Az arany a szabadság előmozdításában
Hogyan kell nevelni egy gyermeket, hogy egyrészt megtartsák a szabályokat és ellenőrizzék, másrészt szabadon engedjék neki a szabadságot?
Lehetséges, hogy elvileg "adni" és "elvenni" a szabadságot? Mi a szabadság mértéke (mennyire szükséges és mennyi elég)? A "szabadság mértéke" különbözik a különböző életkorú gyermekek esetében?
SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG
A szabadság az egyén olyan állapota, amelyben saját tevékenységének teljes körű tárgyát tapasztalja - ő maga ellenőrzi és meghatározza. Ez egy olyan tapasztalat, amely a gyermek és a szülő közötti megfelelő kapcsolatból fakad, egy érett és egészséges személyiség megnyilvánulásaként.
Egyrészt a szabadság jellemzői a spontaneitás, a kiszámíthatatlanság, a nyomáshiány. Másfelől a "szabadság" kifejezést gyakran használják a "szabad akarat" kontextusában, vagyis a szabadságot nagyrészt a szándékos folyamatok és felelősség határozza meg.
A saját szabadságnak mint a spontanitásnak, a kiszámíthatatlanságnak a megnyilvánulása csak akkor teljes mértékben megérthető marad a szabadság, amikor az egyén vállalja a felelősséget, hogy ne sérti a másik szabadságát e megnyilvánulásokban.
A szabadság az I és a VILÁG törékeny egyensúlyában van: a világ, amely helyet biztosít az életnek, és én felelősségteljesen elfogadom ezt a teret, és nem zavarja egy másik személy terében. Így a szabadság természeténél fogva összekapcsolódik a saját élet felelősségének és irányításának témájával, azzal a képességgel, hogy magára maradjon. Azonban a szülők és a gyermekek gyakran összetévesztik a szabadságot a gyengeséggel és engedékenységgel.
A szabadságot mindig összefüggésbe kell hozni a gyermek életkorával. szülők adnak szabadságot Gyakran, amikor a gyermek még nem szükséges, és nem tudja, hogyan kell használni, és gyakran, éppen ellenkezőleg, elvenni, ha ő enélkül nem lehet, mert ez egy fontos feltétele találni magát és önmeghatározás. Fontos, hogy a szülők helyesen és ésszerűen tanítsák gyermekeiket a szabadságuk használatára, és ezért meg kell érteniük, hogy a gyermek milyen tevékenységet tud kezelni egy vagy egy másik korban.
A GYERMEK SZABADSÁGÁNAK ÉS ÉNEK TÍPUSAI
Különböző források különböző szabadságokat említenek. Szeretném kiemelni a következőket:
1. A szabadság fizikai. a test-élmény: "semmi sem tart engem, nem kényszerít engem, mozoghatok ahogy akarok".
2. Fejlődés szabadsága: az a lehetőség, hogy olyan tevékenységeket folytassanak, amelyek fontosak és relevánsak minden egyes korszakban az egyén fejlődésében. A tapasztalat "semmi nem akadályozza meg magam, hogy fejlődjek és aktualizáljam magam."
3. A személyes szabadság: a belső élmény "a világ nem kényszerít rám, hogy ebben a pillanatban tegyek meg, amit nem akarok. Szabadon tudok kifejezni, kifejezni magam kívül és belül. "
4. Az önmegvalósítás szabadsága: az a képesség, hogy felelősséget vállaljon a jelentések és értékek megvalósulásáért az életben. Itt a legfontosabb komponens az lesz.
A gyermek szabadságának szükségessége fejlődésünk legkorábbi szakaszában. Az első olyan szabadság, amely a baba számára fontos és fontos, a fizikai szabadság. A gyermek szabad akaratát futtatni, ugrani, szabadon mozogni.
A gyermek tiltakozása fizikai szabadságának korlátozásai ellenére minden szülő észrevette: amikor egy gyermeket sok ruhába ültettek, és ő húzza ki, és kiált. Gyakran előfordul, hogy a szülő a gyermeke aggodalmainak és érzéseinek köszönhetően nem engedheti meg, hogy felmászik a dombra, ugorjon a keresztlécről stb.
A fizikai szabadság korlátozása elsősorban a világ alapvető bizalmatlanságára vezet. Gyermekének tettekkel és aggodalmakkal a felnőtt különböző gondolatokat és érzéseket közvetít a gyermeknek:
- a "veszélyes világ" gondolat és a szorongás érzése;
- az a gondolat, hogy "a felnőtt mindig körbejár" és a manipulálási vágy, az egocentrizmus;
- a gondolat "hagyja, hogy egy felnőtt csinálja meg nekem, én magam nem" - a bizonytalanság érzése.
A szülők néha megkérdezik: "És ha a gyermeknek érdeklődése volt a foglalatokban? Megmagyaráztuk, de még mindig emelkedik. Hogyan ne korlátozzuk a szabadságát? ". Fontos megérteni, hogy a gyermek először meg kell tanulni, hogy nem fáj magad, majd egy világos egyértelmű „nem” szülő nem korlátozza a szabadságát, és lehetővé teszi neki, felelős a szabad csinálni: „tudok futni és játszani, de megérinteni a tiltott nem, mert ez kárt okoz nekem. " A szabadság nem jelenti a szabályok elutasítását.
Néha láthatjuk egy ilyen helyzet: a gyermek miatt semmilyen körülmény verni kezd egy felnőtt, irányítja a támadás anya vagy apa ... A szülők különbözőképpen reagálnak: dühös vissza, és megverte a gyermeket, megrázta, és kiabál vele, és megpróbálta folytatni a párbeszédet, nevetés ki, próbálja megváltoztatni a figyelmét. Mi a helyes viselkedés?
A hároméves válsággal a kérdés a személyes szabadság vagy a magatartás szabadsága. A hároméves válság híres a tiltakozó reakciókról. Ebben a korban a gyermekek kevés szabadságharcosok. És fontos, hogy egy felnőtt hozzon a gyermeknek ezt a szabadságot, hogy utasítsa a gyermeket, hogy magának tegyen valamit. Még akkor is, ha a gyerek piszkos vagy megszakad, vagy "rosszul van ...". Fontos, hogy a gyermeknek tapasztalatai vannak az amatőrök teljesítményéről. A felnőttek gyakran "a" gyermekek számára, vagy készen állnak arra, hogy készen álljanak a helyzet elhagyására, és ne adják meg neki a lehetőséget, hogy megtalálja őket. Ennek eredményeként kiderül, hogy a gyermekek fegyvertelenek a jelenlegi helyzet előtt, és ha nem találják meg a megfelelő módszereket, akkor agresszióval reagálnak.
Hogyan lehet megérteni, hogy a 3-7 éves gyermek szabad?
A harmonikus fejlődés egyik fontos mutatója a játék.
Az a képesség, hogy önállóan feltalálja a jeleneteket, szerepet játszik, élvezze a játékot, nagyon egyszerű és ugyanakkor fontos a gyermekek fejlődéséhez, a szabadság és a hitelesség megtapasztalásához.
Gyakran a szülők panaszkodnak, hogy a gyerekek lustaak, a ház körül járnak munkák nélkül. Vagy éppen ellenkezőleg, fusson, és bemutatja a hyperdynamicsot. Mindez jelek, hogy a gyermek nem tanított arra, hogy összhangban legyen önmagával, hogy szabad legyen. A fizikai szabadság élénk megnyilvánulása sok szempontból kompenzálja a csalódott személyes szabadságot.
A fejlődés szabadságának egy másik fontos korlátja az óvodai korban a játék oktatási tevékenységre való felcserélése. A korai gyermekkorban a szülők nagy figyelmet fordítanak a logika, az írás, a számolás, az olvasás figyelmének figyelembe vétele nélkül a gyermek neurofiziológia. Az agykéreg funkcióinak aktív stimulálása, amely magában foglalja az összes fenti tevékenységet, a szubkorteks hiánynöveléséhez vezet, amelynek prioritásai az érzelmi szféra, a kreativitás, a játék, a motoros aktivitás. A szülők felfelé építenek egy gyermekfejlesztési piramist, hozzájárulva az aszinkronizációhoz a központi idegrendszer kialakulásában, és ennek következtében a gyermek rosszallása. Ugyanakkor, a gyermek fejlődésének természetes ritmusát követve, amely szabadságot biztosít a gyermek számára korhatáron alapuló tevékenységekben való részvételhez, szilárd alapot nyújt harmonikus személyes fejlődéséhez.
SZABADSÁG AZ OKTATÁS MÓDSZERÉBEN
Szülő: Baby, menjünk vacsorázni ...
Gyermek: Nem, nem akarok ebédelni!
Szülő: Nos, ha nem akarod, nem fogunk vacsorázni.
Gyermek: Nos, ha nem eszünk ebédet, akkor vacsorázzunk ...
A NEUROTIKAI TÉNYEK SZABADSÁGA!
Szeretnék egy példát megosztani a személyes gyakorlatból. Egy nap egy fiút hoztak nekem 9 évig. Látva őt, úgy éreztem, hogy a gyermek súlyosan beteg vagy kemoterápiás volt. Kiderült, hogy a gyermek ideges leomlás után meglazította a szempillát és részben a haját. A többi szőrszálnak meg kellett borotválnia. Ez vezetett a szülők elmondhatatlan horror, a gyermek szigorúan tilos a szempillák és a haj. A szülők minden alkalommal ellenőrizték, hogy a szempillák kicsit nőttek-e, és számolták ki, hogy hány gyökér maradt meg a szempillák. Kérésemre, hogy nem lehet rögzíteni a tünet, nem tiltja meg egy gyermeket, hogy erre, a szülők reagált nagyon izgatottan: „Mit fogunk, hogy neki, hogy húzza magát szempillák?!” Az egész család már ebbe a neurózis, létrehozni szigorú ellenőrzés alatt a gyermeket. Néhány nappal később a szüleim elvittek a második gyermeke - húga a fiú, aki a meggondolatlanság azt mondani: „Nem fogom kritizálni a pápa, mert van hosszú szempillák.” Mit gondolsz, hogy ez véget ért? A fiú megragadta a nővérét, és megpróbálta felhúzni a szempilláját és őt. És csak ez a szélsőséges helyzet segített a szülőknek megérteni, hogy a felmerülő tünetek ellenőrzése és rögzítése csak súlyosbította a gyermekek állapotát.
Az állandó tilalom egy tünet rögzítése, amely mélyebbre és mélyebbre gyökerezik. Végül is, mi okozta az idegrendszernek a belső támaszok elvesztését, ez a tapasztalat "a világ instabil, nem biztonságos nekem." Ezért a szabadság fontos és szerves része a gyermek neurotikus tapasztalatainak terápiájának.
Ahhoz, hogy az neurózis, szükséges, hogy a gyermek a szabadságot, hogy úgy, ahogy van, hogy azt ebben az állapotban, hogy ne korlátozza, hogy ne nyomja össze a tiltások és büntetések, valamint a támogatásra, tisztelet, elfogadás és a gondozás. Ez nagyszerű munkát jelent a szülő számára.
Nem csoda, hogy azt mondják: "A gyermek tünete a család tünete"!
A HAMMER ÉS A NARROW KÖZÖTT
A kérdés, hogy "mennyi szabadságot ad a gyermeknek?" Különösen komolyan válik serdülőkorúvá. A serdülők szülei, akik nem tudják, hogyan kell foglalkozni egy felnőtt gyermekkel, vagy teljes cselekvési szabadságot adjanak neki, és nem korrelálnak a serdülők viselkedéséért és szabadságáért. Vagy éppen ellenkezőleg, teljesen megfosztva a szabadságtól, a társaik "rossz befolyásától" való félelem miatt.
Hogy legyenek? A jól ismert angol tanár, Alexander Nill írta: "Ha a gyermekek szabadok, akkor nem annyira könnyen befolyásolják őket, és az oka a félelem hiánya." Ez azt jelenti, hogy a tizenéves szabadságot fel kell készíteni a gyermekfejlesztés korábbi korszakaiban. A serdülőkor sokféleképpen lázadás és provokáció! Amit korábban tiltottak, elnyomottak, korlátozottak, most, erősödve, kifelé ütköznek. Ez turbulens és hangulatos megjelenés, egy tinédzser viselkedése. A tinédzser aktívan igényli a személyes szabadságot időnként a leginkább destruktív módon.
A legtöbb helyes taktika szülő, véleményünk szerint - nyilván így szabadság, és így úgy tűnt, hogy a gyermek, hogy ő is dobja az élet maga, hanem belsőleg, hogy megerősítse a szabályozás és figyeljétek, mint egy tinédzser keres magának.
A tizenévesek már nem gyermekek, de nem felnőttek. Még mindig fontosak a felnőttek támogatása és részvétele, annak ellenére, hogy viselkedésük ellenkezőleg sikoltozik. Ez az ellentmondások kora. A keretrendszert és a szabályokat úgy tekintik, mint a szabadság megszüntetését, ugyanakkor támogatást nyújtanak. Tartsd meg a tizenévesek ésszerű szabályokat - ez fontos! Válasszunk egy lehetőséget, lehetőséget adva saját problémáink megoldására. Kérdezd meg, hogy mit tehet és kínálhat a tinédzser ebben a helyzetben. Ne engedje a véleményét! Hagyjon hibákat.
A serdülőkor perspektíva kérdése megváltoztatásának szabadságát: most fontos, hogy ne annyi szabad a szülők, hogy mennyi szabadságot a választás az élet. Nagyon gyakran, már felnőtt, panaszkodnak, hogy ők nem szeretik a szakma vagy tevékenység, ne feledje: sok évvel ezelőtt, amikor beléptem az iskola, a szülők választottak engem, hová menjek, és én ezt a döntést nem vett részt. Van egy másik szélsőség, amikor a szülők azt mondják a gyermeknek: "Válaszd magadnak, amit akarsz", és a gyermek elveszett, és nem tud választani.
Itt is, mint minden fontos elv az arany középút: a tinédzser nagyon fontos támogatás formájában konkrét javaslatokat vagy cselekvési stratégiákat a szülők, úgyhogy nem érzem elveszett, de ugyanakkor, hogy a választás a gyermeknek önállóan és intelligensen. A gyermek támogatása, de nem megoldása - ez a szülők különös bölcsessége.
Egyik nap, Abraham Maslow egyik előadásában megkérdezte a diákokat: "Melyikőtök lesz nagy pszichológus?". A srácok zavarba jöttek, és senki nem emelte fel a kezét. Aztán azt mondta: "És ki, ha nem te?". Ez a nagyon fontos pedagógiai stratégia, amikor a sikereket elősegítjük, hagyja, hogy a gyermek érezze, hogy hiszünk benne. Ez különleges élményt teremt számára, hogy szabadon áll az útján, szabadon a különleges magasságok elérésében.