telepítéséhez a hibaáramot a következő kifejezés határozza meg:

ahol: X3 a záróellenállás.

3. A 2. kifejezésből meghatározzuk a gát akadályának szükséges impedanciáját:

Feltételezzük, hogy az ellenállás 2 mH impedanciájú induktivitása: X3 = 0,628 (a technikai információk szerint).

4. A (2) bekezdésnek megfelelően a zárójel mögötti hibaáram:

Mint látjuk, a gát blokk jelentősen korlátozta a rövidzárlati áramokat a meglévő berendezések működési szintjére: Ik = 34,57 kA