Boethius "A filozófia vigaszsága" (a lélek gyógyítása) - a stadopedia
Boethius (480-524, végrehajtva) - római filozófus, a középkori skolasztika egyik alapítója. Hazaárulás miatt börtönbe került, ahol a végrehajtás várakozásakor filozófiai filozófiai munkát írt a Filozófia lelkületéről. A nyugati középkorban a "megnyugtató filozófia" témája és a "szerencsétlenségek viccének" témája. A filozófia, mint "a lélek gyógyításának tudománya" a pitagoraiak, a szókratész és a Platón, Arisztotelész és a hellenizmus filozófusai között zajlott. A filozófia társaként való megértése, a gyász és gyógyító sebek lelkiismeretét Cicero munkásságában mutatják be, amelynek Boethius követte. A gyógyulás a gyógyulás folyamatában a tudás és az ötletek, és a kezelés módja logikus érvelés. Ebben a szakaszban Boethius tükrözi a sors (Fortune) és a Providence kapcsolatát. A filozófia a lélek mentora és gyógyítója is. A Boethius Filozófia börtönben folytatott beszélgetése terápiás célt követ: a mű plotja a betegség diagnózisa, majd a lélek kezelése, végül pedig a teljes gyógyulás.
I.Tem Addig, amíg én csendben gondolta, és tovább írt a stílus tablichkegorkuyu panasz, nekem úgy tűnt, hogy a fejem fölött volt egy nő az arc, tele méltósággal és lángoló szemek, az éberség messze felülmúlja az emberi, feltűnő él fényesség és kimeríthetetlen vonzó erő; bár az évek színében volt, nem hitte, hogy korunké volt (1). Nehéz meghatározni növekedését. Mert úgy tűnt, hogy egy és ugyanazon időben, ő nem haladja meg a hétköznapi emberi cselekvés és parietális megérintette az eget, és ha felemelte a fejét magasabb, akkor megszállták az eget is, és lesz láthatatlan ember nézett le rá. Viselt ruhák készülnek romolhatatlan szövet, kifinomult művészeti szőtt a legfinomabb fonalak őket később megtudtam, ő már szőtt a saját kezét. Számukra, mint a sötét képeken, az elfeledett régi idők raidje. De ezek a ruhák szakadtak olyan erõszakos lények kezei között, amelyek elveszítették részecskéit, és elkaphatnák. Jobb kezében könyveket tartott, a bal oldali jogart (2) ...
És én, akinek a szeme elborult könnyel, nem tudott ismeri ki ez a nő olyan, mint tagadhatatlan erő, és lesütött szemmel dale mély csodálkozva, csendben várja, mi fog történni. Ő csak jött közelebb ült a ágyam szélére, és nézett a szemembe, tele fájdalmas szomorúság és gyász elhajlás a földre, volt a költészet hibáztatni azért, amit a lelkem burkolta zavart.
III. Miután a szomorú felhők szétszóródtak, láttam az eget, és megpróbáltam felismerni a gyógyítót. És amikor Szemét rá, és figyelni, megtanultam nővér én - filozófia, akinek felügyelete volt a „fiatalos évek Miért, -. Megkérdeztem - ó, úrnőm minden erény, jött meg a magányos lakhelye emigráns, jön le a magas gömbök-e, hogy azzal vádolják velem együtt, és ki a hamis rágalmak -? Ó, kicsim - mondta -, ha nem hagyhatnak, és nem megosztani veletek a terhet, hogy lehozták, akik gyűlölnek a legfontosabbak az Ön az én nevem, mert a filozófia szokása szerint nem hagyja el a nevint th kísérő nélküli meg, hogy a félelem vádakat, és azt, hogy az új rágalom rám ijeszteni? Ön most először érezte, hogy a rossz modor bölcsesség van veszélyben? Vajon a régi időkben, még mielőtt a századában Platón, nem találkoznak gyakran butaság és ostobaság nagy csatát? és életében, tanára Szókratész nem az én segítségemmel lett a győzelem az igazságtalan halál? ... Ha nem tud a repülés Anaxagoras, NIO mérget ivott Socrates, sem a kínzások, melyet azután Zeno, mint az összes külföldi országokban volt , Lehet hallani Kania (3), Seneca (4), Soran (5), a memória, ami nem olyan hosszú és széles körben ismertek. Ezek vezettek halálához nem más, mint az a tény, hogy ők hozták fel az én szokások és tanítások, tettei élesen különbözik attól a rossz emberek.
VI.- Hadd tisztázzam néhány kérdés segítségével az állam a lélek, hogy rájöttem, hogy milyen kezelést meg kell te - kérdezi, hogy mi lesz, - mondtam - Neked adom a választ Aztán megkérdezte: Gondolod, hogy ez a világ értelmetlen és véletlen okok miatt mozgásban van, vagy engedelmeskedik az intelligens menedzsmentnek? "Soha nem engedtem gondolni - feleltem -, hogy a megrendelés létrehozásában szervezett egy vak balesetet vezeti. Éppen ellenkezőleg, tudom, hogy az alkotó irányítja a teremtését. És soha nem fog eljönni egy óra, ami rázhatja bizalmát e javaslat igazságában. "Így van. Ezt a versben egy kicsit korábban említetted, és sajnálod, hogy csak az emberek nincsenek isteni gondozással. Valójában nem lehet kétségbe vonni azt a tényt, hogy minden mást irányít az ok. De meglepődtem, hogy ilyen okos érveléssel a betegségek behatoltak benned. Azonban megpróbálok mélyebbre nézni, mert nem tudom, hol rejtőzik a hiba. Mondd, mert nem kétséges, hogy Isten szabályozza a világot, milyen szabályokkal gyakorolja az uralmát? - I - mondtam - nem egészen érti a kérdést, és én nem is találják meg a válasz - kérdezte újra - tévedek a gondolkodás, hogy van egy hiba a te, amelyen keresztül, mint a egy lyuk egy erős aknában, behatolt a lelkébe zavart betegségbe? Válaszolj nekem, mi a célja minden dolognak, hogy mi irányítja az összes természet irányítását? - Hallottam róla, de a bánat megdermedt az emlékezetemről. - Tudja, honnan jön minden? Van az eszközöket, amelyek gyógyítani, - elsősorban a helyes ítélet a kezelését, amelyet a világ, mit gondol, nincs alávetve a vak véletlen, hanem az isteni elme. Ne félj semmitől. E kis szikrától az élet lángja felgyújt. De ahogy az idő erősebb gyógyszert még nem jött el, és így a természete (humán) lélek, hogy eltér az igazság, hogy magával ragadja a hamis ítéletek, és létrehoz a köd szenvedély akadályozza a tisztánlátást a dolgok, megpróbálom egy kicsit, hogy eloszlassa a fény gyógyító és megnyugtató, hogy amikor a változékony szenvedélyek eloszlatása eltűnik, láthatja az igazi fény ragyogását.
I. Aztán néhány pillanatig megszakította beszédét és a mastering a figyelmemet köszönhetően a bölcs hallgatás hozzám fordult: Ha elég mély, hogy megértsék az oka a betegség, úgy tűnik számomra, hogy chahnesh mert az ellenállhatatlan vágy, hogy visszanyerje a javára a korábbi Fortune ( 6). És a lelkedet megrázta az a tény, hogy ő, ahogy hiszed, visszafordította magát. Én sokat szenvedett a megtévesztő formái a varázslónő és hízelgő intimitást, amelyet ő mindig ad azoknak, akik szeretnék, hogy elhitesse az ezt mindaddig, amíg ez hozza [őket] a csillapíthatatlan fájdalom váratlan távozása. Ha emlékezel a természetére, szokásaira és jó cselekedeteire, akkor meg fogod érteni, hogy a Fortune javára nincs semmi szép, és nem vesztettél semmit. Úgy gondolom, hogy nem lesz sok nehézséged felvenni ezt a memóriából. Ahhoz van szokva, amikor patronált te és lezuhanyozott simogatja, hogy elítélje a teljesítménye és kemény szavakkal, hogy elítélje a hozott ítéletekkel a mi hajlék. De bármilyen hirtelen életváltozás, kétségtelenül, felkavarja a lelkek valamiféle zavart. Ezért történt, hogy rövid ideig elveszítette a nyugalmát. És most eljött az ideje, hogy kipróbálj egy puha és kellemes orvosságot, amely belélegezve megnyitja az utat az erősebb gyógyszerekhez. Hivatkozhat a támogatás édes meggyőzés retorikai, ami csak a vezet a helyes út, ha nem térnek el a használati utasítás, és amikor azt zenével, tagjai Laramie, és megismétli a gyors vagy lassú bund.
Hát, ó, ember, ez a bánat és a szomorú nyafogás? Azt hiszem, valami különlegeset és példátlanul éltél. Gondolod, hogy a Fortune csak az Önhöz képest megváltoztatható? Tévedsz. Ez az ő természete, ami az ő inherens természete következménye. Még mindig megőrizteti önt állóképességét, annál inkább, mint az illatos természetére jellemző. Ugyanolyan volt, amikor elárasztotta önt a szerelmére, és amikor felpattant téged, a boldogság csalódását kísértette. Arra kitaláltad, hogy a vak istennőnek két arca van, mert még korábban, amikor lényege mások elől rejtőztek, teljesen tisztázódott neked. Ha elfogadja szokásait, ne panaszkodjon. Ha az árulás félelmetes [te], megvetheti és elidegeníti azt, ami egy romos játékhoz vezet: valójában most az, hogy mi az oka az ilyen szomorúságnak, nyugodjon meg. Mert ő hagyott benneteket, az árulásból, akit senki sem védhet. Valóban van-e múló boldogsága az Ön számára, és a szerencse kedves számodra, csak egy pillanatig igaz és idegen a tartóssághoz, amelynek távozása szomorúságot hoz. Ha lehetetlen megtartani az [emberek] akaratával, de amikor visszavonul, boldogtalaná teszi őket, mi a tranziens [boldogság], nem pedig a jövőbeli csapás egyik elővigyázatossága? Nem elég, ha csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van - az óvatosság megérti, hogy mindennek van vége, és hogy a jó és a rossz is megváltoztatható. Ezért ne féljetek a Fortune fenyegetéseitől, sem pedig túlságosan a kívánságaitól.
Végül türelmed kell ahhoz, hogy a Fortune szerencseiben is megtörténhessen, ha egy nap lehorgasztotta a nyakát az igája alatt. És ha akarta, hogy meghatározza a törvény, hogy tartsa, vagy előre gondoskodni, hogy amit önként választotta úrnője lenne helyesen, mert hiányzik a türelem csak rontja a tétel, hogy a változás nem lehet. Ha a hajónak a szél akaratához adod, akkor nem fog mozogni vágyaid szerint, hanem akkor is, ha ez dühös impulzusokat okoz. Amikor szántóföldet vet magvakkal, akkor évekig gyümölcsöző és gyümölcsözhetetlen. Ön adta magát a Fortune hatalomba, következik, hogy engedelmeskedsz a hölgy szokásainak. Miért próbálja megtartani a forgó kerék hirtelen mozgását? Ó, a legféltelenebb halandók, ha a Fortune állandóvá válik, akkor [elveszíti a természetét], és megszűnik a véletlentől.
II. De szeretném ezt megvitatni veletek, magának a Fortune nyelvnek a használatával. Tudod, milyenek a jogaik. "Miért van naponta egy ember, aki zaklatja a panaszokat, milyen igazságtalanságot tettem veled? Mi a jó? Tartson velem a gazdagság birtoklásától és a ranglétszámtól, és hasonlítsa össze [a mi véleményünket]. És ha bebizonyítod, hogy legalább az én hozzám tartozom halálok egyik elidegeníthetetlen tulajdonává, azonnal megteszem, hogy az, amire szüksége lesz, a tiéd lesz.
Ha a természet elő az anya méhében, még nem birtokló semmit, és tehetetlen, azt támogatjuk Önt, lezuhanyozott a nagylelkűség és mellette, a szeretet és ragaszkodás hozta, mindent megtett, hogy az én erő, körülvesz luxus és ragyogás - összes most téged intoleránsabbá tesz. Most el akarom venni a kezemet. Ha élveztem a szívességemet, akkor kapott egy kölcsönt, így nincs joga panaszkodni, mintha elveszített volna valamit, ami az Önhöz tartozott. Miért nyögsz? Nem mutatok semmilyen kegyetlenséget. A gazdagság, a becsület és más előnyök az én hatalmamban vannak, a szolgák ismerik a szeretőjüket, és amikor elhagyom a szerencsétleneket, velem távoznak. Határozottan kijelentem, hogy ha az Ön árui a te részedre vonatkoznak, amelynek veszteségét panaszt teszed, akkor semmiképpen sem tudod elveszíteni őket. Vagy én vagyok az egyetlen, aki tilos saját magam gyakorlásában? Miután hagytuk szülni az ég fényes nappal, és eltemetni őket a sötétben éjszaka, az évszakok hagyjuk díszíteni a virágok és gyümölcsök az a föld színéről, majd háttérbe szorítják a viharok és fagyok.
Mit, O halandó, törekedsz a külsőre, amikor a boldogság benned van? Összezavarja a hibákat és a hibákat. Röviden ismertetem a legmagasabb boldogság határait. Van valami értékesebb számodra, mint önmagad? Nem, válaszolsz. Ha tudnád magad, akkor olyasmit kapsz, amit soha nem akarsz szabadon engedni, és hogy a Fortune, ami téged hagyott, nem tudta elvenni. És ne felejtsd el, hogy a boldogság nem véletlenszerűen következhet. Tekintsük ezt: ha a boldogság a természet legmagasabb jója, melynek oka van, akkor a legmagasabb jó nem az, ami elvonható. Ezért a Fortune volatilitása hozzájárulhat a boldogság eléréséhez.
Aki a halálos boldogság vonzódik, tudja és nem tudja, hogy megváltoztatható. Ha nem tudja, akkor a sors boldogulhat a tudás vaksága miatt? Ha tudja, akkor feltétlenül fél, mintha nem hagyna ki olyasmit, ami - mint nem kétséges - elveszhet. Ezért az állandó félelem nem engedi, hogy boldog legyen. Talán, ha tudni kell, hogy a boldogság elvész, akkor ezt el kell hanyagolni? De elhanyagolható, melynek veszteségét könnyű szívvel átruházzák. És mivel meg vannak győződve a példa a sok bizonyíték arra, hogy az emberek lelkét egyáltalán nem halálos, akkor egyértelmű, hogy attól függően, hogy a szerencse boldogság megszűnik, ha a test meghal; mert nem kétséges, hogy a halál képes a boldogságot hordozni, és ebben az esetben az egész emberi fajnak halálos vonás után bekövetkezik a szerencsétlenség. De mivel tudjuk, hogy sok megízlelte a gyümölcsöt a boldogság nem csak a halál, hanem a szenvedések és gyötrelmek, hogyan ilyen megléte tenné [az emberek] boldog, ha annak befejezését, akkor nem teszi őket boldogtalanná?
1. A Boéthius által kezdetben nem ismert istennő képében megjelenik a filozófia. Elmosódott kora azt jelzi, hogy a filozófia soha nem elavult és mindig releváns. A ruhadarab elhomályosodik, a romlottság olyan gondolatok és szavak formái, amelyekben a filozófia kifejezik magát. Ruhája részben szakadt, ami azt jelenti, hogy sok méltatlan ember igyekezett használni a gyümölcsét.
2. A szkípium a világ feletti hatalmat jelképezi, és a könyv a megvilágosodás és a gondolat egységét fejezi ki a szóval.
3. Kany - sztoikus filozófus, aki az I. században élt. BC Halálra ítélték Caligula római császár.
4. Seneca (Kr. E. 4-65.), A római sztoicizmus képviselője, Nero római császár nevelője, akinek parancsára kényszerült öngyilkosságra kényszeríteni.
5. Szórán, egy római sztoikus filozófus, Nero áldozatává vált.
6. A szerencse a sors. Az ókori római mitológiában a boldogság és a szerencsétlenség istennője, a vak esély, szerencséje. A Fortune-t két oldalról ábrázolták, egy golyóval vagy kerékkel álltak a szeme előtt, néha szarvával, amelyből ajándékát öntötték. A kerék a Fortune szimbóluma, annak örökössége. A Fortune nem jó, hanem időben és kölcsönt ad nekünk, hogy később visszaadjuk. Amikor Fortune elrabolja ez a korábbi, nem szabad morog és vádolják, hogy igazságtalan, hiszen nem köteles átadni nekünk jár örökre soha nem adtak nekünk nincs. Még inkább köszönjük a Fortune-ot, amikor elfordul tőlünk, mivel a sors megpróbáltatásai megerõsödtek és váratlanul jobbra fordulnak.