Daniel Defoe idézetei és aforizmusa
Daniel Defoe (1660-1731 év), író, politikus
Hiú, hogy vállalja a munkát anélkül, hogy kitalálná, mi fog kerülni, és elég lesz ahhoz, hogy véget érjen.
A dolgok meghatározása és mérése az elme által, és értelmes megítélésük rájuk, mindenki egy bizonyos idő elteltével képes minden mesterséget elsajátítani.
Minden helyzetben valami megnyugtató lesz, ha jól néz ki.
A bizonytalanság pillanataiban bátran kövessétek a belső hang javaslatát, ha legalább ezt hallja, kivéve a hangot, semmi sem arra ösztönözte, hogy tegye meg, ahogy tanácsot ad.
Minden olyan panaszunk, ami hiányzik, annak köszönhető, hogy hiányzik a hála annak, amit mi van.
Egy jó tanácsadó visszatérhet egy ember életébe, bátorítja a gyengeséget és felébreszti az ember tudatában, hogy képes a megfelelő módon fellépni.
Az anyagi vagyon rossz használata gyakran a legbiztosabb módja a legnagyobb szerencsétlenségeknek.
Milyen nevetséges döntéseket hoz az ember a félelem hatására! Félelem megfoszt minket a lehetőségtől, hogy dobja ezeket az eszközöket, amelyek oka felajánlja, hogy segít nekünk.
Gyakran az elveszett öröm vágya sötétíteni tudja a világ minden más örömét.
Sosem késő a bölcsebb növekedéshez.
Nem bűne az ördög megtévesztésére.
... A barátok nélkül maradni a legrosszabb, a nyomorúság után, szerencsétlenség.
A legmagasabb emberi bölcsesség az a képesség, hogy alkalmazkodni tudjon a körülményekhez és nyugodt maradjon a külső viharok ellenére.
A félelem olyan betegség, amely ellazítja a lelket, mivel a test ellazítja a fizikai betegséget.
A veszélyes félelem mindig szörnyűbb, mint a veszély, és a gonosz várakozása tízezerszor rosszabb, mint maga a gonosz.
Ilyen az emberi természet: nem látjuk a pozícióját az igaz világosságot, még nem ismerik a tapasztalat a helyzet még rosszabb, és soha nem értékelik az előnyeit, azonban rendelkeznek, amíg elveszti őket.
Ember - a teremtés legalább rövidlátó, különösen akkor, amikor maga állítja, hogy boldog vagy, vagy úgy véli, hogy saját szemével élhet.
Az embernek nincs bölcsessége, hogy megnyugtassa azt, amit elért.
Az éhség még az oroszlánokkal is szembeszáll.
Mi az üdvösség az egyikért, elpusztít egy másikat.
A kételkedés pillanataiban, amikor egy személy tétovázik, amikor, úgymond, válaszút előtt áll, nem tudva, hogy mit kell neki az út, és akkor is, amikor úgy döntött, a közúti és kész arra, hogy csatlakozzanak hozzá, valami titkos hang tartja. Úgy tűnik, minden - a természetes ösztön, együttérzés, józan ész, sőt egyértelműen elismerik egy adott célra - hívja őt az úton, és még a lelke nem rázza le a megmagyarázhatatlan befolyása sehol kimenő nyomás ismeretlen erő, nem, hogy hadd menjen, ahol elhatározta, hogy menni fog. És akkor mindig kiderül, hogy ha hallja, ha ment az úton, amely a kiválasztott első, és amely a saját agyában, kellett választani, ez vezet a halála ... pillanataiban habozás bátran kövesse az ihletet a belső hang, legalábbis, amellett, hogy a hang, semmi okozza, hogy azt tegye, amit nem tanácsolja.
Milyen játék az emberi élet sorsáról! És milyen furcsa módon a titkos források, amelyek irányítják a vezetéseinket változó körülmények között változik! Ma szeretjük, amit holnap gyűlölünk; ma valamit keresünk, amit holnap elkerülünk. Holnap örülünk egy gondolatnak, amit ma vágynak.